Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 37. – (2015) (Szombathely, 2015)
Néprajztudomány - Nagy Zoltán: Történeti források feltárásának tanulságai: bortároló hordók és gabonatároló eszközök, dongás edények a szentgotthárdi apátság falvaiban a hagyatéki leltárak tükrében (1773-1786-1846) Második rész: 18-19. századi történeti forrásaink a kamrák számáról, belvilágáról
SAVARIA 37 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 2015 2II-2CJO mozott tételsoros, másik fele nem ilyen, csak egymás alá írt számozatlan tételeket tartalmaz, sokszor, mint itt is néha összevont, együtt árazott, vagy összevont, de külön-külön is árazott tételekkel. Ez a becsű sem tűnteti fel, hogy a becsüsök milyen alapon osztályozzák az ingóságokat. Úgy tűnik, mintha házrészről-házrészre járnának, de sok mindent láthatólag itt sem írtak össze. A don- gás edények ismeretében feltűnően hiányoznak a gabonatároló dongás és egyéb anyagból készült edények és tárolók, és szállítóeszközök, a liszt tárolására alkalmas faedények és az ecetes, káposztás és répás hordók, az ökrök itatására szolgáló csöbör, vagy nagyobb méretű sajtár. A hordók leírásából nem lehet ugyan megítélni mire valók, de mivel a szőlőhegyen 5 köz szőlő szőlő van „fölível, allával” együtt, rajta fa pince, konyha és présház 12 ft-ot érő saját 7 ft-ot érő rossz „srófos prés”- sel, ezért feltételezhető, hogy bor tárolásra való edényeket vesznek számba mind a szőlőhegyen, mind a háznál is. Az is igaz viszont, hogy a háznál pince nincs, kérdéses, hogy május 11-én 12 ft-ot érő öt hordóban a háznál mit tarthattak, illetve azokat hol helyezték el? A ház kamrájában? Az istálló melletti „kis kamra’-banl Vagy a pajta-paj- tafiával egy fedél alatt lévő kamrában? Másoknak, így Magyar Jánosnak 1826-ban Csö- rötneken a hegyen öt köz szőleje volt „allával együtt”, ami 60 ft-ot ért. Ezen állt háromderékú pincéje, ami konyhát, présházat, és „fa [borona]” pincét-t foglalt magába, értéke mindössze 10 ft volt, melyhez egy „rossz srófos prés” 7 ft-ot érő is hozzátartozott [1826. 132], Doncsecz János, Ferenc és Jutka az alábbi szőlőhegyen lévő, valamint a faluban lévő házban talált dongás edényeken osztozkodott: 11 boroshordón, közöttük 2 db 2-akós, 1 db 5-akós, 1 db 7-akós, 1 db 8-akós, 1 db 9-akós volt, rajtuk kívül még összeírtak 3 db nagy, 2 db kisebb hordót és egy nagy vasas kádat. Ezen kívül 4 rossz eceteshordót 4 ft értékben, öt kisebb-na- gyobb liszteshordót és 2 db káposztáshordót. Tehát 22 db két és egyfenekű hordót becsültek meg, melyek között [általában e vidéken sehol sem] törkölyöshordó nem szerepelt. A gazdaságban összeírtak egy jó és egy rozzant vasas köblöt 2 ft, illetve 14 xr értékben, egy kis és egy kisebb sajtárt 30 és 18 xr értékben. Egy jó és egy rozzant káposztáshordót 2, illetve 1 ft értékben, egy nagy sajtárt 15 xr értékben, egy köpülőt 20 xr értékűt, egy [nagyobb] és egy kisebb és egy hasonló vajas „zsétér”-1 20, 10,10 xr értékűt, valamint egy 1 ft 30 krajcárra becsült szapuló sajtárt, azaz egyéb nem bortároló dongás edényt, 12 darabot. Ösz- szességében 33 darabot, ami a 63 tételes hagyatéki leltár csaknem felét tette ki. Mivel a hordókat nem becsülték meg, így nem tudjuk, hogy a 731 ft 33 xr-t kitevő vagyonnak hányad részét jelentették. Akinek nem volt szőleje, mint az Istvánfalván lakozó Holecz Mátyásnak Istvánfalván [1826.27], boros hordói sem voltak, de azért a gazdasági becsű dongás faedényekben bővelkedett. Volt egy 2 ft 30 xr-t érő [gyümölcs] eceteshordója, 2 db 1 ft 15 xr-t, és 30 xr-t érő liszteshordója, 7 db tőtelé- kes-hordója 9 ft 30 xr, 4 db füles hordója 4 ft értékben, 1 db káposztáshordója 3 ft-ot ért, míg 1 db répáshordója 2 ft-ra becsültetett. A nem boros, hanem más célra felhasznált egyfenekű, vagy „fennálló” hordók száma 16, becsértékük összesen 22 ft 45 xr volt, a 491 ft 11 xr vagyon 4,4%-a. Néhány esetben kísérletet tettünk a szőlőbirtok nagyságának és a becsült vagyon közti összefüggés feltárására, de kiderült, hogy a szőlőföld értéke nem elérhetetlenül magas. Istvánfalván [1838. 34] IVÓ köz szőlő 7 ft 30 xr-t, egy „ovid” pince 10 ft-ot ért. Szakonyfalunak [1788.50] ugyan nem volt saját szőlőhegye, de a szomszédos Nagy- falván fMörtli Balázs által birtokolt két köz szőlejét 20 forintra, pincéjét és prést ugyan ott 8 ft- ra taksálták. 1839-ben Háromházán lakó fDont- setz László jobbágy [1839. 113] tulajdonaként a „Magyarlaki határban Új Szőlőkben egy köz szőlő 22 ft, Öreg szőlőnél 1 köz szőlőét 18 ft, egy kis pince 12 ft. ”-ra becsültek meg. Egy köz szőlő piaci ára legjobb esetben 18-22 ft, viszont a megtermelt bor értékét nem számítják a vagyon elemei közé, pedig 20 akós termés esetén - ha azt el is adja - 5 ft- os akónkénti átlag borárat figyelembe véve - 100 ft-ot kapunk, ami már számottevő éves jövedelemnek számíthatott, lsvánfalván [1825. 25] Csont István „zsöllér” hegyen termett 5 akó borát 4 ft-jával számolva 20 ft-ra becsülték meg. Az éves termésre Börgölinban lakó [1836. 48] Lovonyák Márton gazdaságának becslésénél következtethetünk, mivel 7 köz szőllőjénél lévő pincéjében 20 akóra 229
