Dömötör Sándor: Győrvár földje és népe Blatt L.. Győrvári éremlelet (Savaria Múzeum Közleményei 2. Szombathely, 1957)

Mennyire fájtak ezek a kiváltságok a szomszédos falvak jobbágyainak, mutatja egy írásban megmaradt törvénysértés leírása. 1438 május 1-én Vas János györgyvári jobbágy a vasvári vásáron összeverekedett Vas Pál gősfai jobbággyal. A györgyváriak kérésére a vasvári bíró Vas Pált lecsukatta. Eire 22 gó'sfai és 7 dienesfai jobbágy bandába tömörülve, rátört a bíró házára. Bezúzták az ajtókat, leverték a tömlöc lakatját és kiszabadították Vas Pált. A zenebonára elősiető vasváriak közül hatot súlyosan megsebesítettek, hármat félholtra vertek, az elősiető bíróné fejéről a kendőt letépték. A tetteseket királyi bíróság elé állították. 1391-ben Zsigmond király a Széchi családnak adományozta a szentgotthárdi monostor kegyuraságát. A Széchiek valósággal kiszipolyozták a kegyuraság ürügyén a monostor birtokait és állandó összeütközésben voltak az egyházi vezetőkkel, mert a birtokot sajátjukként kezelték. 1526-ban a szentgotthárdi apátság irataiban említés történik a györgyvári plébánosról, akit az apátság kegyura, Széchi Tamás a gyarmati plébánossal együtt Lindva várában fogságban tartolt. György vár még a XVI. század második felében is apátsági birtok volt. azonban a tulajdonjogot más egyházi hatóságok osztották fel maguk között. A mohácsi vész után egvideig Thurzó Elek tartotta a kezét az apátság birtokain, azonban a törökök előrenyomulása folytán a XVI. század második felében az elűzött földesurak oly sok birtokot foglaltak el erőszakkal maguknak, hogy Györgyvár sem kerülhette el sorsát. Különféle címeken állandó harc folyt birtokáért a főúri családok közt. bár valószínűleg a vasvári káptalan próbálta megtartani az egyház kezén. Adataink vannak arról, hogy sokáig bírta Akosházi Sárkány János, aki Falussy Miklóstól váltotta ki. A Sárkány-családtól zálogként a körmendi Batthyány-család kezére került, kik érvényesíteni tudták hatalmukkal földesúri jogaikat. A XVII. század végén jelentek meg a Hegyháton mohó módszereikkel a Festeticsek, akiknek sikerült a falut végérvényesen megszerezniök. Festetics Pál (élt 1639—1720) 1687-ben vette feleségül Akosházi Sárkány István gazdag özvegyét, e réven megszerezte a Sárkány-család birtokait is. Festetics Pál és jó üzleti érzékű felesége 1692-ben szerezte meg olcsó áron Sibrik Zsigmondné oloszkai és gersei hirtokrészeit. majd Oszkón is terjeszkedtek. Festeticsné ebben az időben sokat alkudozott Fábián István vasvári dominikánus vikáriussal több birtokrész megszerzése ügyében és lehet, hogy ekkor szerezte meg Győrvár tulajdonjogát, melv zálogként a Batthyányak kezében voll. A XVI—XVII. században a török megszállással járó örökös harcok, a marlalóeok garázdálkodásai a népet menekülésre késztették. Az örökös csatározások helyén néhány család bújt meg csupán, s a szépen művelt területek egészen elvadultak. A Hegyhát erdőségeiben meghúzódó falvakat nem tudták megvédeni azok a váracskákí amelyek ezen a területen hivatva voltak a főurak hatalmának megvédésére. Festeticsek potom pénzen puszta falvakat vásároltak meg. Az eladók „egyetlen épségben való jobbágyot sem adtak, mivel az elmúlt háborúban teljességgel pusztulásra jutott minden". Festetics Pál sem tudta elfoglalni ténylegesen Győrvárt, mert nem volt mit. 1719-ben átadta József nevű ^ »