Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 39. (Szombathely, 2017)
Néprajztudomány - Nagy Zoltán: Történeti források feltárásának tanulságai: bortároló hordók és gabonatároló eszközök, dongás edények a szentgotthárdi apátság falvaiban a hagyatéki leltárak tükrében (1786-1846). Harmadik rész: gazdaságok dongás faedény szükséglete a 18-19. században
NAGY ZOLTÁN: TÖRTÉNETI FORRÁSOK FELTÁRÁSÁNAK TANULSÁGAI: BORTÁROLÓ HORDÓK ÉS GABONATÁROLÓ ESZKÖZÖK... 12. ábra. Fejőzséter, Pankasz (Kardos 1943: 135, 46. ábra) Figure 12. Milking pail, Pankasz (Kardos 1943: Figure 133, 46) daságában írtak össze zsétert, az összes gazdaság 8,75%-ban (12. ábra). Legtöbbet az Őrséghez közeli Csörötneken (30%), és Kondorfán (40%). Megnevezése egységesen „zséter”. Fejőedényként viszont csak két alkalommal írták össze Kethelyen [1834.90] Lukács Ferenc gazdaságának becsűjekor „1 Fejó zséter 16 xr” és Zsidán [1840.75] Monek János hagyatéki eljárása során „2 fejő zséter 20 xr”-1 említenek. Az edény funkcióját illetően azonban lehetnek kétségeink. Magyarlakon (1828.120) Néhai Pap Imre gazdasági becsűjekor egy „vajas zséter”-t 6 xr-ra és egy „ tejes dézsát” 4 xr-ra taksáltak. Kondorfán [1843.159] Sáfor János hagyatéki becsűjében „2 zséter” 12 xr, míg egy „kis tejes sajtár” 12 xr-t ér. Különböző méretűek is lehettek, mert Csörötneken [1824.124] Dancsecs János gazdaságának becsűjekor „Vajas zséter 20 xr”-1, egy „kisebb zséter” 10 xr-t ért. Egy gazdaságban még ennél is több lehetett, mivel Gyarmaton [1836.142] Nagy Mihály hagyatéki eljárása során négy darabot, míg Csörötneken [1826.132] Magyar János gazdaságában öt darabot becsültek meg. Az árszabásokban két kivételtől eltekintve, ezt az edénytípust nem találjuk. A keszthelyi uradalom falvainak leltáraiban azonban huszonkét darabot írnak össze belőlük. Fejő séfő, fejőke, fejő zséter, fejősajtár és fejőkanna néven szerepelnek, változatos elnevezésük e kis területen figyelmet érdemel. Kákosi László keszthelyi [1793.16] nemes hagyatékának leltárában két darab „köpülő kanna” szerepel. Egy adatunk szerint a konyhában a helye. Dongás puhafa edény: [Szántó 1841.143] Német György hagyatékának becsűjében „Egy fenyő Séfő” 6 xr. Keszthelyen [1820.67] Balázs Ferenc vagyonának becsűjekor 1820-ben a konyhában talált két” fejőke” 12 xr, egy „ tej szűrő” 3 xr értékkel bírt. Cserszegtomajban [1819.61] Pál Horváth Ferenc gazda vagyonának licitációjakor „Séföl vagy Fejőke” 6 xr-ért került új gazdájához. Válluson [1842.154] Szenetz János fél telkes jobbágy hagyatéki becsűje alkalmával „Egy zséter” 12 xr-t ért. A fejő edényeknek ára általában 6-12 xr. A gazdaságokban általában egy-két darab van belőlük. Vaj köpülő A köpülőről korábbi dolgozatunkban már foglalkoztunk (Nagy 2013: 290) Köpürázó - matünca - vajrázó - dézsa címmel írt fejezetrészben, de időbeni és térbeni elterjedéséről nem ejtettünk szót. A téma alaposabb megvizsgálása azonban igényli az eddigiek részbeni ismétlését. A hagyatéki leltárokban furcsa módon a köpülő alternatív megnevezéseiben jelentkezik, noha a vajkészítő dongás edény neve a szlovén nyelvhatáron innen és túl régiesebben köpű, vagy köpülő volt. A dunántúli limitációkban szinte egyáltalán nem ismert, eredetileg talán nem is kádártermék, de a Tolna megyei korai árszabásban 1724-ben „Egy köpüllőért ha nagy 70 d, kisebb köpüllőért 30 d-t.” kértek (H. Csukás 2001: 118). A szentgotthárdi apátság uradalmában fekvő tizenhét faluban egységes az elnevezés, de szórványosan 1787-ben Farkasfán [1878.78] „vaj rázó dézsa 5 xr”, Csörötneken még 1826-ban is vajrázó dézsa 20 xr” [1826.148]. 1836-1847 között tartott becsűk alkalmával más elnevezésekkel is találkozhattunk. Talapatakán [1836105] egy dézsa, két kanna 1 ft 49 xr, Farkasfán 1837-ben [1837.84] „egy köpülő és dézsa 30 xr.” Itt meg kell jegyeznünk, hogy kutatási területün-200
