Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 37. – (2015) (Szombathely, 2015)
Természettudomány - Víg Károly: Herman Ottó és a „Magyarország Pók-faunája” - Egy monográfia története
VÍG KÁROLY! HERMAN OTTÓ ÉS A „MAGYARORSZÁG PÓK-FAUNÁJA” - EGY MONOGRÁFIA TÖRTÉNETE szerre kiderült, hogy pókfaunája milyen gazdag, és a viszonylag rövid időtartamú gyűjtések gazdagabb eredményeket hoztak, mint az északi, vagy délebbi államokban, ahol a kutatások jóval hosszabb időre tekinthetnek vissza. A párhuzamosan futó magyar és német szövegek a külföld számára is elérhetővé tették a munkát. Bátran idézhetett a szerkesztő Teodor Thorell leveléből, mert abban csak dicsérő szót talált: „Tegnap vettem kezembe szép munkáját: Magyarország pókfaunája 1., melyet a társulat volt szíves átküldeni, és sietek, hogy Önnek e kedves és nagybecsű adományáért legbensőbb köszönetemet nyilvánítsam. Az igaz, hogy még csak egy - a kisebbik - részét olvastam el és még sokáig eltart örömöm e mű tanulmányozásán: de már eleget láttam, hogy azon fáradtságot és gondot megbecsülhessem, a melyet ön e műre fordított és szívből kívánhassak szerencsét azon nagy szolgálathoz, a melyet ön a tudománynak s különösen az ön által oly forrón szeretett hazájának tett. Az egész mű terve nekem szerfelett tetszik, és az a friss, élénk stílus nagyon is elő fogja segíteni azt, hogy műve népszerűvé váljék s a pókok tanulmányozását és általában a természettudományok művelését Magyarországban felébressze. Elképzelhetem örömét, midőn oly sok és nagy fáradozások után munkásságának gyümölcsét láthatja! Előttem valóban megfoghatatlan, miként készülhetett el vele oly rövid idő alatt! Természetes, hogy a második kötetet a legnagyobb érdeklődéssel várom, s remélem és kívánom, hogy ez a rész is gyorsan és akadálytalanul megfog jelenni.” Valóban, szinte hihetetlenül rövid idő alatt készült el a mű! Nemcsak maga az írás, hanem a gyűjtés és a feldolgozás, az irodalom összegyűjtése és a múzeumi anyagok átvizsgálása is mind belefért ebbe a két évbe. Ehhez párosult még a gyűjtemények felállítása is. Ludwig Carl Christian Koch levele hasonló elismerésről tanúskodik: „Fogadja őszinte, legszívesebb köszönetemet munkája közléséért, melyet sorról sorra, folyton növekedő érdeklődéssel végig tanulmányoztam; éppen az olvasás gondossága okozta azt, hogy mindeddig hírt nem adtam, minthogy így, az év változásakor, különben is ritkán akadt egy-egy órám, a melyet kellő nyugalommal az ön érdekes megfigyeléseinek tanulmányozására fordíthattam. Az eddig írt arachnologiai munkák egyikében sem tárgyaltatott a pókok életmódja oly behatóan, oly éles elmével, mint az ön művében; s e mellett nem egy új, szerfelett fontos észleletet közöl, olyat, a mely közel huszonöt évi tanulmányozásom közben még a magam figyelmét is kikerülte. (...) Csak az maradt még hátra, hogy arról biztosítsam, miszerint velem a német birodalom valamennyi tudósa, éppen úgy mint Thorell barátunk, az ön hazája tudományos fejlődését - úgy amint az szemeink láttára évek óta hatalmasan előrehaladott - a legőszintébb rokonszenwel fogadjuk, s minden lépését, a mely- lyel előre tör, a legnagyobb örömmel üdvözöljük.” A kötetet Kossuth Lajosnak is eljuttatták, aki terjedelmes levélben köszönte meg a küldeményt. Levelének magántermészetű passzusait a Természettudományi Közlöny szerkesztője nem adta közre, de a levélből így is bőven idézhetett dicsérő szavakat, amelyek részint a monográfiát, részint magát a társulatot magasztalták (Anonymus 1876a: 291-292). Időközben a nyomda befejezte a második kötet sokszorosítását. Ezt Herman Ottó az 1878. január 12-i választmányi ülésen jelentette be. Egyben javasolta, hogy a leíró rész önálló, azaz egy harmadik kötetben jelenjen meg, mert a fajok két nyelven történő leírását - az új fajok kivételével - feleslegesnek tartja. A választmány magáévá tette az indítványt és ennek megfelelően úgy határozott, hogy A rendszer önálló kötetben jelenjen meg, és a harmadik rész pedig - az új fajok kétnyelvű leírását kivéve - csak magyar nyelven. A rendszer (Das System) címmel megjelent második kötetet (Herman 1878) is zajos siker fogadta mind idehaza, mind külföldön. Ludwig Carl Christian Koch újra meleg hangú levélben gratulált: „Nőttön növekvő érdeklődéssel tanulmányoztam át fölséges művének második kötetét s ez okozza azt, hogy csak ma írhatok a végett, hogy legmelegebb és legőszintébb köszönetemet fejezzem ki a mű közléséért; nézze el kérem a késlekedést; nem is akarhattam egyszerű köszönettel beérni, hanem nyilvánítani akartam nézeteimet is, a melyek az ön nézeteivel oly nagyon találnak. Az ön bevezetése, az ön hitvallása, a mint ezt nevezi, voltaképpen szívemből van mondva, s ezt minden bizonnyal minden természetvizsgáló, ki a kor színvonalán áll, készségesen alá fogja írni. Az az ere60