Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 42. (Szombathely, 2020)

Természettudomány - Vig Károly: Impériumváltás előtt és után Romániában. Erdélyi rovarászportrék

VÍG KÁROLY: IMPÉRIUMVÁLTÁS ELŐTT És UTÁN ROMÁNIÁBAN. ERDÉLYI ROVARÁSZPORTRÉK 4. ábra. Buda Ádám (1840-1920) Hunyad megyei földbirtokos, madarász, lepkegyűjtő (Magyar Természettudományi Múzeum, Központi Könyvtár, Budapest) Figure 4. Ádám Buda (1840-1920), Hunyad County landowner and bird and butterfly collector (Hungarian Natural History Museum, Central Library, Budapest) napján bemutatott Anophthalmus mallaszii (- Du­­valius mallaszii mallaszii) (Csíki 1901a, 1901b), а René Jeannel által leírt Trechus mallaszi (= Trechus mallaszianus), a Diószeghy László által 1930-ban leírt Entephria mallászi (= Entephria infidaria). Ugyanakkor már Csíki Ernő szinonimnak tar­totta a Georges Vacher de Lapouge (1854-1936) által leírt Carabus obsoletus subvar. mallaszi-1 (Csíki 1909; Lapouge 1908). A közelmúltban a dévai múzeum történetéről tárgyilagos hangú kötet jelent meg Romániában, amely Mailász munkásságát is méltó módon mu­tatja be (Ferencz 2017). Buda Ádám A Retyezátról szóló 19. század végi vadászati beszá­molók, túraleírások és tudományos cikkek egyik visszatérő alakja volt Buda Ádám (1840-1920) reai (Gonoszfalva, Reea, Románia) földbirtokos, nem­zetközi hírű természetbúvár (4. ábra). Ennek fé­nyében különösen sajnálatos, hogy életéről alig maradtak adatok az utókorra; egy szűkszavú nek­rológból (Bodnár 1921), madártani és vadászati írásaiból, illetve rövid híradásokból kaphatunk képet alakjáról. Galaczi Buda Ádám 1840. szeptember 13-án született a Hátszeg melletti kis faluban, Ru§iban. Déván, majd a szászvárosi református és a szász­­sebesi (Sebe§, Románia) evangélikus iskolákban tanult. Tanulmányai befejezése után apja Ma­­gyarbrettyén (Bretea Streiului, Románia) lévő bir­tokán gazdálkodott, és ott kezdett rovarokkal foglalkozni, megalapozva rovar-, különösen lep­kegyűjteményét. A Fővárosi Lapok tudósítása sze­rint 1873. október 28-án Szászvárosban vette fe­leségül Fornszek Gabriellát (Anonymus 1873), ami azt jelenti, hogy már 1873-ban olyan híre volt, hogy egy fővárosi lap is érdemesnek tartotta meg­említeni esküvőjét. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1877-ben Hunyad megye területén Klopotiva (Clopotiva, Románia), Osztró (Ostrovu Mic, Románia) és To­­tesd (Totefti, Románia) településekre ideiglenes iskolalátogatóvá nevezte ki (Anonymus 1877a). Földbirtokos édesapja, Buda Elek (Buda Ale­xius, 1815-1901) maga is vadász és a madárvilág jó ismerője volt. Az ő példája ébresztette fel a fiú­ban a vadászszenvedélyt és a madarak iránti ér­deklődést, és ő vezette be fiát a madárpreparálás mesterségébe is. Erdélyben a madártan felvirágzása az 1840-es évekre tehető, amikor többen kezdtek el mada­rakkal foglalkozni és madárgyűjteményt felállí­tani (Schenk 1916). A legnagyobbak között érde­mes említeni Stetter Frigyes Vilmos (1800-1871) dévai mérnököt, Knöpfler Vilmos (1815-1882) dévai orvost, Buda Elek földbirtokost, Wagner Károly (?-?) hátszegi, majd hódmezővásárhelyi gyógyszerészt (Sterbetz 1957), Zeyk Miklóst (1810-1854), a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollé­34

Next

/
Oldalképek
Tartalom