Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 38. (Szombathely, 2016)
Természettudomány - Víg Károly: Metelka Ferenc élete és leghíresebb felfedezése, a Metelka-medvelepke, Rhyparioides metelkana (Lederer, 1861)
víg károly: metelka Ferenc élete és leghíresebb felfedezése, a metelka-medvelepke, rhyparioides metelkana (lederer, 1861) lölte térképén az orgoványi mocsarakat, de harminc évet kellett várnia, amíg eljuthatott a kiszemelt élőhelyre, a négy mocsár közül a legnagyobbikhoz, a Csira-mocsárhoz. 1972. július 11-én este 8 óra 10 perckor kapcsolta be lámpáját, és 8 óra 25 perckor érkezett az első lepke, ami „szinte ráugrott a lepedőre, majd rögtön összecsukta a szárnyait. 8.26-kor a ciánosüvegemben volt és 8.26-kor kieresztettem a levegőmet, mert a lepke haláltusájában szétnyitotta a szárnyait. Metelkána.” Nyolc hím példány került akkor a gyűjtőüvegbe (Gozmány 1973). 1981-ben Szeőke Kálmán az Izsáki Állami Gazdaság területén működtetett fénycsapda fogásában szintén megtalálta: június 30-án és július 9- én egy-egy hím példány repült a csapdába (Szeőke 1982). A teljességhez hozzátartozik, hogy a faj már az 1900-as években is ismert volt a Kolontó környéki mocsarakból, így izsáki előfordulása pusztán ottani fennmaradását bizonyította. A metelkana-11978-ban a Kiskunsági Nemzeti Park faunisztikai kutatása során a Természettudományi Múzeum szakemberei Izsák mellett is megfogták. A gyűjtések a nemzeti park területén hat, egymástól „elszigetelt” populációt mutattak ki, ami azt bizonyítja, hogy a lepke jellegzetes élőhelyein mindenütt előfordul. Bár korábban feltételezték, hogy a lepke jobbára helyhez kötött életet él, nem hagyja el élőhelyét, nem száll távolabbi fényforrásra, a Kiskunsági Nemzeti Parkban végzett gyűjtések során kiderült, hogy legalább egy kilométert képes repülni (Gozmány et al. 1986). (A König Frigyes által 1975-ben Temesvár környékén felfedezett populáció (König 1979) a valamikori egybefüggő mocsárlánc-populációk egyik fennmaradt állománya, és nem a jelenkori magyar népesség kiterjedése.) Hosszú időnek kellett eltelnie, amíg sikerült bizonyítani, hogy a lepke a Nyírségben is előfordul. Bár Haláp lelőhellyel ismert volt egy példánya, amit a második világháború előtt Szondy György, a debreceni Dóczy Leánygimnázium egykori tanára gyűjtött, csak 2002-ben, Baranyi Tamás igazolta a faj jelenlétét. A metelkana egykoron a Hanságban is tenyészett. Holtz Márton 1908 nyarán báró Nathaniel Charles Rothschild (1877-1923)9 megbízásából lámpázással és csalétekkel is gyűjtött a Hanság területén. A gyűjtött anyagot Hans Rebel (1861-1940) osztrák lepkész határozta meg: az enumeráció 1909-ben jelent meg a Rovartani Lapok lapjain. A listában Csorna lelőhellyel, 1908. június 9. és július 11. közötti időszakban, hat Rhyparioides metelkana példány szerepel (Rothschild 1909:138). Sajnálatos, hogy ez a szenzációs felfedezés az első világháború eseményei miatt feledésbe merült. Graeser Ferenc 1940-ben megjelent cikkében már nem említette a fajt (Graeser 1940), amely minden bizonnyal kipusztult a Dunántúl területéről (Benedek et al. 2002), bár elszigetelt, kicsiny populációi talán a Hanságban fennmaradhattak. Kovács Lajos a hazai nagylepkék előfordulási adatait összegző cikke első részében a fajt a Hanság mellett Ócsárol, Peszér és Dabas környékéről, valamint Izsákról jelezte (Kovács 1953: 106), bár az ócsai lelőhelyet később törölte a jegyzékből (Kovács 1956:107). Hogy mi okozhatta, hogy csak ilyen lassan sikerült a faj hazai elterjedését feltérképezni? A válasz az állat viselkedésében rejlik: a lepke helyhez kötött életet él, nem hagyja el élőhelyét és rajzása is viszonylag rövid ideig tart. A hernyók élethoszszát és a lepkék megjelenését erősen befolyásolják a helyi mikroklimatikus és időjárási viszonyok, így például, hogy meddig tart a tél és meddig vannak az élőhelyek víz alatt. A lepke hernyója elsősorban a mocsári gólyahírt (Caltha palustris), a mocsári kutyatejet (Euphorbia palustris) és a vízi mentát (Mentha aquatica) fogyasztja, de elfogad más mocsári növényfajt is. Jól mozog a vízen is, gyakran a „vízen járva” közelíti meg tápnövényét. 9 Nathaniel Charles Rothschild (1877-1923) angol bankár, entomológus, a brit természetvédelmi mozgalom egyik úttörője. Bár naponta bejárt dolgozni a londoni N M Rothschild & Sons Limited bankba, minden fennmaradó idejét az entomológiának szentelte. Különösen a bolhák (Siphonaptera) taxonómiai és faunisztikai kutatásában ért el kimagasló eredményeket. Bolhagyűjteményét a British Museumban (Rothschild Collection) őrzik. 1901-es szudáni expedíciója során fedezte fel, majd 1903-ban publikálta a bubópestis és az endémiás typhus kórokozójának vektorát, a Xenopsylla cheopis nevű bolhafajt. Számos cikkel járult hozzá hazánk faunája ismeretéhez is. Feleségével, a nagyváradi születésű Rózsika Edle von Wertheimstein (1870-1940) bárónővel a Kárpátokban, egy lepkegyűjtő expedíción találkozott, majd 1907-ben házasodtak össze. Rothschild agyhártyagyulladás miatt 1923-ban, 46 évesen öngyilkos lett. 64
