Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 37. – (2015) (Szombathely, 2015)
Műtárgyvédelem - Ferencz Eszter: Poszthabán kerámiák helyreállítása, nyakrekonstrukciós megoldások 331-349 Kusztor Gergely: Római kozmetikai doboz vizsgálata és restaurálása
FERENCZ ESZTER: POSZTHABÁN KERÁMIÁK HELYREÁLLÍTÁSA, N YA K R E KO N STRU KC1Ó S MEGOLDÁSOK voltak köztük takácsok, posztósok, kalaposok, híresek voltak a habán késesek, értettek a földműveléshez, szőlőmunkához, éghetetlen szalmatetőt raktak. Bármi munkát végeztek, azt a legmagasabb színvonalon kivitelezték. Javadalmazásuk sok településen jóval meghaladta az átlagos mesteremberekét, ami miatt a helyi lakosok bizalmatlanul és irigykedve figyelték a habánokat. Fazekasok már kezdetben voltak köztük. A 16. század végétől készítettek ónmázas fehér edényt, melynek titkát sokáig féltve őrizték (Kresz 1991; Katona 2001; Dabóczi & Horváth 2009; Rido- vics 2008; Dabóczi 2012). A habánok kerámiaművessége A habán kerámiák formái és díszítő elemei a korabeli késő reneszánsz, európai főképp itáliai és német kerámiaművesség hatását mutatják, valamint a török-perzsa eredetű virágmotívumok gazdag min- takincsét alkalmazzák. Az edénykészítési technikájukat féltve őrizték, ezért a 17-18. századból írásos emlékünk erre vonatkozólag nemigen akad. Szerencsi Mihály 1809-ben íródott máz receptkönyve talán az egyetlen, ami hírt ad az általuk használt mázak összetételéről (Katona 1994: 182, 2001). A habánok edényeiket korongozás után, alacsony hőfokon zsengélték, utána mázazták. A díszítést ecsettel vagy írókával rajzolták a még nyers alapmázra (Katona 1994: 184-186, 2001). Ehhez az eljáráshoz igen nagy ügyesség kellett, mert a nyersmáz erősen nedvszívó. A díszítés után a tárgyat kiégették. A legjellegzetesebb színük a fehér, de ismert a kék, sárga, márványosan vagy felhősen díszített, de előfordul zöld és violaszínű bevonat is. A díszítéshez négy színt használtak: a kobaltkéket, mangánlilát, antimonsárgát és réztartalmú kevert zöldet (Dabóczi 2012: 376—377).° Stílusfejlődésben több korszakot lehet elkülöníteni a habán kerámiaművességben. A korai tárgyak az itáliai késő reneszánsz formavilágának leegyszerűsített változatait mutatják, német, svájci, francia hatásokkal. A következő időszakban a reneszánsz tradíciók tovább élnek, de mellette a ke 6 leties, oszmán virágornamentika kap hangsúlyt. Harmadik periódusban, a 17. századtól pedig a kék-fehér színvilágú német vagy, hollandiai, delfti hatás jelentkezik. Az utolsó időszakra jellemző a tradíciók megbomlása, az elnépiesedés folyamata. A18. századtól kezdődik a késő habán vagy poszt- habán korszak (Brestyánszky 1976; Katona 2001; Dabóczi 2012: 377). A poszthabán kerámiák A fajansz társadalmi helyzete a 18. századra megváltozott, a porcelán európai felfedezése és az első királyi gyárak megalakulása után. Főúri körökben a kor divatjának megfelelő étkészletekkel terítettek, ezeket az igényeket a fajanszmanufaktúrák szolgálták ki. A fehéredényesek vevőköre a polgárság, kisnemesség, jobb módú parasztság lett, stílusváltozás is bekövetkezett, elnépiesedett az ónmázas kerámia. A habán származású mesterek tovább dolgoztak a helyi közösségekben és a technikát más fazekasok is elsajátították. Ettől az időtől kezdve készítőhely szerint jobban meg lehet különböztetni a poszthabán kerámia csoportjait, részben stíluskritikai alapon, másrészt az edények fenekén gyakrabban szerepelnek a készítő nevének kezdőbetűi vagy a helység jele. A késő habán edény népszerű volt az egész országban Brassótól Sopron megyéig, szerették az erdélyi és a szepesi szászok, a felföldi szlovákok, a Duna menti helységek lakói, a dunántúli parasztok és kisnemesek, még a Nagykunság cívisei is. 1743-ban alapította Mária Terézia férje a birodalom első fajanszgyárát Holicson (napjainkban: Holic, Szlovákia), közel a habán telepekhez, nem messze Szobotiszttól. Számos habán származású munkás dolgozott a gyárban, kamatoztatva szakmai tudásukat. A fehéredényes mesterek kis műhelyeibe pedig behatolt a gyári mintakincs s ez újabb stílusváltozással járt. A 19-20. században több olyan helységben folyt nagyarányú fehéredényes ipar, ahol korábban nem volt habán telep. Főleg szlovák területeken volt népszerű az ónmázas kerámiakészítés hagyománya (Kresz 1991). 6 A sárospataki kerámiák esetében: sárga máznál ólom-antimonát, (PbzSbjCb), kék máznál kobalt-, nikkel- és arzéntartalmú zaffre-t, a zöld máznál rezet tartalmazó pigmentet, a fekete máznál mangántartalmú pigmentet mutattak ki az anyagvizsgálatok (Bajnóczi et al. 2011). 338
