Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 38. (Szombathely, 2016)
Régészet - Buocz Terézia: A szombathelyi Járdányi Paulovics István Romkert újabb római mozaikja
SAVARIA 38 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 20IÖ 77-89 ki (Levi 1974: 451, Fig. 170). Ez a geometrikus virágmustra más megoldási formában szerepel a Járdányi Paulovics István romkertben feltárt folyosó mozaikpadozatán. A hálózat rács legutolsó fázisa, amikor feltűnik a szivárványszínű zsinór minta (Levi 1974: Pl. CXXX111, a). Figyelmünket csupán a négyszögekből kiszerkesztett hálózati mintákra fordítottuk, amelyek először pontozott formában, majd a háló csomózásának gazdagodásával eljutottak a virágszirmokból alkotott hálózat ábrázolásához. Egyéb rácsmintákkal, mint az oldalfalakkal párhuzamos négyzethálózattal, hatszögekkel, nyolcszögekkel, egymást metsző körökkel stb. nem foglalkozunk, mivel nem érintik a mozaikunk témáját. A késő köztársaság és kora császárság idejében, de főleg a Kr. u. 1. század és 2. század fordulóján az egy fehér kocka körül forgó négy fekete tesseraból álló motívum volt a leggyakoribb díszítő mustra (Pernice 1938: Taf. 22: ,4; 26: 5; 36: 3). A római császárkor korai szakaszában hálófelosztás nélkül ábrázolták az egyszerű virágokat a mozaikpadozatokon. Egyedülállóan fedték be az egész mozaikmezőt. Nem szétszórtan, hanem szigorúan egyvonalban, mozdulatlan sorokban. Ostiában a sötét alapon négy fehér levéllel, fekete középponttal illusztrált virágocskák borítják be az egész mozaik felületét. Mozdulatlanul, mereven állnak és ezzel a diagonális hálózat képzetét keltik (Becatti 1961: Táv. 111, 6). Ostiában Kr. u. 150 körül találkozunk a romkerti színes, geometrikus virágunk fekete mozaikkockákból kirakott formájával. A négylépcsős, csipkés szirmú, fekete virágok hálózat nélkül, szigorúan egy vonalban állnak a fehér mozaik alapon (Becatti 1961: Táv. L1X, 301). A virágos ornamens, mint kvadráttöltés a Kr. u. 2. század első negyedében jelenik meg (Blake 1930: 11: 81, 203; Taf. 121,131). Egyszerű hálózatban, többnyire kétlépcsős szirommal mutatkoznak a négylevelű, geometrikus virágok (Levi 1974: Pis CXX, d, CXXV1, a-b). Amint már korábban említettük a Kr. u. 2. és 3. század fordulóján a színes stílus üti fel a fejét, és ismét felvirágzik a geometrikus stílus a mozaikművészetben. Szombathelyen a Fő téren, az egykori Köztársaság téren, 1960-ban feltárt mozaikpadozaton a fekete és fehér szín mellett megjelent a zöld szín. Igaz, hogy itt más szerkezetű hálózatban, hatszögekben találjuk meg az egymástól eltérő geometrikus, töltő mustrákat. A mozaik északi szegélyénél, egy félbe vágott hatszögben felfedezhetjük, hogy a fehér alapon fekete és zöld kockákból kirakott geometrikus virág formája teljesen megegyezik a romkertben feltárt passzázs mozaikján előforduló geometrikus, színes virág alakjával. A mozaik fő mezőjében is találtunk egy a miénkkel azonos formájú, négyszirmú, geometrikus virágot. Itt a fekete kehelybe helyezték bele a zöld virágszirmokat. A leletek alapján ezt a mozaikot a Kr. u. 2. század végére és a 3. század elejére keltezhettük (P. Buocz 1973: 1-3 kép) (5. a-b. ábra). Érdekes, hogy Ostiában a Kr. u. 3. század végére és a 4. század első felére keltezett mozaikokon találkozunk még teljesen fekete mozaikszemekből kirakott geometrikus, négylevelű, csipkés szélű virágokkal is (Becatti 1961: 27, 28, Táv. L, 46 és LV111, 48). A késő római időkben, a kora keresztény kultúrában különösen a Kr. u. 4. századtól közkedveltek voltak a virágokkal, közöttük a geometrikus virágokkal kitöltött hálóminták. A Kr. u. 4. században több helyen találkozunk a négylevelű, geometrikus virágunkkal azonos formájú megfogalmazásokat csak más színekben és környezetben. Például Trierben (római neve Treveri) 1874- ben a dómnál végzett ásatásoknál talált mozaiktöredéken. Az egymást metsző körök szférikus négyzeteiben zöld, piros és sárga, háromlépcsős, négyszirmú geometrikus virágok váltogatták egymást. Az éremlelet alapján Gratianus császár idejére (364-383) tették az épület keltezését (Wilmowsky 1874: 33, Taf. 5, 46; Parlasca 1959: 63, Taf 60, 1). Afrikában, Líbiában a régi fővárostól, Tripolitól (mai arab nevén Tarábulus) nem messze fekszik Sabratha romvárosa. A városban épült bazilikában a mozaikpadlón nem egyöntetű hálómintában, hanem a különböző variációkkal elhelyezett négyzeteiben a helyet foglaló geometrikus virágai teljesen megegyeznek a mi mozaikunk geometrikus virágaival. A virág központi kockája fekete a hozzá csatlakozó kehellyel együtt. A szirom külső, háromlépcsős, csipkés széle narancsvörös (Aurigemma 1960: Táv. 37, 38, 39). A szombathelyi Járdányi Paulovics István Romkertben feltárt 83
