Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 42. (Szombathely, 2020)
Természettudomány - Vig Károly: Impériumváltás előtt és után Romániában. Erdélyi rovarászportrék
SAVARIA 42 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 2020 23-86 halmozta, de leltározásukkal, rendszerezésükkel keveset törődött. Az őt követő Mailand Oszkár etnográfus az átvett anyagot megfelelő épület hiányában csak átmentette az utókornak, de rendezésével ő sem foglalkozott. Sem ereje, sem kedve nem volt a múzeumi „tisztviselői” munkához, inkább lemondott. Ebben a helyzetben vette át Mailász a múzeumot (Kristóf 1942). Az elismerés és Maliász minden igyekezete ellenére a háború kitörése miatt a múzeum 1914- ben nem kapott államsegélyt, sőt 1915-ben és 1916-ban sem kapott pénzügyi támogatást gyűjteménygyarapításra. Pusztán a város körül kiépített védelmi vonalak lövészárkainak ásásakor remélhetett leleteket. A Várhelytől (Sarmizegetusa, Románia) és Vécéitől (Vetel, Románia) délre kialakított vonalak semmi eredményt nem hoztak, ellenben Marossolymoson (§oimu§, Románia) szkíta leletek kerültek elő, igaz, a katonák kincséhsége a tárgyakat jórészt tönkretette. A Haró (Háráu, Románia) melletti szőlőkben bronzkori sír került elő, töredékes mellékletekkel. A Múzeumok és Könyvtárak Főfelügyelősége nevében Horváth Géza (1847-1937) főfelügyelő 1916. július 17-én tett szemlét a múzeumban. Örömmel állapította meg, hogy a korábban tapasztalt kaotikus állapotok helyett most rend és tisztaság fogadta. Mindez Maliász odaadó tevékenységének volt köszönhető. Az 1916-os román betörés után Maliász hivatalában maradt, és minden segítség nélkül megkezdte a műtárgyak mentését. 1916. szeptember 3-án kelt táviratában jelezte, hogy a római feliratos köveket elásta, a legértékesebb műtárgyakat két ládába csomagolva Budapestre szállíttatta. Később még hét ládányi műtárgyat indított útnak (MlHALlK 1916). A központi hatalmak sikeres ellentámadása után a múzeumnak otthont adó épületet hadikórházzá alakították. A német csapatok komoly károkat okoztak magában az épületben, illetve a múzeumban maradt műtárgyakban is (Anonymus 1917c). Mailász műtárgymenekítő buzgalmát a román tudománytörténet is elismeri (Ferencz 2017: 49), különösen annak fényében, hogy 1919- ben betörés nyomán a múzeum néprajzi gyűjteményének egy része eltűnt. Bár a háború után minden megváltozott, Maliász igazgatói kinevezését a megyefőnök prefektus 1920. november 22-én megerősítette, és az alapszabály újabb módosítására 1921-ben rábólintottak a román hatóságok. A román tudománytörténet számos forrása úgy állítja be, mintha az intézményt 1920-ban „Hunyad megye múzeumaként” („Muzeului Jude(ean Hunedoara”) szervezték volna újjá, valójában még 1923-ban is egyesületi formában működött, amit a Hunyadvármegyei Történelmi, Régészeti és Természettudományi Társulat 1923. március 4., délután négy órára összehívott közgyűlésének kétnyelvű meghívója is bizonyít. A közgyűlés tárgysorozata az alábbi volt (Picioru§i 1979): 1. A „Vármegyei Múzeum” alapszabályának bemutatása 2. A Társulat új alapszabályának jóváhagyása 3. Az igazgatóválasztmányi tagoknak és tisztviselői karnak megválasztása 4. 4 tagnak a „Hunyadvármegyei központi múzeumi bizottságiban való kiküldése 5. Esetleges indítványok. Az aláírók: Cristof Tarján titkár, josif Maliász igazgató. Tény, hogy a dévai (és a gyulafehérvári) múzeum, pontosabban a múzeumot fenntartó egyesületek esetében is nagyszámú román tag beléptetésével „tagságmajorálás” történt, így lett például 1922. november 25-én az egyesület tagja Petru Groza (1884-1958) is. Hamarosan világossá vált, hogy a román tudományosságnak - elsősorban régészeti szempontból - kulcsfontosságú az intézmény: a megye területén található dák és római emlékek miatt annak hosszú távú fejlesztéséről született megállapodás, ami a bőkezű állami finanszírozásban is megjelent. (A második világháborút követően felerősödő dák-római-román folytonosság elmélete következtében a dévai múzeum jellege eltorzult, ami a vidék gazdag középkori hagyatéka kutatásának háttérbe szorulását eredményezte. Szerencsére a helyzet az utóbbi évtizedekben a kiegyensúlyozódás irányába mozdult el.) 31
