Buocz Terézia: A Rumi úti borostyánkő-faragványok (Savaria Múzeum Közleményei 9. Szombathely, 1960)
1. Égetett agyagkorsó (Inv. 60. 1. 39). Zömök, körteformájú teste kis talppal, párnás szájperemmel, osztatlan szalagfüllel. Narancsvörös festésnyomokkal. Ép. M: 10,5 cm. T. á: 6,7 cm. Sz. á: 4,5 cm. 2. Égetett agyagkorsó (Inv. 60. 1. 40). Zömök, körteformájú teste kis talppal, párnás szájperemmel, osztatlan szalagfüllel. Narancsvörös festés nyomaival. M: 19,5 cm. Sz. á: 4,5 cm. T. á: 6,7 cm. 3. Égetett agyagkorsó (Inv. 60. 1. 41). Zömök körteteste kis talppal, szája tölcséresen kihajlik, szalagfüle kétosztatú. Narancsvörös festés nyomaival. M: 16,6 cm. Sz. á: 4,5 cm. T. á: 5 cm. 4. Égetett agyagkorsó (Inv. 60. 1. 42). Zömök körteteste kis talppal, szája tölcséresen kihajlik, szalagfüle kétosztatú. M: 17 cm. Sz. á: 4,5 cm. T. á: 5,4 cm. 5. Egetett agyagbögre (Inv. 60. 1. 43). Urnaalakú pereme kissé kitüremkedik, a nyakán körbefutó hornyolatokkal. Szürkére égetett, erősen kvarcos anyagú. Sötétszürke festésnyomokkal. M: 8,5 cm. Sz. á: 7,2 cm. T. á: 3,4 cm. - —^ 4. sz. lelet Korsóink megegyeznek a budapesti Bécsi úti korarómai temető provinciális jellegű korsóival. 1 9 Azonos forma került elő a szombathelyi Hámán Kató úti temető 65 számú sírjában. 2 0 Szürke kis bögrénk szintén povinciális forma, Bónis XVIII/27 típusával egyezik meg. Analógiáját megtaláljuk a Bécsi úti 2 2 és a Hámán Kató utcai temetőben. 2 3 Mindkét temető korai, anyaguk az I. század végére és a II. század elejére keltezett. Vagyis a borostyánokat a velük együtt előkerült kerámia is az I. század végére' és a II. század elejére keltezi. Az üvegurnás temetkezést G. Brusin 2 4 aquileiai szokásnak tartja, mivel ott tártak fel eddig nagy mennyiségben üvegurnás temetkezést. Ez azonban még nem bizonyított véglegesen. Nyilvánvaló, hogy hozzánk Itália, illetve Aquileia hatására került. Ha a borostyánkő ismeretét vizsgáljuk, azt látjuk, hogy igen messze időkre nyúlik vissza. Már az ókorban ismerték azt a tulajdonságát, hogy ha megdörzsölték, akkor pelyvát vonzott magához. Ezért Syriában a nők a szövőszék egyik alkatrészeként használták, és harpagának nevezték. 2 5 A görögök is ismerték. 2 6 A rómaiaknál divat lett a borostyánékszer. Succinumnak nevezték, és főleg a nők viselték. 2 7 De nem csupán ékszerként kedvelték; apotropaikus„ bajelhárító szerepe is volt. Azt hitték, hogy nyakban hordva megvéd a különböző torokbajoktól. 2 8 Valószínű, hogy a gyűrűket sem elsősorban ujjon, hanem nyakban viselték. A borostyán nyersanyagát, azaz a megkövesedett fenyőgyantát, mint tengeri hordalékot a Balti-tenger északi partvidékén gyűjtötték. Tacitus 2 9 szerint a germánok szedték és szállították: „Aestiusok... sőt 76
