Szentléleky Tihamér: Savaria az antik irodalomban (Savaria Múzeum Közleményei 19. Szombathely, 1962)
„Rhetis iunguntur Norici. Oppida Raetiával (mai Svájc) határos Norieorum Virunum, Celeia, Teurnia, cum (mai Ausztria). Városai: ViruAguntum, Aemonia, Claudia, Flavium num, Celeia, Teurnia, Aguntum, Solvense. Noricis iunguntur lacus Pei- Aemona, Claudia, Flavia Solvense. so, deserta Boiorum: iam tarnen colo- Koricummal határos a Peiso tó a J--/-I7 j-oi- x -j boiusok pusztasaga, azonban az isteni ma dim Claudn Sabana, et oppido claudiu s y Sabaria coloniáját j, lulia Scarabantia lulia habitantur. Scarabantia várost már lakják. Plinius idézett helyéből tehát világos, hogy Noricumhoz Savaria mint colonia tartozott, s ugyanakkor a „Claudia" colonia elnevezésből következik, hogy Claudius császár idején alapították. További felvilágosítással szolgálhat Tacitus Annales című művében. (4) Tacitus idézett munkáját is rendkívüli részletességgel és hitelességgel állította össze. Az Annalesben is igen nagy figyelmet szentel Germania és különösen Britannia történeti eseményeinek. Két külön munkájában foglalkozott e területek szűkebb történetével. 97—98-ban készítette Agricola c. munkáját, melyben Agricolát, apósát oly államférfinak mutatja be, kinek személye mintaképül szolgálhat a zavaros polgárháborúkkal teli időszak után. Agricola Britannia provincia megszervezésével és védelmével szerzett kiemelkedő érdemeket, és ebben hasonló Drusushoz és Germanicushoz, kik a római császári trónért villongókkal szemben a birodalom fenyegetett északi határait védték. 116—117-ben készítette Germánia c. munkáját, melyben éppen Drusus és Germanicus érdemeit méltatja. Az északi provinciák felé irányuló érdeklődési körének, valamint pontos és részletes adatközléseinek tulajdonítható, hogy az Annalesben Claudiusnak az északi provinciákban történő coloniaalapításairól is megemlékezik. Ezek Claudius konzulságának harmadik évében történtek. Név szerint csak kettőt említ: Colonia Agrippinat s Colonia Camalodunumot. A példálódzó felsorolás Savariát nem említi. Hogy Claudius idején coloniákat alapítottak, arra Dio Cassius egyik helye mutat rá. (5) 21 „Quia, fere omnibus in rebus Romani peregrinis potiores habebantur, multi civitatis jus ab ipso petebant: multi a Messalina, ac libertis Caesaris redimebant. Itaque ius illud, magna quondam pecunia venditum, adeo tunc vile factum est, ut vulgo iactaretur, etiamsi quis alicui vasa vitrea confracta dedisset, civem Romanum fo3, re... Mivel majdnem minden dologban kiválóbbaknak tartják a rómaiakat a peregrinusoknál, sokan polgárjogot magától a császártól kértek, vagy Messalinától, vagy a császár szabadosaitól vásárolták meg. A városjog, melyet valamikor nagy pénzen kellett megvásárolni, most oly értéktelenné vált, ahogy ezt köznapian mondják, hogy ha valaki egy törött üvegedényt adott, azért római polgárjogot szerzett. Az előkelő származású és Septimius Severus császár uralkodása idején (i. sz. 193—211-ig) vezető tisztségekbe került író sajnos nem emlékezik meg név szerint Savariáról, pedig ezt várhatnánk, hiszen 226-tól 228-ig Pannónia Superior helytartója volt. összevetve az említett munkáinak Savariára vonatkozó részét, a város alapítása i. sz. 43-ra tehető. I. sz. 193-ban Pannónia újból jelentős események színtere. A császári trón megszerzéséért folytatott küzdelem ismét Savari ára tereli a figyelmet. Ebben az évben Rómában Commodus halála után Pertinax emelkedett a császári trónra, de három havi uralom után a praetorianusok megölték, és Didius Iulianust szándékoztak császárrá tenni. Azonban ekkor már Syriában Pescennius Nigert, Britanniában Clodius Albinust és Pannóniában Septimius Severust kiáltották ki császárrá. Septimius Severus 191-től Pannónia Superior helytartója volt. 193-ban a zavaros római események során hiába készültek Septimius Severust helytartói tisztjéről leváltani, hű légiói, Aurelius Victor közlése szerint, Savariában császárrá választották. (6)
