Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 40. (Szombathely, 2018)
Természettudomány - Víg Károly - Hanusz Orsolya: Az indonéz szigetvilág fiatalon elhunyt kutatója, Doleschall Lajos (1828-1859)
SAVARIA 40 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐIÉ 20l8 49-Ш A Vasárnapi Újság 1859. június 5-i számában Doleschall halálhíre jelent meg, jelentős késéssel, hiszen 1859. február 26-án hunyt el Ambon szigetén: „(Doleschall orvostudor hazánkfia) Jávában meghalt. Számos év óta lakott már e szigeten, hol nagy tiszteletben részesült s majd minden idejét tudományos kutatásokra fordítá. Nemzeti Múzeumunkat több rendbeli becses küldeményével gazdagítá. Ő ott a távolban is hazájának élt; múlt évben a V. U. [Vasárnapi Újság] közlőit tőle egy levelet, melyben beteges állapotáról is tett említést. Őrizzük meg emlékezetét nemes igyekezető s érzületű hazánkfiának. ” 1860-tól a bécsi Természettudományi Múzeumot Ludwig Redtenbacher (1814-1876) irányította. Redtenbacher révén a bécsi császári és királyi állattani és botanikai társulat megkapta Doleschall Kollárhoz címzett utolsó levelét. A társulat bizottsága elhatározta, hogy a korán elhunyt természettudósra emlékezve a tőle származó valamennyi, tudományos közlést tartalmazó levelezést a társasági iratokban megjelenteti. A társaság 1862. augusztus 6-i ülésén olvasták fel a Vincenz Kollárhoz címzett, 1857. február 19-én kelt utolsó levelet (Doleschall 1862). „El sem képzelhetőpompásabb földdarab, mint ez a kis paradicsomi szigetecske; még mielőtt lábunkkal érintenénk a földet, máris elvarázsol a vidék pompás látványa; azt hihetné az ember, a tündérek birodalmába került. A vegetáció még a jávainál is dúsabb, a levegő olyan enyhe, mint Önöknél nyáron és kellemes illatokkal terhes, a reggeli és esteli órák különösen kedvesek, de a nap legforróbb óráiban is kellemes tengeri szellő fújdogál. Csak olykor toppannak be hirtelen heves szélviharral kísért szörnyű esőzések, amelyeknek intenzitását semmivel nem lehet összehasonlítani. De hol lehet olyan földet találni, amely ne mutatna fel ilyen vagy olyan hibákat! A lázas betegségeknek, amelyek a korábbi években felütötték fejüket, most nyomát sem találtam; megérkezésem óta csupán 3-4 lázas beteget kezeltem, és itt, ahol korábban a Sulf. Chininit kilószámra írták fel a gyógyszertárban, most az egész szigeten nem fogy több havonta, mint két uncia. A bőrkiütések, közöttük a lepra, azonban tömegesen elterjedt, az utóbbi még európai családoknál is fellép. A továbbiakban az Amboina faunájáról tett megfigyeléseim eredményeit közlöm, amelyeket remélem, hogy idővel kiegészíthetek. Emlőst eddig keveset láttam; köztük néhány denevért és egy Pteropust (chrysonotus). A majmok itt ugyanolyan ritkaságszámba mennek, mint Bécsben; még senki sem látott Amboinán soha egyetlen majomfajt sem. A tizenöt földrajzi mérföldre fekvő Batjan sziget a legkeletibb pont, ahol majmok előfordulnak. Az erdőkben állítólag egy mókusféle tartózkodik. Ezzel szemben a Phascolomys- (cuscus-) fajok gyakoriak; egy élő Cuscus maculatáf ” magam is hosszabb ideig tartottam; csendes, szelíd állat volt, amely csupasz fogófarkát mindig a nemi szervén tartotta; ezeknek az állatoknak láthatóan nincs könny-orr-csatornájuk, mivel nagy kerek szemeik mindig tele vannak könnyel. - Az én példányom szívesen evett pizangot, amelyet a kezével ragadott meg és evés közben szörnyen cuppogott. A házakban nyüzsögnek a patkányok (Mus decumanus);51 52 még rosszabbak azonban a cickányok, amelyek undorítóan bűzlenek és mindenhová bemásznak. Az amboinai szarvas (Rusa moluccensis)53 nagyon aranyos állat, amelyet megszelídítve gyakran házaknál is tartanak; köztes fajtája az őznek és a szarvasnak. Más vadállatok láthatóan nem fordulnak elő, a Porcus babirussa54 is csak Bouro szigetén honos. Gazdagabbnak tűnik Amboina madárvilága. Ugyan sohasem lehet madárdalt hallani, de annál gyakrabban látni csinosabbnál csinosabb madártollat, amelyek a honos madaraktól származnak. Évek óta uralkodik itt ugyanis az a kedvtelés, hogy toliakból virágokat készítenek és olykor pár toll miatt gyilkolják le kegyetlenül a legszebb papagájokat és lórikat. Láttam itt fehér és rőt bóbitás kakadut, kék vállú zöld papagájt; vörös és sokféle tarka foltos lórit. Az utóbbiak vad állapotukban igen kellemetlen állatok, de egész rendesen meg tudnak tanulni beszélni. Főnökömnek, Dr. Mohnikének van egy kis lórija, amely egész nap beszél, olyan érthetően, mint 51 Foltos kuszkusz (Spilocuscus maculatus). 52 Vándorpatkány (Rattus norvegicus). 53 Sörényes szarvas (Rusa timorensis). 54 Babirussza (Babyrousa babyrussa). 71
