Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 37. – (2015) (Szombathely, 2015)
Természettudomány - Víg Károly: Herman Ottó és a „Magyarország Pók-faunája” - Egy monográfia története
SAVARIA 37 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 2015 49-72 Múzeumnak, hanem a gyűjteményből kiemelve magának tartotta fenn a rendelkezési jogot, hogy azt hazai tanintézetekben helyezze el. A választmány döntéséről az elnök 1875. május 20-án levélben értesítette a Nemzeti Múzeum igazgatóját. A válasz három nappal később érkezett: „... A Magyar Nemzeti Múzeum a kir. m. Természettudományi Társulatnak fenn körülírt szíves ajánlatát köszönettel elfogadja, a magyarországi pókgyűjteményt kellően kifogja állítani, gondozni, s a magyarországi természetrajzi osztály megalapítására felhasználni; különkezelését úgy magyarázván, hogy ez nem zárja ki a gyűjteménynek esetleg későbben felfedezendő példányok által való kiegészítését.” A válasz kézhezvétele után, egy részletes leltár kíséretében a gyűjteményt átszállították a Nemzeti Múzeumba (Anonymus 1875b: 288,1875c). Herman Ottó a gyűjtemény duplum-példányaiból tíz kisebb gyűjteményt állított fel. Ezek szétosztásával a választmány az állattani bizottságot bízta meg, amely a kiválasztott intézményekről az 1875. június 16-i ülésen tájékoztatta a választmányt (1. táblázat) (Anonymus 1875e). A bizottság a gyűjtemények odaítélésekor tekintettel volt arra, hogy az adott tanintézetben oktató tanár az állattannal részletesebben is foglalkozik-e. Az állattani bizottság a gyűjteményeket kezelő tanárok munkáját azzal is meg kívánta könnyíteni, hogy a Természettudományi Közlöny-ben közzétették a Teodor Thorell által javasolt rendszertani beosztást és nevezéktant, amelyet a munka megírása során maga Herman Ottó is követett, így a gyűjteményeket felállító tanároknak nem kellett a besorolással bajlódniuk (Anonymus 1875d). Herman Ottó közben felvette a kapcsolatot a bírálókkal és személyesen egyeztetett a javasolt módosításokról. Kiderült, hogy a második rész bírálata feltehetően június végére fog elkészülni. A könyv leendő kiadása kapcsán a választmány elhatározta, hogy munka kétnyelvű, kéthasábos formában, magyar és német nyelven jelenjen meg. Frivaldszky János és Kari János a július 15-i választmányi ülésen bemutatták a második rész bírálatát, amelyet a titkár juttatott el Herman Ottónak.4 A monográfia és fogadtatása A nagy mű első kötete 1876 legelején jelent meg (Herman 1876a). Szerzője az előszóban így summázta munkamódszerét: „A munka anyagát éveken át gyűjtöttem. Bejártam a hegységet, a rónát, a vizek mellékét, az alföld rengeteg mocsarait, a hegyek üregeit s az aknák mélységeit. Igyekeztem, hogy ez állatok életébe elfogulatlanul bepillanthassak. (...) Igyekeztem, hogy az irodalomba behatoljak; igyekeztem, hogy a külföld tekintélyeit megnyerjem s a magyar törekvések iránt tájékoztassam. Az összes anyagot magam kezeltem. A legnagyobb tekintély adatainak is utána jártam, nem kicsinylésből, mert a tudásvágy vezérelt; kerestem a hatalmat, a mely az autopsiában gyökerezik. Igyekeztem, hogy tárgyaimnak magyar elnevezéseket adhassak, hogy magyarázataimnak műszavakat szerezzek. ” A Természettudományi Közlöny 1876. februári száma - számos tagtárs kérésére - bemutatta a társulat könyvkiadó vállalatának újabb büszkeségét. (A másik, az 1875 végén megjelent könyv, Horváth Géza A magyar fauna bodobács-féléinek magánrajza - Monographia Lygaeidarum Hungáriáé című munkája volt. A munka színes táblája Herman Ottó rajzai nyomán készült.) A tudományos értékek méltatása mellett a recenzor még egy lényeges szempontot kiemelt írásában: „Tartózkodás nélkül kimondhatjuk, hogy szerzőnk kezében e tárgy - bármily kevéssé műveltetett eddig is a mi körünkben - igen háládatossá vált. És előadása épp oly szerencsés, mint maga a felfogás, mellyel tárgyáról a száraz kérget lehántania sikerült: távol tartja magát minden elvontabb magyarázattól, beszél úgy, a mint a laikusoknak beszélni szokás, kikkel valami tárgyat meg akarunk kedvel- tetni s a kiket ezen a réven lassanként akarunk rábírni arra, hogy idővel maguk is tüzetesebben foglalkozzanak a tudománnyal. Saját érdeme, hogy erre e célra oly érdekes módon tudta felhasználni mindazon vonzó részleteket, melyeket a pókok élete oly bőséggel nyújt. ” A munka valóban hiánypótló volt, hiszen a korábban pókfaunisztikai szempontból szinte terra incognita-nak számító Kárpát-medencéről egy4 Ugyanekkor tárgyalták Horváth Géza A magyar fauna bodobács-féléinek magánrajza - Monographia Lygaeidarum Hungáriáé című munkájának bírálatát is. 59
