Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 42. (Szombathely, 2020)
Természettudomány - Vig Károly: Impériumváltás előtt és után Romániában. Erdélyi rovarászportrék
SAVARIA 42 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 2020 23-86 gium tanárát, a magyar gyorsírás későbbi úttörőjét, majd kicsivel később Csató Jánost (1833-1913), Alsófehér megye alispánját és gróf Lázár Kálmánt (1827-1874). Hogy közülük ki volt a kezdeményező, és ki kitől tanulta el a madárpreparálás mesterségét, ma már kideríthetetlen. Chernél István (1865-1922) szerint Stetter volt az első, aki Erdélyben madarakat gyűjtött, és ő avatta be a többieket (Chernél 1888: 57). Hasonló véleményen volt Csató János is (Bodnár 1908: 222). Stetter viszont Petényi János Salamon (1799-1855) tanítványának vallotta magát. Ezzel szemben Buda Ádám úgy emlékezett (Bodnár 1908: 222), hogy Stetter, Buda Elek és Wagner Károly 1841-ben Knöpflertől tanulták a madártömést. Buda Elek azonban saját kezűleg írt gyűjteményjegyzékében azt vetette papírra, hogy ő 1845-ben kezdte el a madártömést. Az viszont tény, hogy Csató János, aki Nagyszebenben végezte tanulmányait, Buda Elektől tanulta el a madárpreparálás fogásait (Buda 1917). Buda Elek madárgyűjteménye jelentős károkkal vészelte át az 1848-as román betörést.5 Amikor a harcok lecsillapodtak, a hazatérők a preparátumokat az udvarra szórva találták. A használható darabok restaurálás után 1852-ben a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumba kerültek. Szilády Zoltán feljegyzése szerint (Schenk 1916: 173): „Buda Elek birtokos Csató János baráti ösztönzésére az 1849-ben kirabolt enyedi kollégiumnak 115 db madárból álló gyűjteményét odaajándékozta. Ez az akkori viszonyok közt, egy kis szobában öszszezsúfolva pusztulásnak indult, úgy hogy elődöm, Elekes Károly, a gyűjtemény újjászervezője csak 81 molyos példányt talált, amikor 1874-ben a szertárt átvette. Ez a 81 db tudomása szerint mind a Budától 1852-ben ajándékba kapott sorozatból való. Mivel nagy részük már akkor tarthatatlan állapotban volt, Elekes újakkal cserélte föl őket, s ma már csak kevés van közülük. ” Szilády Zoltán Schenk Jakab (1876-1945) kérésére az első világháború alatt megküldte a gyűjtemény megmaradt darabjainak jegyzékét: Szilády összesen 33 fajról számolhatott be (Schenk 1919). Buda Elek egykori gyűjteményének jegyzéke szerencsésen fennmaradt, és Schenk Jakab 1916- ban közölte is (Schenk 1916). Címe: Kitömött madarak jegyzéke. 1848. Buda Elek. 1845-ik év mart. 12- én kezdve, mikor a töméshez kezdettem. A gyűjtemény jegyzékét tartalmazó füzetet Téglás Gábor, a Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat dévai múzeumának igazgatója küldte meg Herman Ottónak (1835-1914) a következő sorokkal: „Végre nálam maradt ez a fakó füzet, mely egy lelkes hunyadmegyei kis kör emlékezetét eleveníti föl emlékezetemben. 1844 körül Déván Stetter néhai kincstári mérnök buzdítására többen kezdtek ornithologiával foglalkozni. Nagyágon Franzenau Ágost bányatanácsos akkor űzte leglelkesebben lepkegyűjtését. Az ő példájukra adta rá magát galaci Buda Elek is a madártömésre, s vele együtt űzte azt az akkor ifjú gróf Lázár Kálmán, valamint Csató János is, ki Buda Eleknek unokatestvére vala. E naplóból láthatólag 1845 márciusában kezdte meg Buda Elek a tömést, s naplója 1851. március 28-ig terjed. 1849-1851 között hézagot jelez a napló. Ezalatt Buda Elek két fia, Ádám és Károly is kedvet kapott a madártömésre, s így folytatták apjuk kezdeményezését unokabátyjukkal, Csató Jánossal tovább. ” Buda Elek azonban már korábban megkezdte a madárgyűjtést, hiszen 1842-ben is adott át kitömésre néhány ritkább madarat Zeyk Miklósnak. Jegyzékéből megállapítható, hogy a kis kör tagjai egymás között elvétve csereberéltek is. Buda Elek egykori gyűjteménye 157 faj 214 példányát tartalmazta. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy milyen okok játszottak közre, hogy közel egyidőben számos, kisebb-nagyobb helyi gyűjtemény keletkezett? Lényeges elem lehetett a viszonylagos elszigeteltség, a nehézkes postaszolgálat, az elkeserítő útviszonyok, ami a személyes kapcsolattartást és a preparátumok cseréjét is megnehezítette. De a vágy, a szenvedély túllépett az akadályokon. Buda Elek 1860-ban szétosztotta három gyermeke között a szülői vagyont. Buda Ádámé lett a reai birtok. Ott telepedett le, négy hektáron főleg almát termesztett, és mintagazdaságot alakított s Bodnár Bertalan (1868-1952) röviden csak ennyit írt róla (Bodnár 1908): „Hátszeg igen sokat szenvedett 1848-49-ben; már 1848 őszén megkezdte gyilkos munkáját Riebel őrnagy, az oláhság bálványozott katonai főnöke, folytatta a hátszegi oláh pópa, ki a Sztrigy partján gyilkoltatta sorra a magyarokat, s a szenvedéseket befejezte a hátszegi fegyverletétel 1849. augusztus 21én, midőn Hátszegre bevonult Hasdorf orosz tábornok.” 35
