Buocz Terézia: A Rumi úti borostyánkő-faragványok (Savaria Múzeum Közleményei 9. Szombathely, 1960)
a tengert is felkutatják, és egyedül ők gyűjtik a gázlókban és a parton a borostyánkövet, amit ők glaesumnak hívnak. Természetét és hogy mi módon keletkezik — hiszen barbárok — nem kutatták és nem derítették ki. Sőt már régen ott hevert a tenger egyéb partra sodort hulladéka között, amikor végre a mi fényűzésünk nevet adott neki. Ők maguk semmire sem használják: nyersen szedik, kidolgozatlanul szállítják, és csodálkozva fogadják az árát. Mégis fölismerhető, hogy ez tulajdonképpen fagyanta, mert gyakran bogarak és szárnyas rovarok is láthatók benne: beleragadtak ezek, és az anyag megkeményedve magábazárta őket. Ügy gondolnám, hogy amiképpen Kelet titokzatos tájain, ahol a balzsam és a tömjén gyöngyözik, ugyanúgy Nyugat szigetein és vidékein is gazdag ligetek és erdők virulnak; ezeknek a nedve a közeljáró nap sugarától kisajtolódva és megolvadva a tengerbe ömlik, és így hozzák a viharok a túlsó partra. Ha kísérletet teszünk borostyánkővel a tűzön, meggyullad, mint a szurok, kövér és illatos lánggal ég, majd szurok- és gyantaszerű péppé nyúlósodik." Plinius 3 0 szintén azt írja, hogy a germánok hozzák, mégpedig Pannóniába, ahonnan az Adria partján élő venetek szállítják tovább. Sok borostyánlelet fordult elő Aquileiában. Pannóniában e téren Sopron és Szombathely vezet. Dalmácia is igen gazdag borostyánleletekben. A nagy számban előkerült borostyántárgy alapján feltételezik, hogy Aquileiában borostyánfeldolgozó műhely volt. 3 1 Világkorát az I—II. század fordulójára helyezik, mert a II. század közepe után Aquileiaban alig találunk már borostyánfaragványt. 3 2 A borostyánékszerek nálunk Itália, közvetlenül pedig Aquileia hatására jöttek divatba, különösen azokon a helyeken ahol a lakosság zömben italikus származású, erősen romanizált és polgári jellegű volt. 3 3 Sajnos, többségük bizonytalan lelőhelyű, vagy csak annyit tudunk róluk, hogy pl. Szombathelyen találták őket. Ezért tartjuk jelentősnek a hiteles ásatásból származó Rumi úti darabokat. JEGYZETEK 1. A téglasír a föld színe alatt 60-95 cm mélyen volt. Négy oldalról élére állított tegula határolta, továbbá a tetejét ls téglalap fedte le. A sírnak mérete: 45X70X35 cm. 2. Spiincz Emma: Római borostyánkő gyűrűk a Nemzeti Múzeumban. Folia Archaeologica. IX./1957/101. 1. 3. -: I. m. 104. 1. 4 -• r. m. 102 1. 5. Henkel, F.: Die römische Fingerringe der Rheinlande. I. Berlin, 1913. 29. X. t. 197, I. 30, X. t. 200; I. 30, X. t. 203; I. 31, XX t. 207; I. 31, XI. t. 207; I. 31, XI. t. 208; I. 31, XI. t. 209. 6. Sprincz E.: I. m. 101. 1, 108. 1. 7. -: I. m. HO. 1. 8. Plotina császárnő Traianus császár (98—117) felesége volt. Mócsy András: Korarömai sirok Szombathelyről. Archaeologiai Értesítő, 1954. 81. sz. 168. 1. 14. sz. sir. 9. Sabina császárnő Hadrianus császár (117-138) felesége volt. Sprincz E.: I. m. HO. 1. 10. Domitia császárnő Domitianus császár (81—96) felesége volt. 11. Bernhardt: Handbuch zur Münzkunde der röm. Kaiserzeit. Halle, 1926. Taf. 7/5. 12. Brusin, G.: Gli seavi dl Aquileia. Udine, 1934. 128, 218 1. 3. kép. Sprincz E.: I. m. 110. 1. 13. Bella L.: Római borostyánköleletek Sopronban. A. É. 1895. 15. sz. 395. 1. 14. Sprincz E.: I. m. 110. 1. 15. Pichard—Cambridge: The dramatic festivals of Athens. Oxford, 1953. Fig. 55/a. 16. Ugyanott. 17.. Webster: Notes on Pollux list of tragic masks. Megjelent a Festschrift-Andreas Rumpfban. Kef eld, 1952. 18. Bella L.: I. m. 393. 1. 2/a, b, c. ábra. 19. Bónis E.: A Bécsi úti korarómai temető agyagedényei. Ant. Hung. I. 1947. 48. 1. 11/10. •és 13. 20. Mócsy A.: I. m. 172. 1. 65. sz. 21. Bónis E.: Die käiserzeitliche Keramik von Pannonién. I. Diss. Pann II. 20. 1942. 26. L 22. -: I. m. Ant. Hung. I. 1947. 48. 1. II/4. 77
