Szentléleky Tihamér: Savaria az antik irodalomban (Savaria Múzeum Közleményei 19. Szombathely, 1962)

„Impp. Valentinianus, et Valens A A. ad Probum Pf. P... Dat. IX. Kai. Jul. Sabariae Valentiniano et Valente coss." A másik a 369. évből. (18) „Imppp. Valentinianus, Valens, et Gratianus AAA. Probo Pf. P... PP. VII. Id. Jan. Sabariae Valentiniano NB. P. et Victore Coss." Valentinianus és Valens Augustus császárok Probus praefectus praeto­riöhoz ... Kelt július 9-én Savariában Valen­tinianus és Valens konzulságának évé­ben. Valentinianus, Valens és Gratianus császárok Probus praefectus praeto­rióhoz... Kelt januúr idusának 7.,napján Sa­variában Valentinianus és Victor kon­zulsága idején. A IV. század elején értékes forrásanyagot tartalmaz az egykori Savaria tör­ténetére vonatkozóan a szentek életének leírása. Eusébius foglalja össze a Sava­riában vértanúhalált halt Quirinus püspökre vonatkozó irodalmi megemlékezé­seket. Eusébius synkronisztikusan összeállított világtörténete Quirinus halálának az egyes szerzőknél más-más időpontra tett tényét szerzőnként évekre bontot­tan ismerteti. (19) Ugyancsak ismeretes az ókori irodalomból touresi Szt. Márton savariai szü­letésének ténye. Sulpicius Severus emlékezik meg erről. (20) „Sabariae Pannoniarum oppido ori­undus fűit, sed intra Italiam Ticini al­tus est, parentibus secundum saeculi dignitatem non intimis, gentilibus ta­rnen. Pater eius miles primum, post tribu­nus militum fűit." A pannóniai Sabaria városból szár­mazott, de Itáliában Ticinumban ne­velkedett, szülei a világi méltóság szempontjából nem voltak alacsonyak, de pogányok voltak. Apja katona, majd katonai tribu­nus volt. Ammianus Maroellinus, ki a barbárok elleni hadjáratok során hosszabb időt töltött Pannónia provinciában, Valentinianus császár 375-ben bekövetkezett tra­gikus haláláról is megemlékezik „Rerum gestarum libri I—XXXI." c. munká­jában, mely ránk maradt töredékében a 353—378. évig tartó időszak történetét öleli fel. Az egész munka eredetiben Nerva principatusától a Valentinianus ha­lála utánig terjedő időszak történetét tartalmazta (96—378), azonban csak a XIV—XXXI. számú könyvek maradtak fenn. Művében a történelmi események mellett az egyes népekről, szokásokról és vidékekről is megemlékezik. Pannóniá­ban ebben az időben a föderatív népek áttelepedése miatt már nem volt nagy különbség az egykori barbaricum és a provincia között, különösen ha az esemé­nyeket egy előkelő görög családból származó magasrangú katona, Ammianus Marcellinus szemével nézték. XXX. könyvében emlékezik meg az igen fontos 374—375. évi eseményekről, midőn Valentinianus császárnak téli szállásra Savariába kellett visszavonulni, mert másutt alkalmas helyet feltalálni nem lehetett. (21) És mivel ezeken a vidékeken a hi­deg évszak mindent jéggel szokott bo­rítani, alkalmas téli szállás után né­zett. Ilyen hely nem volt, csak Saba­ria, noha ez akkorában elég védtelen hely volt, az egymást érő csapásoktól kimerült. 375-ben, midőn Valentinianus Savariából a téli hónapok után távozóban volt, a császári fürdő tetejére kuvik szállott, melyet nyilakkal nem tudtak elta­„Per tr actus conglaciari Frigoribus adsuetos commoda quaerebat hyber­na: nullaque sedes idonea reperiri praeter Sabariam poterat, quamvis eo invalidam tempore, adsiduisque malis afflictam." 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom