Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 42. (Szombathely, 2020)
Természettudomány - Vig Károly: Impériumváltás előtt és után Romániában. Erdélyi rovarászportrék
SAVARIA 42 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE - 2020 23-86 gyobb szenzációnak azonban a Secatura-fennsík mellett egy őskori bánya megtalálása bizonyult (Anonymus 1927). Mailász előadással (Mallász 1929) vett részt a budapesti X. Nemzetközi Zoológiái Kongresszuson. Rajta kívül Romániát csak a Nevelési Minisztérium, az Akadémia, a bukaresti és ia§i-i egyetem és a nagyszebeni Erdélyi Természettudományi Egyesület nevében Czekelius Dániel (1857-1938) képviselte. A kongresszus ideje alatt loan Borcea (1879-1936) bukaresti professzorral a budapesti múzeumokat és kulturális intézményeket tanulmányozta. Részt vett az 1930. szeptember 4. és 11. között Padovában rendezett XI. Nemzetközi Zoológiái Kongresszuson is,4 ahol a rovartani szekcióban hazánkat Kadocsa Gyulával (1880-1962) együtt képviselték. Ugyanitt Kolosváry Gábor (1901-1968) a Gasteracantha- és az A rgyope - faj о к ról értekezett, és vonatkozó tanulmánya is megjelent (Wagner 1933). Mailászt meghívták a román természettudósok első kongresszusára is, amit Kolozsvárott rendeztek 1928. április 18-28. között (Ferencz 2017: 58). Talán ennek a folyománya volt, hogy 1928. június 18. és 21. között az Alexandru Borza vezette kolozsvári egyetemi csoportot Maliász kísérte tudományos kirándulásukon a Maros völgyében. 1929-ben 28 egyetemi tanár, köztük Sextil Pu§cariu (1877-1948) nyelvész töltött három napot a környéken történeti emlékek megtekintése végett. Maliász sokoldalú érdeklődése még ekkor is jól érzékelhető: régészeti írásai közül kiemelkedik az erdélyi Nándori-völgyben nyíló barlangban talált paleolit leletekről készített, halála után megjelent leírás és értékelés (Mallász 1933). Az 1929 végén meghozott megyei tanácsi döntés nyomán a múzeum 1932-ben a szegényház épületébe került, az ASTRA Társaság (Erdélyi egyesület a román irodalomért és a román nép kultúrájáért - Asocia(ia Transilvaná pentru Literatura Románá §i Cultura Poporului Román) mellé, majd 1938-ban a Magna Curia épületében talált végleges otthonra. Igaz, ekkor már négy éve a régész Octavian Floca (1904-1983) volt az igazgató. 1937-ben ő indította el a máig megjelenő Anaraul Sargetia nevű évkönyveket. Az első számban olvasható losif Lep§i két cikke a Maros hőmérsékleti és vízminőségi viszonyairól. Bár a cikk az 1921 és 1931 közötti kutatások nyomán született, az előszó mélyen hallgatott az előzményekről. 1939-ben az alapszabályt bevallottan már azért cserélték le, hogy eltüntessék az Osztrák-Magyar Monarchia korabeli társulatok nemkívánatos emlékét. Ha az utódok a múltat nem is érezték magukénak, Mallász 1920-as évekbeli munkásságának köszönhetően megmaradt a Dévai Múzeum (napjainkban Dák és Római Civilizáció Múzeuma - Muzeul Civiliza(iei Dacice §i Romane) természettudományos jellege. Igaz, hogy Flocának 1936-ban Sextil Pu§cariut, mint a helyi állat- és növényvilág jó ismerőjét kellett megkérnie, hogy segítsen egy Hunyad megyei kalauz összeállításában. Mallász 1930. szeptember 1-jén vonult nyugdíjba, de haláláig megbízott igazgatója maradt a múzeumnak. 1969-ben, köszönhetően a Mallász és Péteri) által feltárt lelőhelyeknek, a kolozsvári egyetem szakemberei újra a tompái tortonai korú flóráról és a dévai flóra ritkaságairól cikkeztek. 1977-ig a Sargetia rendszeresen közölt természettudományos közleményeket, egy időben külön sorozatként is. 1987-ben a folyóirat a megjelent természettudományos cikkeinek bibliográfiáját is öszszeállította (Burnaz 1987), majd 2002-ben a nagyszebeni természettudományos muzeológia történetét is bemutatták (Popescu 2002). Mindenkit megrázott a hír, hogy Mallász 1933. március 10-én hirtelen elhunyt. A Keleti Újság híradása szerint (Anonymus 1933) életének utolsó pillanatát is a múzeumban, íróasztala mellett töltötte, 1933. március 7-én még levelezett (Szalay 1935). Az emlékezet úgy tartotta, hogy ő a Hunyad megyei múzeum második megalapítója, hiszen sikerült neki a múzeum feloszlatását, a műtárgyak széthordását megakadályozni. Az erdélyi és a magyar tudóstársadalom mellett özvegye és két gyermeke gyászolta. Emlékét számos általa leírt faj és alfaj, illetve róla elnevezett taxon őrzi. Ilyen a Csiki Ernő által az Állattani Szakosztály 1901. október 4-i előadó-4 Atti del XI. Congresso Internazionale di Zoologia. - Archivio Zoologico Italiano (1931) 16(1-2): 1-837 + 26 tábla, (1932) 16(3-4): 839-1508 +12 tábla. 33
