Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 38. (Szombathely, 2016)
Régészet - Buocz Terézia: A szombathelyi Járdányi Paulovics István Romkert újabb római mozaikja
SAVARIA 38 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 20IÓ 77-89 6. ábra. 11. Constantius császár Kr. u. 337 és 341 között vert érméje (Rajz: Prugberger Kinga) Figure 6. Coin of Emperor Constantius II minted between 337 and 341 AD (Drawing: Kinga Prugberger) híven adja vissza a színes perzsaszőnyegek mintáit. Egy nagyon érdekes mozaikpadozat származik Gerasaból, amit egyházi kórusfelirattal láttak el. A mozaik mintája számtalan mustrából tevődik össze. Többek közt a romkerti, szétvágott, kiterített, négyszirmú, geometrikus virágunk is szerepel rajta. A mozaikon látható díszítőelemek sűrű keveredése hűen tükrözik a textilszőttesek imitációit (Levi 1974: Fig. 170). A Kr. u. 4. században, sőt még az utána következő 5. és 6. században is divatban volt ez a stílus a mozaiktechnikában. Ha csak stíluskritikák és analógiák alapján próbálnánk mozaikunk korát megállapítani, akkor tágabb időhatárokat tudnánk csak meghatározni. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a feltárt mozaikpadozatunk alatt, a törmelékben egy római érme hevert. Ez megadja a mozaik postquam korát. II. Constantius császár Kr. u. 337 és 341 között Sisciában (ma Sisak, Horvátország) vert Gloria exercitus 1 jelvényes pénze határozza meg a korát (Leltári szám SM R. R. 87.6.1. LRBC. 782) (6. ábra).1 A romkerti mozaikot legkorábban a Kr. u. 4. század második felében készítették. A romkertben feltárt folyosó nyugati vége a centrális nyolcszöget, az ún. octogon-1 körülvevő folyosóhoz csatlakozik. Hogy a keleti vége hova vezetett, azt a középkor építkezéseinek rombolása miatt nem ismerjük. Valószínű, hogy ennek a kelet-nyugati irányú, északi folyosónak déli párja is lehetett, már csak a római építkezés szimmetrikus rendje szerint is. Ez azonban már a székesegyház építésének lett az áldozata. Szombathelyen az egykori Szentháromság tér (napjainkban Főtér) 6. számú háza alatt talált római épület maradványait 1935 nyarán Horváth Tibor Antal mentette. Leírásából és a ránk maradt rajzából vehetünk tudomást erről a leletegyüttesről. Három kerek medence állt egyvonalban egy 70 centiméter széles fallal, amit opus spicatum-mal raktak. Az egyik kis medence (belső átmérője 180 cm) és a nagy medence (belső átmérője 220 cm) vizet elvezető és bevezető csövekkel rendelkezett. Valószínű a lakóház fürdőjéhez tartozott. A közelében került elő egy jelentős mozaik maradványa, aminek nagy része a következő, jelenkori épület alá húzódott; teljes kiterjedése ezért ismeretlen. A mozaik felett beomlott boltozat és erős égésnyomok voltak. A négyzetekre és téglalapokra fekete vonalakkal felkockázott mozaik felületen ismét felfedezhetjük a geometrikus virágokat. Egy nagyobb négyzet közepét kitölti egy nagyméretű, hatlépcsős, négyszirmú, szétvágott, kiterített, geometrikus virág. A virágszirmok és a központját alkotó négy négyzet vörös. Ennek a központi négyszögnek a négy sarkában egy-egy virágbimbót imitáló, három vörös mozaikszemből összerakott geometrikus mustra ül. A vörös téglakockákból kirakott, szétvágott virágszirmok között két sor fehér mozaikszernek lebegő keresztet alkotnak. A nagy négyzet négy sarkához csatolt kis négyzetekben vörös alapon, fehér központi kockával sárga, három lépcsős, négyszirmú geometrikus, a romkerti virágmintával azonos formájú virágocska tölti ki a mezőt. A sarok kis négyzeteket összekötő téglalapjai a központi négyzet oldalainál fekszenek. Bennük a vörös alapon fehér, két egymást metsző átló foglal helyet. Az egyes négyszögek kereteit szürke bazaltkockákból rakták ki. A kísérő leletek között két 11. Constantius császár (337-361) nagy bronza is felbukkant. Ennek alapján a Kr. u. 4. század második felére, illetve az utolsó negyedére keltezhetők az itt felszínre került leletek. Gondolhatunk arra, hogy romkertben feltárt folyosó mozaikjánál a Fő téri mozaik valamivel későbbi, mert itt már megjelentek a virágbimbók geometrikus ábrázolásai (P. Buocz 1967: 58, 59; Kiss 1973: 30, Fig. 19) (7. a-b. ábra). 1 Bíróné Sey Katalin (Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest) határozása 87
