Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 40. (Szombathely, 2018)

Természettudomány - Víg Károly - Hanusz Orsolya: Az indonéz szigetvilág fiatalon elhunyt kutatója, Doleschall Lajos (1828-1859)

SAVARIA 40 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE < 20l8 49-III zetre siet, hogy az iíj színjátékot lássa. Az óriás állat a hajóhoz közel körbeúszik a törzs körül, mozdula­tait a legalaposabb részletekig megfigyelhetjük. Magas, sarló alakú hátuszonyával, amely kimered a tengerszint fölé, hasítja a habokat. Mozgó szemhéj­jal ellátott szemét ólálkodva forgatja körbe zsák­mányra lesve. Farkaséhséggel nyeli el még a legki­sebbfalatot is. A vad rabló hegyes orra körül furcsa módon két teljesen azonos, gyönyörű mintázatú, sá­­vozott halacska úszik, amelyek sem a felszínhez közel, sem a legmélyebb mélységben nem hagyják el soha. A hajósok ezért nevezik kalauzhalaknak (Na­ucrates ductor). Most a cápa elúszik, hogy a sima felszínen ártatlanul üldögélő madarakat üldözze. Félősen felrebbennek, ahogy közelít, és sokáig ijed­ten köröznek a levegőben. Ekkor ismét a hajóhoz vonul. Florogként gyorsan egy erős kötélre erősített, jókora vaskampót dobnak elé. Bősz pofával, villám­gyorsan csap le a darab szalonnára, miután szája fek­vése miatt hasát először teljesen felfelé fordította, majd hurrázások közepette húzzák a szörnyű Charcharias rondeletit10 11 a fedélzetre. Gyomrában egy tojás héján felül egy darab sajtot és egy darab közelebbről nem meghatározható Cephalopodát találtunk. Más furcsaságok is elvonulnak szemünk előtt. Itt-ott a vízlakók egy-egy csoportja emelkedik fel a számukra szokatlan elembe. Sáskákhoz hasonlóan inkább csapdosva, mint repülve vonulnak el a víz fölött a repülőhalak, ezek a szárnyas heringek, hogy ellenségeik, a pompás színezetű dorádok (Corypha­­ena) és honitok (egy Thynnus-faj)11 elől elmenekül­jenek. Szegény becsapottak, akik biztonságban hi­szik magukat ebben a számukra ellenséges elemben. Éppoly számos, még veszélyesebb szárnyas ellenség leselkedik a vízen kívül rájuk: a viharmadarak (Pro­­cellaria, Puffinus) csapatának soraiban felfedez­hetjük a levegő hosszú karú követeit, az albatroszo­kat (Diomedea), amint a rémülteket nyeldeklik. Ilyen a tenger képe napközben. De gyere csak éj­szaka és egy új, talán még szebb, még csodálatosabb színjátékban lehet részed. Milliónyi szikra szikrázik körben, minden hullám tetején fénytenger csillám­uk, amely látszólag a mélyből árad. Közöttük, mint tüzes bombák, fej nagyságú gömbök gurulnak; amott izzó henger alakú testek egész láncai sodród­nak; röviden: minden csupa fény, minden csupa tűz és a reménytelennek tartott sivatag mesebeli szín­paddá válik. Csak fáradságosan sikerül egyet-egyet kihalászni, és csodálkozással látom, hogy a felvillanó fény állati, lüktető élettel párosul. Sajnos nem sokat tudtam szerezni, mivel egy kereskedelmi hajón ke­véssé lehet természettudományos megfigyelésekre vagy gyűjtésre gondolni. Mindenféle előkészületnek híjával vagyok. Gyorsan összetákoltam egy hálófélét, hosszú bambuszrúdra erősítettem, hogy leérjen a vízig. Néhány katona fáradhatatlan igyekezettel tá­mogatott ebben. A madarakat, amelyek hatalmas csapatokban álltak rendelkezésre, horgászhoroggal fogtam. Ez persze nem mindig, de sokszor sikerült. Július 9-én alig 500 lépésre két óriás ámbráscetet (Physeter macrocephalus) láttunk, amint magas vízoszlopot fújtak a levegőbe. Színük barnássárga volt és egyikük biztosan megvolt 90 láb hosszúságú. 10-én Trinidad és Martin Paz12 [sic!] szigetek köze­lébe érkeztünk. Ez egy toronymagas, függőleges, csu­pasz, valószínűleg bazaltsziklákból álló porfészek, amelyet számos vízimadár lakik, de egyetlen ember sem. Miután átléptük a Baktérítőt, jelentősen le­csökkent a hőmérséklet; az időjárás barátságtalanra fordult és viharba kerültünk. Bárhogy is dühöngött azonban a szél, az albatroszok és a viharmadarak kitartó kísérőink maradtak, és fáradhatatlanul küz­döttek a szél és a hullámok ellen, hogy napi betevő­jüket megkeressék. Aki olyan szerencsés, hogy nem lesz tengeribeteg, annak a szárazföldiek által oly annyira rettegett, már a nyílt tengeren sem jelenték­telen ringatózás alapjában véve finom kis szórako­zás, mivel a legkülönfélébb holmik testvériesen együtt ide-oda dülöngélnek. A hátsó fedélzeten, amelyet a katonák és a hajó legénysége nem közelít­hetett meg, és ahol az én külön kajütöm is volt, min­ket az a veszély fenyegetett, hogy minden durvább mozgás kivet bennünket ún. ágyainkból, míg a függő­ágyban heverő matrózok sokkal előnyösebb alvást él­vezhettek. Szerencsére nem tartott sokáig a vihar és a szép idő hamarosan visszatért. Körülhajóztuk a rette­gett fokot13 a legcsekélyebb baleset nélkül és szeptem­ber 3-án ismét átléptük a térítőt. Az itt uralkodó for­10 Fehér cápa (Carcharodon carcharias). A táplálkozásról szóló leírás nem hiteles. 11 Csíkoshasú tonhal (Katsuwonus pelamis). n Trindade e Mártim Vaz-szigetek (portugálul Arquipélago de Trinidadé e Mártim Váz). 13 Jóreménység-fok. 63

Next

/
Oldalképek
Tartalom