Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 38. (Szombathely, 2016)
Régészet - Buocz Terézia: A szombathelyi Járdányi Paulovics István Romkert újabb római mozaikja
SAVARIA 38 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 20IÓ 77-89 4. ábra. A mozaikfolyosó mozaikját W. Szakonyi Judit és Kiss E. Csaba restaurátorok tisztítják Figure 4. Restorers Judit W. Szakonyi and E. Csaba Kiss clean the mosaic of the corridor timéter. Az anyag, amibe a mozaikszemeket beágyazták kevés, de erősen szemcsés tégla porral kevert nagyfokú mész tartalommal bíró elegy volt. A mozaikágy világos rózsaszín lett, amiben a 0,3 centiméteres téglaszemcsék és fehér mészcsomók is előfordulnak. A mozaik alapját adó terrazzo réteg elég gyenge minőségű (3. ábra). A mozaikot Hesztera Aladár irányításával restaurálták (4. ábra). Mozaikunk északi szélén fennmaradt az egész mezőt lezáró keret sávja. A külső, széles, fekete sávon belül egy keskenyebb fehér alapú csík következik. A fehér alapon szegletes vörös meander vonala fut végig. A szegletes meander zárt oldalához minden esetben egy-egy, vele azonos színű, vörös, tömör, derékszögű háromszög csatlakozik. Ezeknek a háromszögeknek az egyik befogója a meander felmenő szárával, a másik befogója pedig a meander alsó vonalával egyezik meg. Ez utóbbi az egész meander-vonalat egybefogó vörös vonallal is azonos. A tömör háromszögek átfogója lefelé haladva kockánként lépcsőzetesen tagolt. Közvetlen a meander-szalag motívuma alatt vékony zöld csík húzódik. Azután négy sor fehér cubus-okból kirakott szalag következik. Ezt a sávot egy fekete vonal zárja le, ami egyben a választóvonal a szegélydísz és a főmező között. A mozaik téglalap alakú főmezejének egész felületét hálózati minta szövi be. A fehér alapon az egymást metsző vörös vonalakat úgy szerkesztették meg, hogy egy mozaikszem után mindig négy kocka következzen és folyamatosan váltakozzanak egymással. Arra azonban ügyeltek, hogy a rácsok átlóinak metszéspontjaihoz állandóan a négy szemből álló kvadrát kerüljön. Az így megalkotott hálószerkezet négyszögekből állt össze (scutula). Ezeknek a diagonális cancellum-oknak a csúcsai mindig a helység falai felé mutattak. A szegélyrészhez érve félbevágott négyszögek, azaz háromszögek lettek. (A hálózati minta soha sem a helyiség falához igazodik, hanem az irányt mindig a négyszög alap szisztémája adja meg.) A hálóminta minden egyes közepében egy-egy stilizált, geometrikus virágminta helyezkedik el. Az egyes négyszögek átlóinak metszéspontjában négy sötét mozaik szemből álló kvadrát került. Ez a virág közepe. Körülötte, mint centrális tessera körül foglalnak helyet a virágszirmok. A kis kvadrát négy sarkához egyesével derékszögben csatlakoznak a sötét, fekete virágkelyhek. A négyszirmú virág minden egyes kelyhébe egy másik szirom lett behelyezve és így együtt egy háromszög látszatát keltik. A virágkelyhekbe illesztett szirmok külső szélei három lépcsőzetben tagoltak, csipkések. A virágszirmok színe vörös és zöld. A két, egymással ellentétesen szembeállított szirom színe mindig megegyezett egymással. A virágok szigorúan geometrikusak és mozdulatlanok. Nincs se száruk, se levelük, se kontúrjuk. Nem törekedtek a naturális forma megvalósítására. A szétvágott, kiterített, négykaréjos virág fehér alapon ül. A szétvágott virágszirmok között a fehér alap egyenlőszárú, lebegő kereszt formáját adja. Ha a virágokat nem a négyszög sarkai, hanem az oldalai felől nézzük, akkor máltai kereszt formáját érzékeljük bennük. A hálózat minden egyes négyszögében ugyanaz a virágmustra ismétlődik. A virágok mind a mozaik hosszában, mind székében szigorúan egyvonalban állnak. A görög eredetű meander geometrikus folytatólagos törtvonalú változatban alkalmazott szegélydísz. A mitológia szerint egy kis-ázsiai folyó neve volt Meander. Igen kanyargós volt, és amikor Phaethon szekere a monda szerint túl közel került a folyóhoz, akkor kiszáradt. A hellenisztikus és klasszikus mozaik művészetben a legkedveltebb keretdíszítés volt. Kezdetben csak egy vonallal hozták létre, a római korban már szalag fo81
