Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 37. – (2015) (Szombathely, 2015)

Néprajztudomány - Illés Péter: A szombathelyi Dallmann(-Tikos) könyvkötészet emlékei

ILLÉS PÉTER: A SZOMBATHELYI DALLMANN( —TIKOS) KÖNYVKÖTÉSZET EMLÉKEI

jelzi, hogy a 19. század második felében lezajló paraszti polgárosuláshoz, vagyis a feudalizmusból megörökölt jobbágy-paraszti kultúra zártságának feloldásához jelentősen hozzájáruló ponyvairodalom, kalendáriumok, újságok és iskolai könyvek által terjedő tájékozottság és az azt megalapozó írás-olvasás elterjedésében (Lengyel 2001: 193), a nyomdák mellett, a könyvkötő műhelyek elterjedése is szerepet játszott.19 A könyvkötők fentebb vázolt regionális megoszlása a sok évszázados történeti vasi, határ menti, interetnikus műveltségi és igazgatási központok, valamint vonzáskörzeteik polgárosulási lehetőségét támogatta, a Rábától délkeletre és keletre húzódó,

többségi magyar (kismezővárosi, jobbágyfalusi és kisnemesi eredetű) közösségeknek otthont adó őrségi, hegyháti és kemenesalji kistájakon való hiányuk e térségek műveltségi viszonyainak kény- szerkonzervatív jellegét erősítették (vö. Kosa 1998: 203-207).

Miként arra már korábban számos írás is felhívta a figyelmet - ám itt is lényegi hangsúlyoznunk -, Szombathely valódi „aranykora” a 19. század végén kiteljesedő nagyszabású városfejlődési időszak volt, amiben kulcsszerepet játszottak a nyugati-magyarországi vasi megyeközpont egyre bővülő vasúti összeköttetései (Győr-Fehring, 1871; Kőszeg-Szombathely, 1883; Szombathely19 A19-20. századok fordulóján: „A könyvkötő (Buchbinder) munkája három fő műveletbe foglalható: egyik a könyv (Buch) íveinek (Bogen) előkészítése a bekötésre (Einbinden), a másik a kötés födeleinek, a könyvtábláknak (Einbanddeckel) elkészítése, s a harmadik az ívek s födelek kötéssé (Einband) egyesítése). A könyvkiadók kötésre a könyveket azon módon küldik, a hogy a nyomósajtó alól kikerülnek... a legkülönbözőbb műveletekre is ma már a könyvkötőnek gépek állnak rendelkezésére. Ezek azonban mind arról a kézműről vannak elnevezve, melyet helyettesítenek” (Frecskay 2001 [1912]: 199-211).

184