Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 37. – (2015) (Szombathely, 2015)
Műtárgyvédelem - Nagy Rebeka: Batthyány Erzsébet ravatali öltözete a 17. századi női viseletek tükrében
NAGY REBEKA: BATTHYÁNY ERZSÉBET RAVATALI ÖLTÖZETE A 17. SZÁZADI NŐI V1SELETEK TÜKRÉBEN 2. ábra. Batthyány Erzsébet vállfűzőjének rajza, az eredeti töredékek jelölésével Figure 2. Erzsébet Batthyány’s bodice, showing the original fragments nyával összevarrták. Ezt látszik alátámasztani az is, hogy a váll alján, több sorban öltésnyomok figyelhetőek meg. Legfelül, a köztes bélés (bélés 1.) rögzítése vékony cérnával, egyenletes, apró öltésekkel történt. Alatta egy ehhez nagyon hasonló átmérőjű és távolságú öltéssor fut, mely hasonló funkciót láthatott el. Legalul pedig egy sor jóval nagyobb méretű, és öltéstávolságú nyom figyelhető meg. Feltételezésem szerint ez szolgálhatott a váll szoknyához történő rögzítéséhez. A váll két elejét és a hátát külön darabból szabták. A hátrész a deréktól keskeny sávban indul felfelé, majd a lapockáknál, a pántok indításánál hirtelen szélesedni kezd. Ennek szabásvonalai mentén rögzítették a merevítést a vállba. Első feltételezésem szerint ennek alapanyaga háncs lehetett (Radvánszky 1896), ám ezt a mikrokémiai tesztek nem erősítették meg. A következő felmerülő lehetőség a „halcsont” (Radvánszky 1896), azaz cetszila volt, ám az elektronmikroszkópos vizsgálatok21 ezt sem támasztották alá, így az anyag azonosítása további vizsgálatokat igényel. A váll vaskarikákba fűzött szalaggal záródott. Ezeket a szövetrétegek közé félig bevarrva rögzítették, és hogy stabilabb legyen, - a röntgenfelvételek tanúsága szerint - kis csapocskával látták el őket. A váll elejét az elejepántokkal egybe szabták és ezeket a hátapántokkal a vállcsúcson 3-3 kapoccsal lehetett rögzíteni (2. ábra). A vállat vert csipkével díszítették. A két elejére négy csipkesort varrtak, melyek közül kettő-kettő egymás felé néz. Az elejepántokon teljes szélességben ugyanezen csipkéből három sor fut, míg a hátapántokon négy sor. A hátrész közepét is négy sor szorosan egymás mellé varrt csipke díszíti, s ebből két sor fut a hónalj alatti részeken. A szoknya Batthyány Erzsébet szoknyájáról (3. ábra) kevesebbet tudunk, mint a vállfűzőjéről. A szoknya alapszövete nyírott selyembársony, fonalsűrűsége 48 láncfonal/cm, 40 vetülék/cm, 7 flórlánc/cm. Szabásáról feltételezhetjük, hogy téglalapokból készült, mert a derékrészen meglehetősen sűrűn, mintegy centiméterenként hajtották, hogy a szélességét eloszlathassák. A hajtásokat apró, egyenletes öltésekkel varrták hozzá a köre vékony, két szélén behajtott szövetéhez, mely vászonkötésű, szálsűrűsége hosszanti irányban 36 fonal/cm, vízszintesen 60 fonal/cm. A belső oldalon megfigyelhető, hogy a bársony nem egyformán van visz- szahajtva. Bizonyos részeken a bolyhos felület a köre alatt csak 1 cm-re látszik, majd fokozatosan 21 A vizsgálatok a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központjában (Szombathely) készültek Samu Szabolcs vezetésével, akinek ezúton is szeretném megköszönni a segítségét. 372
