Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 42. (Szombathely, 2020)
Természettudomány - Vig Károly: Impériumváltás előtt és után Romániában. Erdélyi rovarászportrék
VÍG károly: IMPÉRIUMVÁLTÁS ELŐTT És UTÁN ROMÁNIÁBAN. ERDÉLYI ROVARÁSZPORTRÉK 3. ábra. A csillogóan fémeszöld színű Carabus obsoletus csikii (Fénykép: György Zoltán és Németh Tamás, Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest) Figure3. The metallic green Carabus obsoletus csikii (Photo: Zoltán György & Tamás Németh, Hungarian Natural History Museum, Budapest) Mailász kitüntetett figyelemmel fordult a hangyavendég bogarak felé. Kifinomult és kíméletes módszerekkel gyűjtött, mindig csak pár példányt tett el. Egy addig ismeretlen Claviger-fajból például csak hat példányt gyűjtött be, hármat viszszahelyezett a bolyba. A leírással összefüggő munka ezután megakadt, mert a román betörés miatt gyűjteményét Budapestre kellett menekítenie, ahol két évig gazdátlanul hányódott. Később hiába próbált újabb példányokat gyűjteni, erőfeszítései nem jártak sikerrel. Miután - legnagyobb meglepetésére - gyűjteménye épségben visszakerült hozzá, megtörténhetett a leírás. Mailász a fajt Kuun Géza (1838-1905), a Hunyadmegyei Történelmi, Régészeti és Természettudományi Társulat egykori elnöke tiszteletére nevezte el (Mallász 1918). A Claviger kuuni név később a Claviger handmanni szinonimjának bizonyult. Mailász szívén viselte Hunyad megye, ezen belül is a Retyezát (Mun(ii Retezat) élővilágának megismerését. Ebben a kérdésben Köntzei Gerő (Könczei Gerő, 1875-1949) Hunyad vármegyei orvossal a Rovartani Lapok hasábjain vitába is keveredett. Köntzei hátszegi (Ha(eg, Románia) évei alatt rendszeresen lepkészett a Retyezátban. Gyűjtéseiről 1917-ben számolt be (Köntzei 1917). Cikke azonban messze nem faunisztikai eredményeit mutatta be, sokkal inkább a magyar entomológusoknak címzett vádirat volt azért, mert - Köntzei véleménye szerint - elhanyagolják a Retyezát kutatását. Az írás Mailászt hosszabb válaszra késztette (Mallász 1917-1978). Szerinte évekre szóló gyűjtőprogram szükséges, hogy a hegység élővilágát valóban megismerjék. A gyűjtőprogramot azonban nemcsak a Retyezátra kell fókuszálni, hanem Magyarország teljes területét le kell fednie, amihez a kormány támogatását is meg kell nyerni. Cikkében 1914-es memorandumának (Mallász 1914) megállapításait elevenítette fel. A konkrét retyezáti gyűjtőmunkát három évre tervezte, évekre lebontott programmal. Cikkét abban a reményben fejezte be, hogy a Magyar Entomologiai Társaság vezetősége is magáévá teszi a tervet, és minél több hazai rovarásszal találkozhat majd a Retyezát vonulatai között. Tudjuk, hogy a háború, majd az impériumváltás mindezt hosszú időre megakadályozta. Mallász, bár a fizikai távolságot tekintve nagyon messze élt Budapesttől, hatékonyan hozzájárult a Magyar Entomologiai Társaság működéséhez. Az 1914. január 17-i ülésen a közgyűlés utáni egyetlen napirendi pontot például A hangyaleső című, „poétikusan megírt” tanulmányának felolvasása jelentette (Anonymus 1914ö). Az első világháborút követő történések nyomán kialakuló bizonytalanság, a dévai múzeum-28
