Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 40. (Szombathely, 2018)
Természettudomány - Víg Károly - Hanusz Orsolya: Az indonéz szigetvilág fiatalon elhunyt kutatója, Doleschall Lajos (1828-1859)
SAVARIA 40 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE ZOl8 49-III getek, melyek Szumátra délkeleti partja körül láncot képeznek; végre megpillanták Szumátra óriás hegyeit, melyek ormai magasan a felhők fölött állanak. Szeptember 13-án értek a batáviai kikötőbe, jáva különösen kedvező benyomást tett utazónkra; szebbnek találta a földet, mint képzelte, varázsszépnek, mi a pazar természetet illeti, hiedelmen felül kényelmeseknek az európaiak által épített lakásokat. Mint nem-költőnek, lehetetlen neki - úgymond - e szigetország szépségeit visszatükrözni. A Batáviába vezető folyó partmelléke, elején műveletlen mocsáros, beljebb haladva mindinkább műveltebb alakot ölt, míg Batáviába érve, legfejlettebb tenyészetet mutat, hol a forró égöv csaknem minden műnövényei: musa, kókusz, areca, arenga, carica, artocarpus, citrus, anona stb. stb. díszlenek. Minden európainak, ki jáva szigetére legelőször lép, feltűnik a légkör erős pézsmaszaga, mely is mindenütt 7-8 napig érezhető, míg végre az ember egészen megszokja. Batáviából, hol utazónk részint az égalj-okozta láz, részint a gyűjtésre nem alkalmas idő miatt semmi nevezetest, nem szedhetett, október 10-én indult el gőzösön Samarang felé; kétnapi utazás után elérték ezen a távol keleten fekvő várost. »A hajóból kiszállás pompás volt. Éppen alkonyodon a nap, midőn gőzösünk horgonyt eresztett. Előttünk pompásföld terült, a parton lapályos, művelt; lassan-lassan dombokká emelkedék, s a távolban hegyek tornyosultak hegyek fölé. A sima tenger számos nagy terjedelmű hajókkal volt ellepve, s ezek és a szárazföld közt roppant sokaságú kisebb halászbárkák hemzsegtek, melyek emberei egyhangú dalukat hallatták. Csak életveszéllyel szánhattunk ki a szárazra; az erős hullámtorlás minden pillanatban felfordítással fenyegette kis járművünket, mely esetben bizonyos áldozatai leendettünk az itt dulongó kaimanoknak (tengeri krokodiloknak). A panmellék sűrűn van benőve legtarkább cserjével, s holdvilágnál a fák és cserjék tekintete, melyek közt számtalan fénybogár csillogott, valóban meglepő volt.« Samarang európai stylben épült város, számos arab, kevesebb kínai lakosokkal. A lakosság egészen különbözik a batáviaitól; míg itt (Bataviában) alacsony, sovány, kifejezés nélküli alakokkal találkozunk, az alatt a samarangi Jáván erős testalkatú, izmos, erélydús ember, kinek koponyaképzete s arckifejezése egészen különbözik amazétól. Samarang égalját utazónk nem dicséri, igen forrónak s kórteljesnek írja. Még félbetegen, éjjel, október 12-én, villámlás, dörgés és eső közt, kellett sajátképi rendeltetése helyére, Willem 1 várba mennie. Kilenc órai folytonos lovaglás után, melyet sűrű erdőn keresztül tőn, ért elvégre poggyászát vitt kíséretével együtt a pompás szépségű Ambarava völgybe. Ambarava (hollandi neve Willem 1) egy új, egészen Európailag épült vár; legerősb a németalföldi birtokon, mintegy 130 mérföldnyire délkelet felé Batáviától, a tartomány közepén. Mintegy 3000 főnyi őrségen kívül más nem lakik itt, s a szomszéd helységben (Ambaravában) csak kínaiak és javánok laknak. A környezet igen pompás. Maga a vár egy a tengerszint fölött 1500 lábnyira emelkedő völgyben fekszik, mely nagyobbrészt mocsáros, és csak rizstermelésre használtatik. »Házamból a kilátás hatalmas hegyek egész sorára esik, melyek részint kiégett részint még működő vulkánok (péld. 9000 lábnyi Merapi, mely még 4 nappal azelőtt füstoszlopokat eresztett). Egy órányira a vártól emelkedik a 7800 lábnyi Merbabu, melynek csúcsa folyvást fellegek közt áll, erdőiben tigrisek, leopárdok és vaddisznók tanyáznak; oldalán némely európai növények (clematis, ranunculus stb.) tenyésznek. Nyugat felé, mintegy 7-8 mérföldnyi távolban, látható az úgynevezett „ikertestvér”, vulkáni, csürökalakú hegyormok, melyek egyike 9000 lábnyira emelkedik a tengerszint fölött. Északkeletre esik az 5000 láb magas, őserdőborított Ungarang hegy, melynek ritkán járt vadonaiban nagyszámú orchideákon kívül, Rafflesia Arnoldi,6 ezen mesés óriásfa is nő.« Ezen vidéket választotta utazónk természettani kutatásai színhelyévé. Reméli, miképp innen igen sok szépet küldhet Nemzeti Múzeumunknak. Munkáját már megkezdte a lapályon gyűjtéssel, azonban ha pár hónap alatt meghonosult, rendbe jött, a nyelvet megtanulta, s jó hátaslova lesz, akkor aztán az erdőket és sziklákat is beutazhatja, s bizonyára sok újat és érdekest küldhet. ígérete szerint, minden két hónapban intézend tudósítást és szállítmányt a Nemzeti Múzeumhoz, melynek természetritkasági gyűjteménye ez által nagymértékben fog gazdagodni. Dicséretes hazafiúi szándékához utazónknak az égtől erőt s kedvező egészséget kívánunk. 6 Rafflesia amoldii. 61
