Bárdosi János: A magyar Fertő tagpogató halászata (Savaria Múzeum Közleményei 8. Szombathely, 1959)
1 7. A tapogatós lábolja a vizet és középről, a nyél első végétől kiindulva a tapogató két oldalán végig húzza mindkét kezét, így szedi ki a halakat, majd a hálózsákba rakja. (9. kép.) Azután indul tovább, ismét fülel, hogy újabb ívóbokrot fedezzen fel. „A halász hallgat, fülel, illenkor a fül dolgozik. A jó fülű ember illenkor többet fog. Ehhez elsősorban fül kell és csak úgy a szem. Mikor kivilágosodik, akkor bontakozik ki a halász előtt az egész ívási kép. » Jobbra-balra a bokrok megszámlálhatatlan sokasága áll. Körülötte 10— 20—50 bokor képe rajzolódik ki. Az egész Fertő szíle egy habbá válik. Illenkor nagy a zuhaj és a békalárma. Akkor kezdődik az igazi és jó fogás." 1 2 Napkelte után már könnyebb a halász dolga, mert pontosan látja az ívóbokrok elhelyezkedését és eredményesebben boríthat. Ilyenkor 6—8 darab halat is fog egy-egy borításra. „A halász pillanatok alatt összeszed egy-egy bokrot, de a bokor rettenetesen sok, hiába szedi össze, mindig több lesz. 5—6 hálózsák illenkor hamar megtellik, pedig mindegyikbe 25 kg hal van. Mi egyszer ketten éjjel 2 órától reggel 5 óráig, tehát 3 óra alatt 5 q halat fogtunk tapogatóval. Nagyon szapora dolog ez, és pénzbe se kerül." 1 8 Általában hajnalban, napkelte előtt használják a tapogatót, de az ivás kezdetén egész nap ; hajnaltól estig, mert az első ivás 3 napig 167
