Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 39. (Szombathely, 2017)
Néprajztudomány - Nagy Zoltán: Történeti források feltárásának tanulságai: bortároló hordók és gabonatároló eszközök, dongás edények a szentgotthárdi apátság falvaiban a hagyatéki leltárak tükrében (1786-1846). Harmadik rész: gazdaságok dongás faedény szükséglete a 18-19. században
SAVARIA 39 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 2OI7 • 177-238 romházán, Magyarlakon, Csörötneken, Gyarmaton ismeretlen, ezért az Őrséghez és a hazai szlovénokhoz közeli területeken régóta meglévő répasavanyítást lassú diffúziónak tekinthetjük. Uborkáshordó A szentgotthárdi uradalom falvaiban, mint már említettük, mindössze egy darabot találtunk belőle. Kethelyen [1840.91] lakó Texlerhover János „Fazekas Mester Ember” házánál tartott szemle alkalmával „buborkás hordó”-]át 1 ft-ra becsülték (11. ábra). Ez a gazdasági becsű jó módú tulajdonost feltételez, hiszen „Tégla hajlékok szoba, konyha, műhel ház, égető ház kemenczével 450 ft-ra becsültetett.” Az összeírt ingóságok között néhány olyan tárgyat is találunk, amit máshol nem: „Szetskás nagy hordó 2 ft, Ruha mángorló 5 ft, Petsenye sütű nyárs 15 xr, [ló] vakaró és kefe 1 ft 30 xr, Gyúrótábla 5 xr, Falon való réz óra 5 ft, egy Sublat Almárium 7 ft”. Keszthely mezővárosban viszont több uborkáshordót is fellelhetünk. Az első adat 1793-ból való Pack Ferenc keszthelyi árendás szappanos [1793.8] hagyatékában két darab uborkás hordó 16-17 dénár becsértékű. 1799-ben szintén Keszthelyen [1799.16] Kákossi László nemes vagyonának összeírásakor - „uborkás hordó 1 db” - említik újra. A keszthelyi uradalom leltáraiban összesen 40 darab uborkás hordót találunk. Általában egy van a háztartásokban, hét esetben írnak össze kettőt. Kis méretére utal, hogy két alkalommal „uborkás hordócska”-ként említik. Ára csekély, 20-30 xr. Uborkával teli viszont 8 ft-ot ér. Feltételezhetően a tehetősebb, gazdagabb városi polgár élvezeti cikként fogyasztotta a savanyított uborkát, helyenként vendégfogadókban mérték ki porciónként. A limitációk adataiból kitűnik, hogy a legnagyobb hordó sem nagyobb „fertályosnál”, azaz 40 iccénél, de még ennél kisebbek is készültek, melyek „középszerű” és „kisebb” méretűek voltak. Fejőzséter A szentgotthárdi uradalom falvaiban kis mennyiségben, ritkán előforduló dongás edény a fejőzséter, olyannyira, hogy adataink szerint a „Vendvidék” hét falvában teljesen ismeretlen. Végh József őrségi és hetési nyelvatlaszában (Végh 1959: 181) a zsétert fejőedényként határozta meg, de nem szólt anyagáról. Elterjedési területének a Rábamentét, Kerkamentét és a Zalamentét határozta meg. Csörötneken zsétér, Hegyhátszentmártonban, Felsőmarácon, Farkasfán, Ispánkon zsétér-fejőke, Szalafőn fejőke, Magyarszombatfán fejőfazék, a Kerkától nyugatra füjüke, fütyke, Gödörházán főjüké a neve. A fejőfazék megnevezés azt mutatja, hogy a dongás faedényen kívül, vagy a helyett cserépfazékba is fejhették a tejet. A zsétér szó mindenképpen faedényre utal, hiszen a sajtár egyik nyelvi változata. A Rába-völgyében 1824-1844 között kilenc település tizenhat gaz-II. a-b. ábra. Ecetes-, uborkáshordó két nézetben (Savaria Múzeum, Néprajztudományi Osztály, Szombathely, leltári szám: 69.8.6.) Figure 11. a-b. Vinegar or cucumber barrel, two views (Savaria Museum, Ethnology Department, Szombathely, inventory number: 69.8.6.) 199
