Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 42. (Szombathely, 2020)
Természettudomány - Vig Károly: Impériumváltás előtt és után Romániában. Erdélyi rovarászportrék
VÍG KÁROLY: IMPÉRIUMVÁLTÁS ELŐTT ÉS UTÁN ROMÁNIÁBAN. ERDÉLYI ROVARÁSZPORTRÉK ben új cseppkőbarlangot fedezett fel, és ő volt, aki az első „magyarföldi” ősemberleletet 1932. április 27-én megtalálta a Suba-lyukban (később egy ideig Mussolini-barlang), Gaál felemelte a szavát (Gaál 1939), hogy Mailász már 1923-ban talált neandervölgyi embertől származó lábujjpercet az Ohábaponor (Ohaba-Ponor, Románia) közelében lévő Bordul Mare d’Ohaba Ponor barlangban (Gaál 1928,1931,1934,1939,1941). A teljességhez tartozik, hogy Gaál datálta a leletet. 1928-29-ben Gaál két újabb emberi maradványt talált: egy mutató- és egy gyűrűsujjpercet. Már Roska Márton (1880-1961) hangsúlyozta, hogy az egyes darabok különböző egyedektől származnak. Sajnos, a leletek datálása kérdéses, ráadásul Constantin S. Nicoláescu Plop§or (1900-1968) román régész feltárásai során a barlang teljes feltöltését kitermelték, így további leletek előkerülése kizárt, és rétegtani vizsgálatokat sem lehet elvégezni (Cárciumaru 1999). Az 1910-es évekre a Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat tagjainak aktivitása csökkent, a társulat anyagi gondokkal küszködött. Mindenki érezte, hogy változtatásra, friss erőre van szükség a megújuláshoz. 1913. október 4-én Algyógyfalun (Geoagiu, Románia), a társulat rendes közgyűlésén Maliászt választották múzeumigazgatónak, és a társulat névváltoztatását is elfogadták: az új név a Hunyadmegyei Történelmi, Régészeti és Természettudományi Társulat lett. Rövid időre ekkor lett a választmány tagja Köntzei Gerő is. Maliász a közgyűlésen tartott rövid programbeszéde mellett barlangtani és néprajzi kutatásairól és terveiről is beszámolt. Felvette a kapcsolatot a Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Szakosztályával, ezért a Hunyad megyei barlangok feltárása szakszerű keretek között kezdődhetett meg. 1914-re barlangkutatást egyeztetett Kadic Ottokárral (1876-1957). Az aradi kultúrpalota felavatásán, 1913. október 26-án memorandumot adott át Szalay Imrének (1846-1917), a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelő-helyettesének. Bár az írás végén Pogány Béla, a társulat alelnökének neve szerepel, a cikk első lábjegyzetéből világosan kiderül, hogy az Maliász munkája (Mallász 1914): államsegélyt kért a barlangi ősembermaradványok, a havasi flóra és fauna, valamint a recens barlangi fauna kutatására, a madárvonulások adatgyűjtésére, madár-, hüllő- és emlősadatgyűjtések megkezdésére. Felajánlotta, hogy a típuspéldányok a Magyar Nemzeti Múzeum állattári osztályába kerülnek, ősmaradványok előkerülése esetében a Magyar Királyi Földtani Intézetet és a kolozsvári egyetemet értesítenék, folytatnák a tompái rovarkövületek kutatását, összegyűjtenék az Erdélyi-érchegység és főleg a nagyági és aranyi hegyek terméselemeit, ásványait, a megye kőzeteit. Féltve a dévai várhegy európai hírű növényzetét, kritizálta a hegy déli oldalának beültetését és az északi oldalon végzett irtásokat. Más fontos ügyben is harcba szállt a vármegyei törvényhatóság 1913. december 30-án tartott közgyűlésén: a múzeum kapja meg a Várhegy tövében álló Bethlen-kastélyt, a Magna Curiát. A pénzügyminiszter 1914. május 18-án kelt 38.564. számú leiratában értesítette a vármegye alispánját, hogy a Magna Curia épületére a királyi kincstárnak még hosszú ideig szüksége lesz, ezért nincs lehetősége arra, hogy a Társulatnak átengedje (Anonymus 1914b).2 Sajnálatos, hogy az alapszabály 1913-as módosítását a háború kitörése miatt nem tudták jóváhagyatni. A Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége megbízásából 1914. június végén Posta Béla (1862-1919) országos felügyelő szemlét tett a múzeumban. Jelentése alapján, az általános mozgósítás elrendeléséig Maliász gigászi munkát végzett a múzeum anyagának rendezése és gyarapítása terén. Beállt festőnek, mázolónak, rakodómunkásnak, és 200 korona tiszteletdíját, ahogyan 1913-ban is tette, a régészeti gyűjtemény gyarapítására fordította. A természetrajzi gyűjteményben ekkor 702 db tárgyat őriztek (Anonymus 1915; Mihalik 1915). Tény, hogy a korábbi igazgató, Téglás Gábor a múzeumot sokkal inkább régészeti szenvedélye kiélésére használta, a tárgyakat gyűjtötte és fel-2 Az épület csak 1938-ban lett véglegesen a múzeum székhelye. Kristóf György (1878-1965) erdélyi irodalomtörténész ezzel kapcsolatban megjegyezte (Kristóf 1942:120): „E hosszú vergődés ismételten igazolja, hogy korszerű, normális múzeumi tevékenység folytatására elsősorban megfelelő épület kell. Ehhez viszont Széchényi Ferencek és Mikó Imrék áldozatkészségére van szükség, különösen olyan vagyonilag szegény társadalmakban, mint amilyen volt a magyarság zöme egész Erdélyben, a Székelyföldön, Hunyadmegyében, mindenütt. ” 30
