Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 40. (Szombathely, 2018)

Természettudomány - Víg Károly - Hanusz Orsolya: Az indonéz szigetvilág fiatalon elhunyt kutatója, Doleschall Lajos (1828-1859)

VÍG KÁROLY & HANUSZ ORSOLYA! AZ INDONÉZ SZIGETVILÁG FIATALON ELHUNYT KUTATÓJA, DOLESCHALL LAJOS... laszoltak azokra, úgy hogy már arra a gondolatra jöttem, hogy jó barátim elfelejtettek. Az 1855-ik évben Diakokorta városába vergőd­tem, hol még a régi Jávái szokások megmaradtak. Itt sok jó napot értem, egészséges lévén mint a hal a vízben; barátim, az igaz, nem voltak, de más részről sok jó ember társaságához volt szerencsém, az év le­folyt mint egy nap tiszta öröm között. Ha itt oko­sabb lettem volna, most egynéhány ezer forinttal többem lenne, könnyű munkával; mert miután fél évig itt mulattam, oly nagy praxis jutott részemre, hogy a gyűjteményekre semmi időm se maradhata. Sokszor házam előtt 3-4 hintó is állott, és majd mindennap 20-30 forintot kaptam, de amint jött, úgy el is ment. Mondhatom igaz lélekkel, hogy az emberek sehol se becsültek úgy, mint itt. Csak ke­vésbe múlt, hogy itt meg nem nősültem. A sors meg­irigyelvén állapotomat, e kedvelt helytől el kellett válnom és Amboina szigetébe menni, ennek hason­nevű városába, hol 16 hónap óta tartózkodom. Jöttem ide azon betegség félelmével, mely mindig gyötrötte lelkemet, az úgynevezett aszkórsággal, mely szegény testemet már 2 év óta emészti, mely­nek következésében oly gyenge vagyok, hogy a járás is teher. Szebb kis földet magadnak nem képzelhetsz, édes barátom, mint Amboina szigete; az igaz, hogy kicsi, annyira, hogy tán a földabroszon se találhatod fel, de annyival szebb. Az egész sziget csak 12 négyzet­mérföldet foglal el, mint hegyes és sziklás tartomány; hegyei ugyan nem igen magasak, de annál szebbek az erdői. A hol a tenger látszik, ott kezdődnek a díszes kertek, és a legszebb, a legfűszeresebb vegeta­tio fedi a hegyek oldalait és ormait. Mily gyönyörű itt a természet - azt leírni lehetetlen. Csak az csu­­dálhatja itt az Isten remek műveit, ki azokat szeme­ivel látja. Maga Amboina városa szépségével nem igen dicsekedhetik, lakosai szegények és lusták, házai kicsinyek és rongyosak, többnyire fából építve, va­lami 50 házat kivéve, melyekben európaiak laknak. Mindjárt a part mellett van a vár, melyben 300 ka­tonának van lakhelye. A vár körül egy pázsitos tér, mint Bécsben a glacis, fákkal beültetve, hol az elő­kelők estenkint sétálgatnak. Ezen térség háta megett emelkednek fel a hegyek, Melaleuca s más fűszer­termő fákkal benőve. A klíma olyan, mint azt álla­potom kívánja. A reggeli órák 6-tól 9-ig igen kelle­metesek, azután a melegség délután 4 óráig oly nagy, hogy alig képes az ember kiállani. Mikor szél nem fú, akkor a hévmérő árnyékban 33 fokú, Celsius szerint. Az éjszakák nem oly hívesek, mint Jáva szi­gete belső vidékeiben, s nem is oly forrók mint Bata­­viában. Majd mindennap esőzések, néha 3-4 hóna­pig sem esik egy csepp is. Apriltől szeptemberig majd mindennap esik az eső, éjjel-nappal szakadatlanul, mint Noé idejében. Itt az életmód nem igen kellemetes. Én a várostól messze lakom egy kis szép házban, mely köröskörül be van kerítve. A háznál csak én lakom három szol­gával, kik közül egyik a kertre, másik a ház tiszta­ságára, harmadik a főzésre ügyel. Sok bajom és dol­gom volt elsőben, míg ily életmódhoz szoktam; mert tudod, hogy Bécsben ily bajokkal nem foglalkoztunk. A szolgák közül egyik, a kertész, minden héten két­szer megyen az erdőre pillangó- és növénygyűjtésre. Hivatalos dolgom tart reggel 7-től 8-ig, estve 5-től 6-ig, a többi időmet otthon töltöm el különböző fog­lalkozásokkal. Eddig, míg oly gyenge és beteg nem voltam, majd mindig rajzoltam és festettem, még pedig Amboina pókjait és legyeit (Diptera). Most, miután minden pók (Arachnida) fajait lerajzoltam, bogarakkal (Insecta) foglalkozom; de rajzolásra már többé kedvem nincs. Amboina szigetéről Pestre a Nemzeti Múzeum­nak már három nagy küldeményt küldöttem, nem tudom, ez ideig kapták-e azokat, vagy nem?Meghi­szem, hogy május vége felé mind a három megérke­zik. Az egyikben van egynéhány szép pillangó, melyet neked küldök, e mellett egynéhány kis dissertatio a te, kedves öcséd s más barátaim számára. Ha ezután is jó barátom maradsz, s hamar e levelemre vála­szolsz, majd többször kaphatsz tőlem természeti gyűjteményeket, főkép most, miután jó alkalomra akadtam, mely által innen akármit küldhetek Euró­pába. A pesti Múzeum igazgatói, úgy látszik, hara­­gusznak rám, hogy még semmit sem küldöttem a múzeumnak; de majd, ha a küldötteket megka­­pandják, rögtön elmúlik minden haragjuk. Ekkor menj fel Pestre s nézd meg, hogy mit tett barátod D. - Sajnálva írom, hogy rólam kedves testvérem s jó barátaim mind elfelejtkeztek, mely annyival nehe­zebben esik, hogy itt messze, de messze földön min­den barát, minden öröm nélkül élek, mint egy árva gerlice. - Isten veled. ” 70

Next

/
Oldalképek
Tartalom