Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 37. – (2015) (Szombathely, 2015)
Néprajztudomány - Horváth Sándor: Az őrségi társadalom történetéhez és néprajzához
SAVARIA 37 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 2015 161-I74 rödö vizére; ismét Oskola Rector Szalai András és annak felesége Farkas Éva, ismét Helység Nótáriussá Iffju Farkas Janos, és annak felesége Zsoldos Ilona; ismét Nagy Jósef és annak felesége Ba- ratska Juliana, Kertzai Oskola Rector Szelei János és annak felesége Német Mariana; ismét Kütse Jósef és annak felesége Nagy Erzsébet; ismét Horváth Mihály nyőtelen Iffju; ismét a’ Kertzai Pree- dikator Lukáts Mihály Úr Meg-mosta a’ Sz. Fere- dövel Járdánházy Gábor, Sz. Péteri Prédikátor; Szent Péteren a’ Templombann.” Tehát 11 pápista, azaz katolikus, valamint 14 református kereszt- szülője volt. A település és a környék notabilitá- sait mind meghívták keresztszülőnek: köztük volt az ispán, a kasznár, a mészáros, a molnár, a kocs- máros, a szentpéteri (a helyi) és a kercai prédikátor, az iskolamester és a nótárius is. 1783-tól az anyakönyvben 1. Pár Komák, 11. Pár Komák, 111. Pár Komák és IV. Pár Komák rubrika szerepel: vagyis négy komapárral az anyakönyv készítésénél általánosan számoltak. Viszont a több keresztszülő meghívása éppen a mezőgazdasági munkáknál jól alkalmazható ka- lákázás háttere, a kapcsolatrendszer erősíthető, bővíthető ki. A fenti két, szélsőséges mértékű keresztszülő hívás azt tanúsítja, hogy a 18-19. század fordulóján a társadalmi presztízs kifejezése volt a sok keresztszülő.5 Az 1940-es évek elején az őrségiek még felidézték a korábbi nagycsaládi életmód részleteit: az összeférhetetlent kiközösítették a választott idős gazda irányította családból. A munkavégzések gyakran történtek közösségi formában, kalákában, azaz „kölcsönbe menéssel”: „a ’soros kapálás’, a szőlőmunkák, a közösségi közös állattartás, a nagyobb szomszédolás stb. ma is élénkek az igen öregekben” - olvashatjuk az 1943-ban napvilágot látott kötetben (Kardos 1943: 251-252). A nagycsaládnak az őrségi családokban való 17- 18. századi széles körű elterjedését - Vas megyében elsősorban ebből az időből mutatható ki a nagycsalád rendszere - az urbáriumok nem igazolják. De a jelek szerint a 19. században sokkal közönségesebb jelenség lehetett. Nemes-Népi Zakál György a 19. század elejét így jellemezte: „Csak nem minden háznál több Testvérek és atyafiak laknak együtt, a’ kik közül egy a’ ki öregebb és értelmessebb Gazdának választatik (...)” (Nemes-Népi Zakál 1985: 46), azaz a nagycsalád általános elterjedtségéről szólt. Ezt erősítette meg Benczúr is, aki a Társalkodóban 1839-ben leírta, hogy: „Van olly háznép, melly 20-25 tagot is számlál, ki mindnyájan csak konyhában települ- nek-le; minden házaspárnak pedig van külön szobája; de kályha nélkül, mit ők kamrának neveznek; éjjeli szállásuk itt van legnagyobb hidegben is - kivevén a’ gyermekeket, elagottakat ’s betegeket, kik meleg konyhában a’ fokla gőze közt alusznak” (B(enczúr) 1839: 24). Dömötör Sándor 1960-ban azt említette, hogy - a családfő irányításával - akár 4-5 család is együtt élt a nagyméretű régi őrségi házakban. De ezt csak a házfejlődés egyik szakaszának tartotta, mert ezután így fogalmazott: „Amikor a nagycsalád felbomlott, megszűntek a nagy faépületek is. Minden család igyekezett önállóan boldogulni, és ehhez elegendő volt a kisebb ház is” (Dömötör 1987: 61). A megfogalmazásából azonban nem derül ki, hogy mikorra teszi a nagycsalád-rendszer őrségi létezését. Az őrségiek kirajzása Egyes területekről bizonyos időszakokban több család is más vidékre költözik. E kirajzásoknak eltérő okai, indítékai vannak; e kirajzások kisebb vagy nagyobb méreteket ölthetnek. Az Őrség is ebbe a körbe tartozik. Azonban míg Pataky László (Pataky 1992: 114) és Orbán Róbert6 az őrségiek 18. század eleji Somogyba költözését alapvetően vallási háttérrel magyarázta, mivel a legtöbben az őrségi falvak rekatolizációja idején kerestek új otthont Somogybán, addig más mozgatórugók is legalább ilyen mértékben szerepelhettek. Nem szabad elfelejteni, hogy e családok közül sokan elsősorban anyagi megfontolásból menekültek el az őrségi falvakból, mert nem győzték a katona5 Fülöp Ágnes keresztszülőkkel, komákkal kapcsolatos jelenkutatása az Őrség néhány településén ezzel ellentétes következtetéssel zárult (Fülöp 1999:194). 6 Orbán Róbert: „Őrségi falvak” Somogybán, www.kercaszomor.hu/wp-content/uploads/2010/02/orsegi-falvak.doc (Hozzáférés: 2014. január 25.) 167
