Dömötör Sándor: Győrvár földje és népe Blatt L.. Győrvári éremlelet (Savaria Múzeum Közleményei 2. Szombathely, 1957)

fiának (élt 1691—1757), aki azonban Kristóf nevű testvérére hagyta (élt 1696-1768). Fia Pál (élt 1722-1782) 1775 szeptember 15-én Győrvárt, Szentivánt és más községeket 73.556 forintért váltotta ki Batthyány Ádámtól. Festetics Pál 1782-ben János József nevű fiára hagyta Győrvárt (élt 1763—1844), kinek azonban utóda nem volt és így megint másik ág kezére került. Festetics László, majd Festetics Tasziló fejlesztették ki a birtokot és országszerte híres magyar gulyát tartottak, mellyel megalapozták a környék állattartásának magas szintjét. Vár utca (azelőtt: Állami utca). A megyei monográfia 1898-ban azt írja Győrvárról, hogy „a török hódoltság előtt tiszta magyar község volt, később tótokat telepítettek ide, kik azonban idővel teljesen megmagyarosodtak". Ezek a „tótok" azonban nem szlovákok voltak, mint sokan gondolnák, hanem vendek — régi nyelven „vindusok" voltak. 1864-ben írja a falu tanítója, hogy „a közhírből (köztudatból) azt tudni, bogy a nagy pestis annyira kiölte (Győrvár) lakosait, hogy majdnem az egész falu lakatlan maradt. Akkor a méltóságos Festetieh Gróf aratói s cséplői telepedtek le, s Vas megyének nyugoti részéből Csöpéncz s Dolincz községekből népesíttetett!" A XVII—XVIII. század folyamán Vas megye területén hol itt, hol ott ütötte fel fejét ez a járványos betegség, úgyhogy nem tudjuk, melyik évbeli pusztítását tartsuk „nagy"-nak. 1710-ben pusztított legjobban, azonban ekkor még nem volt a község ténylegesen a Festeticsek kezén, 1830-ban pedig már ^ »