Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 38. (Szombathely, 2016)
Régészet - Buocz Terézia: A szombathelyi Járdányi Paulovics István Romkert újabb római mozaikja
BUOCZ TERÉZIA: A SZOMBATHELYI JÁRDÁNYI PAULOV1CS ISTVÁN ROMKERT ÚJABB RÓMAI MOZAIKJA natból is előállították és háromszögekkel is társították. A háromszög és a hármas szám fizikai stabilitást (test, ész, lélek) jelent. Ugyanakkor a három kozmikus zónát (ég, föld, alvilág) is megtestesíti. Szimbolizálja a születést, az életet és a halált, továbbá az új életet, azaz a feltámadást is. Az ókorban a matematikusok munkáikban sokszor filozófiai kérdésekkel is foglalkoztak, így a számok és a geometrikus formák szimbolizmusával. Később a keresztény kultúrában is érvényesült a számmisztika (Klauser 1950). A késő 2. század végén és a 3. század első felében polychrom stílusban terjedt el a meander egész Itáliában és a többi provinciában, különösen Galliában (Salies 1974:19,45,49). A konstantinuszi időktől kezdve főleg Szíriában és az észak-itáliai kora keresztény centrumokban éledt fel újból a mozaikpadozatokon a meander, mint díszítő elem. Mivel nincs se kezdete, se vége ezért az örökkévalóság szimbóluma lett. A római mozaikművészetben a háló minta (scutulatum) a leghosszabb ideig érvényesülő díszítőelem volt. A legegyszerűbb formáját megismerhetjük már a köztársaság korából a Kr. e. 2. századból. A mozaikmezőn egymástól meghatározott kis távolságra állnak az apró mozaikszernek. Az egyszerű pontsorokból létrejött rombuszok a hálózati minta illúzióját keltették, holott semmi sem kötötte őket össze, hiszen a hálózat benyomását keltő mozaikszernek teljesen függetlenek egymástól. Ebben a korai időszakban a mozaikmezők alapja sötét, főleg a fekete, a vonalakban sorakozó kis kockák pedig fehérek (Becatti 1961:95, Táv. 111 163; Gonzenbach 1961:126, Taf. A4. 62). A hálózatot alkotó négyszögeket üresen, díszítetlenül hagyták. Augustus császársága idején Rómában a Palatínuson épült császári palotában már megjelent a fehérmozaik padozat, aminek felületét díszítetleníil hagyták. Ezt a stílust nevezik opus tesselatum-nak, amely a legegyszerűbb mozaikpadozat. Legszebb példái Pompeiiben, Ostiában, Aquileiában kerültek napvilágra (Pernice 1938: 54). A császári palota cryptoporticus-ánk fehér padozatát csak fekete keret övezte (Morricone 1967). Hasonló lelet bukkant elő Augustus feleségének, Líviának a házában is. A Kr. u. 1. század közepén megjelentek a mozaikpadozatokon a fehér alapon szerkesztett fekete hálóminták. A fekete vonalak akár derékszögben, akár átlósan metszették egymást, mind a négy oldalról közrezárt idomokat hoztak létre (Pernice 1938: Taf. 26: 5, 36: 3). Ez az ornamentum a halászhálót szimbolizálta. Ebben a korai időben még csak egyszerűen egy-egy mozaikkockából rakták ki a hálózat vékony vonalát. A fehér alapú fekete hálómintás mozaikokat az egész Földközi-tenger vidékén ismerték. A Kr. u. 1. és 2. században a fekete-fehér stílus volt a jellemző a mozaikművészetben. A Kr. u 2. század második felében és a 3. század elején az ún. antoninusi időkben és a severusi korban kezd elterjedni a polychrom stílus. Itália mellett a provinciákban is megtaláljuk ezt a felfogást a mozaik készítési technikákban. A háló csomózásában is fejlődés történt. A mozaikok hálómintáiban fogazott sorokban követik egymást a mozaikszernek. A korábbi időkben divatban volt díszítő elemek egyes mintái is tovább éltek és felhasználták az újabb motívumok mellett. Előfordultak, hogy olykor keveredtek egymással. Antiochiában például a Kr. u. 3. század második felében a megbabonázó szemek házának folyosóján (corridor) találkozunk egy olyan mozaikpadozattal, amelyen a rácsminta vonalai még nem fogazottak, hanem pontsorokból alkották meg (Levi 1974: Pl. XC111). Lugdunumban (napjainkban Lyon, Franciaország) a severusi korszakban előfordul olyan mozaik, ahol a fekete alapon még fehér pontsor alkotja a hálózati mintát (Stern 1963: 56, XL11: 60). A késő római korban megújult formákban mutatkoztak a hálóminták. Már nem fogazott sorban követték egymást a mozaikszernek, hanem geometrikus virágok egy-egy kis szirmából álltak össze a hálók vonalai. Antiochiában a zöld szőnyeg házában látunk két lépcsős virágsziromból alkotott hálózatot, aminek sarkait az egész geometrikus virággal emelte ki (Levi 1974: PL CXXV111, b). Gerasában (Dzseras, Jordánia) Szent Theodor szobában, amit a Kr. u. 5. század végére és a 6. század elejére datálnak, a mozaik hálómintáját geometrikus, háromlépcsős virágszirmokból állították össze. A négyszögek metszéssarkait a szétvágott, kiterített, négylevelű, háromlépcsős geometrikus virágformával emelték 82
