Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 42. (Szombathely, 2020)
Történettudomány - Horváth Sándor: A trianoni döntés határmenti hatásaiból (Vasi példák alapján)
Horváth Sándor: a trianoni döntés határmenti hatásaiból (vasi példák alapján) Alig pár év telt el, s 1926-ban már határkő megrongálásával is foglalkoznia kellett a közigazgatásnak.5 A határátlépőket vámosok ellenőrizték: ehhez a határátlépő ponton vámsorompót építettek, de ezzel kapcsolatban is adódtak gondok. A kőszegiek panaszát visszhangozta a sajtó: „A rőti utón levő vámsorompó nincs kivilágítva és már több ló a sötétben nekiment a leeresztett sorompónak. Tanácsos lenne egy ki lámpással kivilágítani иду ezt, mint a vasútnál levő kavicsbányát még mielőtt valami komolyabb szerencsétlenség elő nem fordul. ”6 Új szereplők: vámosok, határőrök Az államhatárszéli szolgálatokról és a határátlépésről hazánkban az első szabályozás 1898-ben jelent meg - ez elsősorban a Szerbia és Románia felé irányuló közlekedést szabályozta. „Az első világháború előtt egész Európa, sőt az egész világ lényegében szabadon átjárható terület volt. Útlevelekre általában nem volt szükség az utazásokhoz.” - írta Bencsik Péter (Bencsik 2007:15). A háború után a határszéli forgalmat helyi szokásjog alapján, megyénként - és gyakran egymással ellentétesen - szabályozták. De Ausztria felé már 1920-ban rendelet szabályozta azt: 40 km-es határsávban lakóknak, akik politikailag megbízhatók voltak és hadkötelezettségüket teljesítették, 15-60 napig érvényes úti okmányt adtak.7 Majd 1923 után a határtól 10-15 km-es sávon belül lakók határszéli úti igazolványt kaptak (Bencsik 2007:15-16). Az ellenőrzéshez 1921. január 4-én alakították meg a Magyar Királyi Vámőrséget, „... amely az újonnan kijelölt határok mentén látta el a határőrizetet és a kishatárforgalom ellenőrzést. Szervezeti felépítését tekintve a központi főparancsnokság alárendeltségében 7 kerületparancsnokság, bennük öszszesen 54 szakaszparancsnokság, ezek alárendeltségében 151 őrs működött. A testület létszáma 4210 fő volt. Létszámukat az 1922. évi Vili. számú törvény 4500 főben maximalizálta.” 1932 októberében a Vámőrség megnevezés Határőrségre változott (Berki 2015). Többek között Bozsokon is fővámkirendeltséget hoztak létre.8 A település ezután hamarosan szomorú dráma helyszíne lett: „lnzolits József vámőr a határon levő őrségi kunyhóban revolverével főbelőtte magát és azonnal meghalt. Az öngyilkosság oka az volt, hogy beleszeretett egy bozsoki leányba és el akarta venni feleségül, de a leány szülei ellenezték a házasságot, sőt még a vámőrrel való barátságot is megtiltották a leánynak. (...)”9 10 Egyes vámőrök a hivatalukhoz méltatlan módon végezték a munkájukat. Egy túlkapásról már 1922 júniusában írt a Kőszeg és Vidéke. Idézzük részletesebben a beszámolót: ,A vámőrségről irtunk múlt számunkban azon célzattal, hogy a mi őreinket is hasonló előzékeny és figyelmes eljárásra oktassák, amint azt a mi lakosságunk az osztrákok részéről tapasztalja. (...) A volt rendeki biró és a rőtfalvi tüzoltófőparancsnok, közismert személyek, voltak a deliquensek. Az őr látta, hogy rakodtak, de mig tele szekérrel meg nem indultak, passzív magatartással lesben állottak. Mikor feltartóztattak megtudták, hogy semleges területről is szállítási igazolványra van szükség a szombathelyi vámvezetőségtől, a világért sem egyeztek bele abba, hogy újra lerakják, követelték a lovasszekér és ökrösszekér széna 3- ábra. Osztrák vámház Szentpéterfa mellett, Nagysároslak (Moschendorf, Ausztria) közelében (Fénykép: Horváth Tímea) Figure 3. Austrian customs post near Szentpéterfa and Moschendorf (Nagysároslak) (Photo: Tímea Horváth) 5 Alsócsatár közelében határkő megrongálása. MNL Vas Megyei Levéltára, Főszolgabírói iratok, Szombathelyi járás 1633/26. 6 Nincs kivilágítva a sorompó. - Kőszeg és Vidéke 1922. április 30., p. 4. 7 21758/1920 Belügyminisztérium körrendelet (BK. 1920.757-758.) 8 Bozsokon fővámkirendeltség lesz felállítva. - Kőszeg és Vidéke 1922. február 12., p. 3. 9 Dráma Vasbozsokon. - Kőszeg és Vidéke 1922. április 9., p. 3. 10 A vámőrségről. - Kőszeg és Vidéke 1922. június 18., p. 3. 130