Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 40. (Szombathely, 2018)

Természettudomány - Víg Károly - Hanusz Orsolya: Az indonéz szigetvilág fiatalon elhunyt kutatója, Doleschall Lajos (1828-1859)

VÍG KÁROLY & HANUSZ ORSOLYA: AZ INDONÉZ SZIGETVILÁG FIATALON ELHUNYT KUTATÓJA, DOLESCHALL LAJOS... Royal Physical Society in the Dutch East Indies) ülésén C.A.M.M. von Ellenrieder hemipterológus szólalt fel Doleschall gyűjteménye ügyében, de az interpelláció nyomán elindított vizsgálat ered­ménytelenül zárult: a gyűjteményt nem találták meg (Lange 1859-1860: 239-240). A korabeli hazai napisajtó különböző folyóira­tait lapozgatva napjaink olvasójának önkéntele­nül az jut az eszébe, hogy az egyes lapok között milyen ádáz verseny dúlhatott a hírek megszer­zéséért. Aki előbb közölte a hírt, nagyobb olva­sottsága révén nagyobb példányszámot teríthe­tett, és nagyobb részt hasíthatott ki a piacból. Nem volt ez másként Doleschall Lajos leveleinek közlésekor sem. A Budapesti Hírlap 1854. január 19-i száma B. A. monogramú újságírója egy levelet hozott le Do­­leschalltól Magyar természetbúvár Jáva szigetén címmel (B. A. 1854). A levelet Doleschall Kubinyi Ágostonnak (1799-1873), a Magyar Nemzeti Mú­zeum igazgatójának címezte, amit a kor szokásá­nak megfelelően a Magyar Földtani Társulat ülésén is felolvastak. A levél kivonatos közlése előtt a cikk írója pár szóban bemutatta Doleschallt. A cikkből lényeges információhoz juthatunk arra vonatko­zóan, hogy Doleschall a bécsi Hof-Naturalienka­­binettben segédőri állást nyert, majd a Magyar Nemzeti Múzeum ajánlásával és csekély anyagi támogatásával utazott Hollandiába. (Ezen utóbbi információt megerősíti a Vasárnapi Újság 1896. február 2-i száma is, amelyben a Madarász Gyula által vezetett ceyloni expedícióról írnak (Jankó 1896): „Az első utat 1853-ban Doleschall Lajos tette, ki Kelet-Indiába ment s a múzeumtól ez út­jára kapott is néhány száz forintot, kisebb gyűj­téseket küldött is, de ő maga 1859-ben Jávában meghalt.”) Lássuk ezek után a levelet! „Napokban említettük, miképp a földtani társulat közelebbi ülésében dr. Doleschall úrnak Jáván kelt egy levele olvastatott fel, mely nem csekély figyelmet gerjesztett a jelenvoltak közt. Mielőtt a levelet lényeges kivonatban közöljük, íróját röviden bemutatjuk. Dr. Doleschall Lajos, egyike a legvállalkozóbb szellemeknek, jeles készült­ségií orvos és természetbúvár, s mindenek fölött buzgó hazafi. Csaknem minden sora levelének tiszta hazafiságot lehel. Nevezett fiatal orvos hazánkfia, miután harmadéve Bécsben orvostudori rangra emeltetett, csakhamar a cs. к. állatgyűjteménynél se­­gédi állást nyert; azonban természetvizsgálói ösztö­nétől indíttatva, miután erre nézve óhajtott mezőt itt találni nem vélt, múlt év elején a hollandiai kor­mányhoz katonaorvosi állomásért folyamodott, azon reményben, hogy ekképp a Föld távoli részeit be­utazhatja. Vágya teljesült, mivel ajánlatát a hollan­diai kormány elfogadta, s ő erre a Nemzeti Múzeum igazgatóságának közbenjárása következtében felsőbb helyen pénzsegélyt nyervén, ...igába [olvashatatlan] elutazott. Azért fordult egyenesen a Nemzeti Múzeum igazgatóságához, mert bizton remélte, ekképp ez által nagy céljában támogattatni fog, s mert ez intézetnek kívánta jövendő működését lekötelezni. Jávának Willem 1 nevű várából levelet írt múlt évi november 2-áról a Nemzeti Múzeum érdemes igaz­gatójának, Kubinyi Ágoston úrnak, kinek, mint e le­vélben említi, köszöni nagyrészt azt, hogy régi vágyai teljesültek. A levél december 26-án érkezett Pestre. Természetbúvárunk múlt évi május 25-én hagyá el Harderwiket, hol Hollandiában tartózkodása alatt lakott, s két nap múlva a niewe-diepi kikötőben hajóra szállott. Május 30-án délután indultak el a nagy tengerre, s 105 napi folytonos utazás után értek Jávába. Ez út leírásában Doleschall érinti azon pon­tokat, melyek előtte különösen feltűntek, a látott tengeri állatokat, madarakat és halakat, s mentege­tőzik, hogy miután a partmellék hosszában nem ha­józtak (mint előbb a kelet-indái utazók tevék) s en­nélfogva sehol ki nem szállottak, vízről fogásra, pedig a kellő eszközökkel ellátva nem volt, ez útjából a múzeumnak semmi érdekest nem küldhetett. Jáva sziget megpillantásakor öröme mondhatat­­lan volt. »Leírhatlan szép volt a látvány - így ír - melyet szeptember 9-én reggel a szunda-út bejárá­sánál élveztünk; egészen közel voltunk a földhöz, úgyhogy a legcsekélyebb egyes tárgyakat kivehettük; a tenger, dacára a kedvező szél fúvásainak, tükör­tiszta, sima volt, a legszebb smaragdszínnel. Gyö­nyörködve nyugodtak szemeink az örökzöld halmo­kon, a távol kék hegyein. Varázsszépségű volt a pa­noráma, mely egész nap előttünk fejlődött.« Amint e szűk vízúton eveztek, lassan-lassan elő­bukkantak a láthatáron a tenger tükréből balra egyes csürökalakú, egész 6000 magas, vulkáni szi­60

Next

/
Oldalképek
Tartalom