Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 40. (Szombathely, 2018)
Természettudomány - Víg Károly - Hanusz Orsolya: Az indonéz szigetvilág fiatalon elhunyt kutatója, Doleschall Lajos (1828-1859)
SAVARIA 40 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 20l8 49-HI készült színes ábrák, amelyek feltehetően Doleschall munkái (Thaler & Gruber 2003). A magyar pókfaunával részletesen foglalkozó Herman Ottó jól ismerte a cikket, hiszen két művében is hivatkozott rá (Hermann 1866,1876). Az Erdély pókjait bemutató munka bevezetőjében (Hermann 1866) Sill Victornak Doleschall jegyzéke alapján összeállított póklistáját (Sill 1865b) közölte, amit saját kiegészítéseivel látott el. Victor Sül életéről szinte semmit sem tudunk. Erdély déli részének pókszabásúival és rákjaival foglalkozott, melyekről számos cikket közölt (Sill 1861a, 1861b, 1861c, 1861d, 1862a, 1862b, 1865a, 1865b). Az Erdélyi Természettudományi Társulat (Siebenbürgischer Verein für Naturwissenschaften Hermannstadt) tagja volt. Feltehetően Nagyszebenben élt. Doleschallnak ismert egy pókokkal foglalkozó kézirata is (Doleschall 1852a), amit szintén a bécsi Természettudományi Múzeumban őriznek. A kéziratra napjainkban is hivatkoznak (Nentwig 2012). Bármennyire is bizonyult Doleschall ígéretes tehetségnek, hosszabb távon talán nem alkalmazták volna a múzeumban, ezért úgy döntött, hogy másutt próbál szerencsét. Csak találgathatjuk, hogy elhatározásában milyen egyéb tényezők játszottak szerepet. Talán maga Vincenz Kollar buzdította erre, aki szintén trópusi anyagon dolgozott, de az is közrejátszhatott, hogy Hollandia akkoriban toborzott orvosokat keleti gyarmataira. Bárhogy is történt, Doleschall 1852-ben harmadosztályú katonaorvosként holland szolgálatba állt. A holland kormány bizonyára örömmel fogadta a bécsi egyetemen végzett növendéket, aki egyben a távoli területek élővilágának kutatására is vállalkozott. Doleschall a rákövetkező évben a jóreménységről elnevezett hajó, a Hét goedre Vertrouwen fedélzetéről intett búcsút Európának, és Holland Kelet-lndiába hajózott, így talán már csak híradásból értesült arról is, hogy Bécsben megjelent az orvostanhallgatók és praktizáló orvosok számára írt állattan és összehasonlító anatómia tankönyve (Doleschall 1853) (10. ábra). Nem tudjuk kellően hangsú-II. ábra. Ambon látképe 1774-ből https://commons.wikimedia.org/wiki/FileAmboma._17th_century_ print,_most_likely_English.jpg (Hozzáférés: 2017. augusztus 8.) Figure 11. View of Ambon in 1774 https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Amboina._i7th_century_print,_most_likely_English.jpg (Accessed: 8 August 2017) lyozni, hogy a könyv egy mindössze huszonhat éves fiatalember tollából származott. 1853-tól kezdve jóval többet tudunk életéről, hála annak a számos fennmaradt vagy különböző újságokban megjelentetett levélnek, amit részint Pest-Budára, részint Erdélybe és Bécsbe küldött. A levelek az első időkben még jóval gyakrabban érkeztek Európába, és tartalmukban is sok átfedés tapasztalható. Ugyanakkor minden levél egyedien más, hiszen írója a címzettől függően másra helyezte a hangsúlyt. A Hof-Naturalienkabinettbe címzett levelekben jóval több természetrajzi adat és megfigyelés olvasható, míg barátainak inkább a szolgálati helye természeti és társadalmi viszonyairól írt. Mielőtt a leveleket közölnénk, felsorolásszerűen tekintsük át állomáshelyeit: 1853. szeptember 14-én érkezett Batáviába (Jakarta). Első állomáshelye Weltevreden volt, majd a Jáva középső részén, az Ambarawa-völgyben épült Willem 1 erődben szolgált. Innen a szintén közép-jávai Djokjába helyezték át, majd 1856- tól haláláig Ambon szigetén5 (11. ábra) teljesített szolgálatot. Halála után a Királyi Holland Kelet-indiai Természettudományi Társulat (Koninklijke Natuurkundige Vereeniging in Nederlandisch lndié, 5 Ambon a Maluku-szigetek középső szigeteinek egyike, napjainkban Indonézia Maluku tartományának része. 59
