Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 38. (Szombathely, 2016)
Természettudomány - Víg Károly: Metelka Ferenc élete és leghíresebb felfedezése, a Metelka-medvelepke, Rhyparioides metelkana (Lederer, 1861)
VÍG KÁROLY: METELKA FERENC ÉLETE ÉS LEGHÍRESEBB FELFEDEZÉSE, A METELKA-MEDVELEPKE, RHYPARIOIDES METELKANA (LEDERER, l86l) Bevezetés Az életnek vannak pillanatai, amikor ábrándos nosztalgiával emlékezek az egykori vidéki kúriák, tanári lakok, parókiák félhomályos csendjében, karbolszagú rovardobozok fölé hajló elődeinkre, kik a vidéki esték hosszú, magányos óráit gyertya vagy petróleumlámpa fénye mellett rovarok preparálásával, azonosításával múlatták. Irigykedve gondolok rájuk, pontosabban arra az érzésre, amely eltölthette őket, midőn rovardobozukba betűzhették egy hőn óhajtott faj példányát, és lelkűk megnyugvást talált, ha gyűjteményükben gyönyörködhettek. Nagyítókkal, kezdetleges mikroszkópokkal felszerelkezve, a szétszórt irodalom morzsáiból, saját tapasztalásaikból, lepkész és bogarász barátokkal folytatott eszmecserékből gyűjtögetett ismeretekkel, a szerencsésebbek egy-egy nagynevű rovarász pártfogását, támogatását élvezve végezték a rovarász mindennapok monotonnak tűnő, valójában örömöt adó tevékenységét. Vajon csak ez késztette őket arra, hogy szabad óráikat e kis lényekre áldozzák, vagy magasztosabb célok is vezérelték őket? Netán a halhatatlanság vágya is megfogalmazódott bennük, amely egy új faj, egy új válfaj, vagy változat megtalálásában, leírásában ölthetett testet? Sokan a teljes ismeretlenségben haltak meg, gyűjteményeiket vagy a múzeumbogarak rágták porrá, vagy az érteden örökösök hányták tűzre. Kevesebben voltak, akiknek neve mégis csak fennmaradt, itt-ott, visszaemlékezésekben, egyegy szakcikkben megbúvó mondatban, faunalistákban, de csak nagyon kévésüknek adatott meg, hogy az utókor emlékezete meg is őrizze alakjukat. E ritka kivételek egyike Metelka Ferenc, alsódabasi gyógyszerész (1. ábra), kinek nevét - többek között - egy lepke tette halhatatlanná. Bár e halhatatlanságnak feltehetően csak mi magyarok örülünk, hiszen létét is csak mi tudjuk értelmezni. Amikor Abafi-Aigner Lajos 1902-ben öszszefoglalta a Metelka-medvelepkével, Rhyparioides metelkana (Lederer, 1861) kapcsolatos ismereteinket (A. Aigner 1902a, 1902b), megjegyezte, hogy „a metelkana nevét a tudós németek erőnekerejével görögből akarták származtatni. így Glaser [1887] a méta és elkanos szavakkal, Hofmann i. ábra. Metelka Ferenc (1814-1885) (Magyar Természettudományi Múzeum, Központi Könyvtár, Budapest) Figure i. Ferenc Metelka (1814-1885) (Hungarian Natural History Museum, Central Library, Budapest) [1887] pedig meta és elkos-szál igyekszik magyarázni, nem tudván, hogy a lepke egy magyar embertől, Metelka Ferenctől kapta a nevét. ” De jelen esetben is igazságtalan a sors! Bár Metelka Ferenc nevét a rovarászok jól ismerik, életéről ehhez képest keveset tudunk. Talán ő is megelégedéssel venné tudomásul ezt a helyzetet, hiszen soha nem vágyott a rivaldafényre, csendes, visszahúzódó ember hírében állt, aki megtalálta a teljességet abban a szűk világban, ahol életét leélte: családja körében, a patikájában, a kertjében és az Alsódabas környéki réteken, lápokon. Lelkesedéssel kutatta e vidéket és a gyűjtött ritkaságokat önzetlenül osztotta meg kortársaival - egyetlen kivétel volt közöttük, a nevét őrző Metelka-medvelepke. Ennek pontos gyűjtési helyét, az életmódjáról szerzett ismereteket, nevelésének fortélyait évtizedeken át féltve titkolta, és csak halála után Vángel Jenő (1886) hozhatta nyilvánosságra azokat. Rovartani tapasztalatait nem publikálta, irodalmi működést nem fejtett ki. 52
