Szentléleky Tihamér: Savaria az antik irodalomban (Savaria Múzeum Közleményei 19. Szombathely, 1962)

SZENTLÉLEKY TIHAMÉR: SAVARIA AZ ANTIK IRODALOMBAN Savaria jelentős helyet foglalt el a római birodalomban. Alapítása után néhány évtizeddel első fénykorát éli. A II. század végén a korábbi kisebb kiter­jedésű települést megnagyobbítják, újabb jelentős középületeket emelnek. Ró­mában a praetorianusok III. századi jegyzékein több esetben említenek savariai származásúakat. A IV. században a Duna-vonalat támadó barbár népekkel szemben nagy hadműveletek folynak Pannónia területén, s Savaria, korábbi békés történelmi időszakai után, hadműveleteket irányító császárokat lát falai között. Lakosainak száma azonban nem volt jelentősen nagy a római biroda­lom más városaihoz viszonyítva. Nagyon nehéz adatok hiányában a lakosok számára következtetni, de a város kiterjedése, valamint a határoló temetők hozzávetőleges képet adnak. Ha 50 000-re becsüljük lakosai számát legnagyobb kiterjedésekor a III. század elején, akkor elég magas számot említünk, s ebbe a környező vicus- és villatelepüléseket is be kell számítanunk. Ugyanebben az időben a birodalom nagy központjaiban, Rómában, Alexandriában s az Orontes melletti Antiochiában a lakosok száma az egymilliót is meghaladta. A hatal­mas városok mellett Savaria eltörpült, és a birodalom kisebb, bár colonia rangú településeihez tartozott. Az antik irodalomban mégis többször említik Savariát, és ez nem nagysá­gának. hanem Róma védelmében Pannónia provincián belül betöltött szerepé­nek tulajdonítható. Az újonnan keletkezett — Caesar idejétől Traianus koráig alapított — nyugati, valamint északi provinciák, bár korábbi történetükhöz képest hatalmas társadalmi fejlettséget értek el, az egész birodalom szempont­jából nem közelítik meg a keleti és nyugati vidékek kulturáltságát, és különö­sen messze mögötte maradnak Róma gazdagságának. A birodalom területe — mint ahogy neve is mutatja — legfőképpen a fejlett rabszolgatartó állam központjában élő rómaiak anyagi és kulturális érdekeit szolgálta. A római csá­szárság legjelentősebb szerzői munkáikat Rómában készítik, vagy itt adják közre. Szemléletük centrikus római szemlélet, a távoli provinciákat csak akkor említik, midőn a császárok hadjáratai, valamely közvetlenül Rómát fenyegető veszély, illetőleg Róma dicsőségét növelő győzelem a figyelmet arra tereli. Savaria többszöri szerepeltetése az antik irodalomban, szemben esetleg más nagyobb coloniákkal, felveti a kérdést, hogy az egyes szerzők műveikben miért említik városunk ókori elődjét. Az egykori Savaria alapításának éve a római irodalom ránkmaradt em­lékei alapján is meghatározható. Ezzel is kivételes helyet foglal el városunk a birodalom egykori coloniái között. Már Schoenvisner részletesen foglalkozott a város alapításának kérdésével. (1) A kutatások újabb adatokat azóta alig hoztak. Legfeljebb Paulovios István feldolgozásaira gondolhatunk, ki az egyik római felirattöredéket DIVÓ CLAUDIO-ra egészítette ki. (2) A város alapításának éve Plinius, Tacitus és Dió Cassius helyeinek össze­vetéséből következik. Plinius (i. sz. 23—81) Naturalis História című munkájá­ban (i. sz. 80-ban készült el) Noricum leírásánál említi Savariát. (3) 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom