Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 37. – (2015) (Szombathely, 2015)
Régészet - Faragó Norbert & Ilon Gábor: Szeleste-Szentkúti-dűlő pattintott kőleletei
SAVARIA 37 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE • 2015 75-IIO eléggé változatosak, sokszínűek, nem uralja egyértelműen egyetlen eszköz sem. A Duna menti, vagy éppen attól keletre elhelyezkedő lelőhelyeken ettől eltérő a kép, már ami a nyersanyag összetételt illeti. Például Szécsény-Ültetés lelőhelyen, mellyel egy későbbi publikáció is foglalkozott, viszonylag magas arányt mutat az obszidián és a hidro- és limnokvarcitok aránya (Horváth 2010:284-296). További adatok jelentek meg a Dunántúli vonaldíszes kör fiatalabb fázisát illetően Békásmegyer (Bácskay 1976), Kup-Egyes (Bíró 1998: 46), Mencshely-Murvagödrök (Bíró 1991), Nemesvá- mos-Balácapuszta (Bíró et al. 1989) lelőhelyekről. Kup-Egyes lelőhelye a teveli kova eredeti nyersanyagforrásához való közelsége és a rendkívüli szépségű kónikus magkövei miatt fontos, mindezek alapján speciális elosztó központ szerepe is felmerült (Bíró 2003: 14). Mencshely- Murvagödrök kivételes leletgazdagságával tűnik ki a lelőhelyek közül, a sok magkő (15,6%), a még több szilánk (52%), az eszközök alacsony aránya (7,7%) ebben az esetben is egy kiterjedtebb kapcsolatrendszerrel rendelkező lelőhelyet sejtet, csak itt a bakonyi radiolaritra kihegyezve (Bíró 1991: 56). Az eszközök aránya kiegyenlített, bár a vakarok némileg kisebb súllyal vannak jelen, mint a csonkított darabok, a vésők és a fúrók. Nemes- vámos-Balácapusztán egy igen intenzív kőeszköz készítést mutató műhelygödör került elő, több mint 600 darab pattintott kőlelettel. Részletes összehasonlításra ad lehetőséget Pár- kány/Stúrovo leletegyüttese is az itt közlésre kerülő leletanyagokhoz viszonyítva (Kaczanowska 1994: 115). Itt is lehetőségünk van a technológiai kategóriák összevetésére is a megjelenő eszköztípusok mellett, ráadásul az itt bemutatott együttesekhez közelítő nagyságrendű kövekről van szó: összesen 219 darabról. Ebből egy darab sem volt magkő, szilánk 35,6%, penge 39,3%, eszköz pedig 25,1%. Látható, hogy az értékek nagyságrendileg hasonlóak az egyes kategóriáknál a fentebb ösz- szegzettekéhez (2. ábra). A nyersanyagok tekintetében szintén a radiolarit játszik fontos szerepet, 41,9%-ot képvisel. Ennek a típusnak a legközelebbi előfordulása a szerző szerint ugyan a Gerecsében van, de az itt megjelenő fajtákat inkább a Fehér-Kárpátokból származónak véli. A második helyet 28,3%-kal a krakkói jura tűzkő képviseli, a harmadik helyen pedig az obszidián áll, természetesen Tokaj környékéről. Ezzel együtt a radiolarit a legközelebbi nyersanyag, mintegy 120 kilométerről kerülhetett ide. A pengék átlagos mérete is hasonló, 50 mm körüli, noha a szerző megjegyzi, hogy a jura tűzkőből készültek valamivel hosszabbak. Az eszközök leltárját megtekintve mutatkozik a legnagyobb eltérés, ezen a lelőhelyen ugyanis a retusált darabok fele vakarókból áll, a második helyen pedig a vésők állnak (12,7%). Nagyobb arányban vannak még jelen a fúrók (9,1%), a csonkított pengék (7,3%) és a retusált szilánkok (7,2%). Érdekes, hogy a többi típus is nagyjából 1-2 százalékkal képviselteti magát, ugyanakkor hegy itt sem fordul elő. Még északabbra az általunk vizsgált területtől, Morvaországból Bylany települését is érdemes itt megemlíteni, ugyanis ha térben nem is, de időben mindenképpen közel áll az itt tárgyalt időszakhoz. Miroslav Popelka feldolgozása alapján módunk van rá, hogy csak a fiatalabb Vonaldíszes kultúra pattintott köveit hozzuk fel párhuzamként (Popelka 1991). Ebben a horizontban a szerző összesen 663 kőleletet sorakoztat fel, ami számszerűleg az itt közölt búcsúi adatokkal áll egy nagyságrendben. A párhuzam nem véletlen, némi számolgatás után az derül ki, hogy mindkét lelőhelyen nagyon alacsony a magkövek száma (2,3%), a szilánkoké magas (65,8%), a pengéké, pengetöredékeké (32,2%) pedig alacsony. Egyedül az eszközöké mutat kisebb eltérést, ezekből ugyanis 104 darab van, ami a 663-nak kb. a 16%- a. Ezt utóbbi csoportot tekintve más szempontból is nehéz az összehasonlítás, mivel a szerzőnél szereplő kategóriák nehezen összevethetőek az itt alkalmazottal, mindenesetre itt a legnagyobb számban a vakarok vannak. Nyersanyagok szempontjából kevésbé mérvadó a párhuzamba állítás, ugyanis ezen a területen már láthatóan az északi kovák fordulnak elő túlnyomó többségben, a legnagyobb számú csoport a krakkói jura tűzkőé, a balti erratikus tűzkőé és egy bizonyos finom szemcsézetű Skrsin-i kováé. Ugyanezen a településen egy olyan térbeli elrendeződési vizsgálatot végzett el és mutatott be Petr Kvetina, amelyet kifejezetten a nem kerámia tárgykörébe tartozó le105
