Horváth Ernő: Pleisztocén gerinces- és faszénmaradványok... (Savaria Múzeum Közleményei 3. Szombathely, 1958)

Osnövénytani szempontból a xililek azért jelentősek, mert a szenesedés folyamata a növények szöveti szerkezetét még nem roncsolta el teljesen, és igy azok megfelelő eljárások alkalmazásával gyakran egészen a fajig meghatározhatók. Ez a felső-pannon mocsárvilág az Észak-Amerikában a mai napig fennmaradt virginiai Taxodium-os (virginiai mocsárciprus) mocsárvilághoz lehetett hasonló, sőt talán azonos is vele. E mocsarak hatalmas területeket borítottak el megyénkben, s hazánk más részein is. A mocsarak természetesen kisehb egyedek voltak, de összeköttetések álltak fenn közöttük. Ezt a gyakran egy szintben előforduló xilitrétegek igazolják. A xilitek anyagát a Taxodio.ri/lon laxodii Golhan (virginiai mocsárciprus fosszilis alakja), a Glyptostroboxylon europaeum Heer és a Sriadopityoxylon Wettsteirri JUT. (mocsárciprus-félék) alkotja, közöltük az Osmundites Schemnicensis Pettkó (királyharaszt-féle) szára is előfordul. Ezek meljett egyszikű mocsárnövények (sás-félék) levél töredékei is megtalálhatók, sőt Rábahidvég mellől egy Quercoxylon cerris L. maradványt is említ az irodalom. ("

2, 1

3, 1

5) Ezek az adatok — sajnos — nagyrészt szórványosak. A legjobban ismert a kőszeg-pogányvölgyi lelőhely, melyről az újabb, folyamatban levő vizsgálatok egyéb növényfajokat is kimutattak. A xilitlelőhelyek növényanyaga tehát még közelről sem nevezhető ismertnek. Megismerésük, feldolgozásuk a jövő feladata. Vas megye területén az első számontartott ősnövény-lenyomatokat 1929 telén Ujperinl mögött, a szombathelyi Müller-féle téglagyár munkásai találták A lignitbánya bányája, kőszeg. Pogány völgy. 14