Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 42. (Szombathely, 2020)
Történettudomány - Horváth Sándor: A trianoni döntés határmenti hatásaiból (Vasi példák alapján)
SAVARIA 42 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 2020 I27-I5I (Geosits 1996: 83). Az italmérési engedély megerősítését kérő Skrapits Jánostól megvonták azt, mert „a határ kiigazítás során hazafiatlanul viselkedett és az osztrák érdekeket látszott támogatni” (Geosits 1996: 83). A képviselőtestület azonban megvédte a helyi kocsmárost, így megkapta az engedélyét. Államhatár - új közegben Határjelek A határvonal megállapítása két lépcsőben történt: a politikai kijelölés (delimitáció) után a részletes kitűzés, határkövekkel való állandósítás (demarkáció) következett: a határvonal térképezését, a határokmányok elkészítését a Szövetséges és Társult hatalmak által létrehozott nemzetközi határmegállapító bizottságok végezték 1921 és 1925 között - foglalta össze a folyamat lényegét Suba János (Suba 2010). Az új osztrák-magyar határt három szakaszra osztották fel - az abc nagybetűivel jelölve azokat. A bizottság 1921. augusztus közepétől november közepéig az „A” határszakaszt jelölte ki 95 kilométer hosszon az osztrák határtól a Lendva folyónak a Murába való torkolásáig (Suba 2010), majd a helyszíni szemlék és a beadványok áttanulmányozása után 1922. március 28-án tartott ülésen döntöttek a véglegesítésről. A véglegesítés pedig majd csak a határkövek kihelyezésével, a demarkációval valósult meg. Tehát ez egy több hónapos folyamat volt. A kövek kihelyezését egyes szakaszokon a kiigazítás előzte meg. A jelölő karókat azonban nem mindenki tisztelte. „Lopják a határmegjelölő karókat” - tudhatták meg 1923 januárjában a Kőszeg és Vidéke olvasói.4 A kijelöléshez vastagabb karókat használtak, ezeket tüntették el egyes helyeken. Kőszeg városa szigorú ellenőrzést rendelt el. „Az osztrákok a határvonal minden törését kövekkel akarták állandósítani. Ez azt jelentette volna, hogy sok helyen egymástól néhány méterre kellett volna a köveket felállítani. Ez a felvetés hetekig tartó vitára adott alkalmat. A műszaki utasítás 200 méter távolságot írt elő. A magyar fél a 100 méteres távolságot javasolta, ami 50%-kos kőtöbbletet jelentett. A főköveket egy kilométer távolságra állították fel, százméterenként pedig közönséges határköveket helyeztek le, amelyeket folyamatosan számoztak. A határkövek esetében a magyar fél a műkövet javasolta, ezt az osztrákok előbb elfogadták, később olcsósága miatt tiltakoztak ellene. A magyar kormány azonban a már kiírt pályázat eredményeképpen megrendelte a műköveket. A vita kompromiszszummal zárult: azokon a határszakaszokon, ahol a magyarok dolgoztak, műköveket, az osztrákoknak kiutalt szakaszokon termésköveket használtak.” (Suba 2010) (2. ábra). 2. ábra. Határkő Nardánál. Magyarország felé az „M” betű, Ausztria felé az „Ö” betű látható. A másik két oldalra egyrészt az állítás évét, másrészt a határkő számát vésték, írták, festették. Nardánál a határkő száma az itteni szakasz betűjelével, a „C”-vel kezdődik; Kőszeg környékén még а „В” betű olvasható (Fénykép: Berkiné Jálics Katalin) Figure 2. Border stone at Narda (Nahring). Letter M points to Hungary, Ö to Austria. On the other two sides are carved, written and painted the year of erection and number of the stone. At Narda stone numbers begin with a C, around Kőszeg (Güns) with a В (Photo: Katalin Jálics Berki) 4 Kőszeg és Vidéke 1923. január 28., p. 2. 129
