Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 39. (Szombathely, 2017)
Néprajztudomány - Nagy Zoltán: Történeti források feltárásának tanulságai: bortároló hordók és gabonatároló eszközök, dongás edények a szentgotthárdi apátság falvaiban a hagyatéki leltárak tükrében (1786-1846). Harmadik rész: gazdaságok dongás faedény szükséglete a 18-19. században
SAVARIA 39 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 2017 ■ 177-238 ményfából készült fedeles edény. Mázsa, félmázsa, fertály mázsa méretben készült. A legkorábbi adatok (1724, Veszprém megye) szerint vaj tárolásához használták. Funkciója a 18. század végétől (1794, Veszprém megye) megváltozik, a szalonnából pergelt, olvasztott zsírt is már ebben tartották. Az edény e kettős funkciója a megyei utolsó árszabások idejéig (1818, Veszprém megye) jellemző maradt. Limitált ára a 19. század első évtizedének elején (1813) nagyságától függően (Sopron) 2 ft, 1 ft 15xr, 52 xr-tól (Veszprém megye) 1 ft 45 xr, 1 ft, 45 xr-ig rendeltetett. Az ezüstforint 1816. évi devalvációját, amikor 100 pengő-vagy ezüstforint 250 váltóforinttal lett egyenértékű, az árszabásokban is érzékelni lehet. Győr megye 1812. évi Imitációjában egy mázsa vajnak való véndel 2 ft, addig ugyanott, ugyanakkora edény 1818-ban már 4 ft-ot ér. A félmázsára való véndel ára meglepően hasonlatos, 1 ft 24 xr-ról 1 ft 12 xr-ra mérséklődik, a fertályosé viszont 48 xr-ról 1 ft 16 xr-ra nő. Az összehasonlító vizsgálat során arra törekedtünk, hogy a hagyatéki becsűk és árszabások 19. század első harmadából származó adatait vessük össze. A dunántúli árszabásokban limitált ár területileg is eltérő lehet, általában Sopron környékén a legmagasabb a dongás edények ára, melybe gyaníthatóan az abroncsváltás is belejátszik. Mindent összevetve a dunántúli limitációkban szereplő, pintérmesterek által készített dongás edényeknek a 18. század végén, a 19. század első évtizedében 20 dénártól 2 ft-ig, a 19. század első harmadában 30 xr-tól legfeljebb 5-6 ft-ig terjedt vármegyénként megszabott áruk. A 3-4 akósnál nagyobbak edények árát úgy szabályozták, hogy akónként még rájuk számoltak 15- 50 xr-t. Sajnálatos módon 1812-ben éppen Vas megyében szüneteltetik a gazdaságban használatos nem bortároló dongás edények árainak rögzítését, így kénytelenek vagyunk távolabbi megyék e korra vonatkoztatható árait figyelembe venni, ami torzító hatást eredményezhet. E hiátust figyelembe véve lemondtunk arról, hogy az egyes, már használt termékek árkülönbözőségét bemutassuk. így csupán néhány példán kíséreljük meg bemutatni az árszabásokban rögzített és a hagyatéki becsükben fellelt ár különbségét. Káposztáshordót általában két-, három-, négyakósat készítettek, attól függően, mekkorát igényelt az akkor még fennálló nagycsalád, az „együtt gazdálkodók” lélekszáma. Egy gazdaságon belül akár kettő is lehetett, ilyenkor egyik nagyobb, másik kisebb, vagy „hitványabb” volt. Vas megyében 1812-ben egy 2 akós káposztás egyfenekű hordót a pintér 2 ft-ért adhatott. Kondorfán 1826-ban [1826.149] Mihály György kovács gazdasági becsűjekor egy háromakós káposztáshordót 1 ft 15 xr-ra, egy másik hasonló méretűt 1 ft-ra becsültek, de egy négyakós káposztáshordónak sem volt több a becsára 1 ft-nál. Ellentmond ennek az, hogy ugyanazon évben, ugyancsak Kondorfán július 27-én felvett leltár szerint Horváth László négyakós káposztáshordója mégis sokkal többet ért, hiszen 3 ft 30 xr-ra becsülték, pedig a forró nyári időszakban az biztosan üresen állott. A káposztáshordóknak ára akkor magasabb az árszabásokban rögzítetteknél lényegesen, ha azt a benne lévő káposztával együtt becsülik meg. Ilyen példákra Vas megyében csak a hordó magas árából következtethetünk. Orfaluban Szűkíts József [1822.4] 1822. október 22-én megbecsült gazdaságában talált káposztáshordója 5 ft-ot ért, Permisén Talabér József hagyatéki becsűjét 1847. február 12-én tartották. Ekkor „egy új pár hordó 4 ft, más avét hordó 2 ft 30 xr”-1 ért, „egy káposztás hordó”-ját 12 ft-ra „más hasonló”-t 10 ft-ra taksálták. A Zala megyei Cserszegen 1813-ban [Cserszeg 1813.43. sz.] Karucsai Ferenc szőlősgazda hagyatéki leltárában „Egy káposztás hordó félig” 2 ft 15 xr. Keszthely mezővárosban 1833-ban Horváth Pál vendéglősnek „egy káposztás hordója 3 akó káposztával tele” 6 ft-ot ért, ezen kívül egy hordóban 2/4 akó savanyított répát is találtak az összeírok, de azt is megemlítik, hogy „1 káposztás tung, 2 akós új, a pallóson [üresen álló] 3 ft 30 xr. ” A nagymosáshoz használt kétháromakós szapusajtárt az árszabásokban általában 2 ft 30 xr, 4 ft - 5 ft, 6 ft 30 xr közötti eladási áron rögzítették. Többnyire bükkfából készítették csévével együtt, de Veszprém megye 1813. évi árszabásában alapanyagul jávor, Somogy megye 1812. évi árszabásában kőrisfa is szerepel. Ha lágyfából készítették, mint ahogyan az 1744. évi győri limitációban szerepel, akkor ára 1-2 (devalváció előtti) ezüst forint. A hagyatéki becsükben egy „új szapu sajtár, új párló sajtár” [Perenye 1835.15, Szakonyfalu 1821.52] 2 ft, Istvánfalván [1826.30] „1-3 ft 187
