Boros Ádám: A tőzegmoha és a tőzegmohás lápokMagyarországon (Savaria Múzeum Közleményei 27. Szombathely, 1964)

nak, míg a vízbe merülő részük fokozatosan elhal, a víz a levegőtől elzárja,humifikálódik, tőzeggé alakul. A nádtőzeg főleg a víz színén, közvetlenül a víztükör alatt, úszva képződik, alatta rendesen víz van. A nád ilyenkor lebegő, úszó lápot alkot, a parttól a víztükör belseje felé terjed. Az úszó nádláp egyes részei gyakran leszakadnak, és úszó szigetként önálló életet folytatnak, míg a szél valamely nyugodalmasabb öbölbe nem sodorja őket, ahol ismét összekapcsolódhatnak a parttól benyomuló úszó láppal. Ilyen úszó nád-lápok, úszó szigetekkel jellegzetesen kifejlődve fedik a Velencei-tó nyugati részét, Pákozd és Dinnyés között. Az úszó lápon a nád rovására a sások vehetik át az uralmat. A veresegyházi tó délkeleti szélén úszólápon sásrét, síkláp van kifejlődve. A nádtőzeg ritkán képződik tisztán, kizárólag nádból. Az úszó nád-lápon a nádon kívül sás-fajok is megjelennek. Legfontosabb ezek közt a zsombéksás (carex elata), amely rátelepedik a nádtőzegre — ilyen a kállósemjéni Nagymohos tó —, ugyanakkor azonban a nádtól függetlenül a sekély tavak partját is belepi, mélyedéseket is kitölt, mint amilyen a legtöbb zsombékos. A zsombéksásnak nincs tarackja, ellenben hajtásait sok rostos gyökér fejlesztése mellett nagyon sűrűn egymás mellett hozza és évről évre felfelé növeszti. Ilyen módon jönnek létre hosszú idő alatt az oszloposán kiemelkedő, a törpe pálma törzsére emlékeztető zsombékok. A síkságokra, főleg az Alföldre, de a balti síkságokra is jellemző a zsombéksás oszlopos, zsombék alakjában való kifejlődése. Más körülmények között, így már Nyugat-Magyarországon is, az Őrségben, a zsombéksás összefüggő rétté, gyeppé zárul. A zsombéksás hozza létre a rostos radicella-tőzeget, sástőzeget. Nálunk tömegben csak a zsombéksás tőzegképző, kis mennyiségben azonban más sások is alkotnak tőzeget, így a villás sás (Carex pseudocyperus), rcstostövű sás (Carex appropinquata = paradoxa), csőrös sás (Carex inflata = rostrata), barna sás (Carex hostiana), valamint az összes mocsárréti sásfaj, de előbbiek egy része ritka vagy nem tömeges volta miatt nem jelentős mint tőzegképző. Sástőzeg főleg tavak, medencék szélén vagy sekély tavak, medencék egész területén, másodsorban náddal kombinálódva, kis mennyiségben a legtöbb sásrét talajában képződik. A zsombékosban és más sásállományokban bőven fordulnak elő mohák, nálunk főleg a Drepanocladus aduncus, ritkán a Drepanocladus sendtneri, amelyek teste szintén tőzegesedik, de a tőzeg tömegének szaporításához nálunk kis mértékben járul hozzá. Magasabb hegyvidékeken, Európa északi részén, tehát a mi éghajlatunknál sokkal csapadékosabb és hűvösebb tájakon tőzeg nagy arányokban képződik mohákból. A mohatőzeg képződésben különleges mohanemzetség, a tőzegmoha, a Sphagnum fajai tevékenykednek. A Sphagnum tőzegmoha, Torfmoos nevét találóan kapta, mert kedvező körülmények között testének alsó, elhaló része egész tömegében tőzeggé alakul, és létrehozza a nálunk ma csaknem hiányzó, jellegzetes mohatőzeget. Az alföldi és alföldkörnyéki lápokban, lápréteken és zsombékosokban e'őforduló mohák színük és alakjuk tekintetében egészen mások, mint a tőzegmoha, a Sphagnum. A lápi mohák legnagyobb része zöld színű (mohazöld), a tőzegmohákkal szemben zöldmoháknak szokás őket nevezni. A tőzegmohák viszont jellegzetes fakó, hamuszínű, szürke, néha 54