Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 37. – (2015) (Szombathely, 2015)
Régészet - Faragó Norbert & Ilon Gábor: Szeleste-Szentkúti-dűlő pattintott kőleletei
FARAGÓ NORBERT & ILON GÁBOR: S Z E LE ST E - S Z E N T KÚT 1 - D Ű LŐ PATTINTOTT KŐLELETEI letekre hegyezett ki (Kvetina 2010). Vizsgálata annyiban előremutató, hogy komolyabb többváltozós statisztikát alkalmazott az egykori települési hulladék elemzésekor, de ez saját bevallás szerint is csupán egy kvantitatív szemléletű értékelés. Eredményei nem kifejezetten a leletek részletes elemzésén alapulnak, mindenesetre érdekes tendenciát mutat meg, miszerint a település növekedésével a hulladék egyre kevésbé kötődik egy-egy házhoz, sokkal inkább közösen kezelik, a házaktól távolabbi gödrökben. Hasonló technológiai szellemű közlés jelent meg Bicske-Galagonyás esetében is (Starnini 1996). Ezen a lelőhelyen az idősebb Dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrája is képviseltette magát, igaz, csak 31 darab ide köthető pattintott kőlelettel. Számunkra azonban fontosabb a kottafejes fázis időszaka, amelyből valamivel használhatóbb mennyiség, 84 darab került elő (Starnini 1996:161). Megnézve a technológiai kategóriákat, ezen a lelőhelyen is hasonló arányokat találunk, vagyis a magkövek száma tíz százalék (11,9%), a retusálatlan darabok száma hetven százalék (72,6%), a retusált eszközöké pedig szintén húsz százalék körül mozog (15,5%). Az eszközöket megvizsgálva a szokásos gazdag, ugyanakkor eltérő készletet látjuk. Összesen 10 retusált darab fordult elő, ebből egy véső, három vakaró, egy fúró, három csonkított penge, négy retusált penge és kettő tördelt „splintered” darab. Fontos hozzátenni, hogy a szerző az eszközök közé sorol kettő, retusálatlan, de mikroszkopikus használati nyomokkal rendelkező szilánkot is. A felhasznált nyersanyagok túlnyomó többsége itt is bakonyi radiolarit, elhanyagolható mennyiségű szarukő, limnokvarcit és egyéb kovák egészítik ki a képet. Ha kibővítjük az időbeli keretet, és figyelembe vesszük az idősebb anyagokat is, akkor a Dunántúli vonaldíszes kör idősebb fázisából további kő együtteseket lehet itt felsorakoztatni. Inna Mate- iciucová jelentetett meg egy előzetes közlést Brunn L, 11a. és 11b. lelőhelyekről (Mateiciucová 2002), amelyek az említett kultúra legidősebb fázisába tartoznak. A nyersanyagok ezeken a lelőhelyeken is főként a bakony vidéki radiolaritok- ból kerülnek ki, ugyanakkor fontos szerepet játszik egy a közvetlen közelben megtalálható, úgynevezett Mauer-típusú radiolarit is. A főbb technológiai kategóriák megoszlásait táblázatos formában kapjuk meg, az arányok azonban egy kicsit érdekesebben alakulnak. Az itteni adatsorokhoz leginkább a Brunn 1. lelőhelyéi feleltethetőek meg, 15,2% magkő, 61,9% szilánk, 2,9% penge és 20% retusált eszköz fordul elő. A Brunn 11a. lelőhelyen ennél kevesebb magkő (4,6%), kevesebb szilánk (51,8%), több penge (29,9%) és kevesebb eszköz van (13,7%). A Brunn 11b lelőhelyen extrém magas a magkövek aránya (46,4%) és extrém alacsony az eszközöké (4,3%), míg a retusálatlan darabok aránya 35,8% és 13,5% a szilánkok javára. Az eszközök tipológiai megoszlása itt is a csonkított pengék és a vakarok irányába tolódik el, viszont a trapézek száma is eléggé jelentős, valamint a fúrókat is meg kell említeni. Ugyanezen szerző frissebb publikációjában Rosenburg lelőhelyével foglalkozott (Mateiciucová 2009), amelynek a feldolgozása hasonló gondolatmenet mentén folyt. A feltárt leletek száma itt 127 darab volt, a szerző leválasztotta a 12 mm-nél kisebb leleteket a nagyobbakétól. A maradék 55 darab nem tűnik túl reprezentatívnak, mindenesetre a kapott eredményeket érdemes megemlíteni. A technológiai kategóriákat egyenként 7 darab magkő (12,7%), 29 darab retusálatlan szilánk (52,7%), 7 darab retusálatlan penge/pengetö- redék (12,7%) és 12 darab eszköz (21,8%) képviseli. Látható, hogy újfent a jelen dolgozatban megjelenő arány bukkan fel. A nyersanyagok terén szintén a bakonyi radiolarit az uralkodó, a második helyen a közelebbről származó Krumlovsky Les-i szarukő áll. Az eszközkészlet is a korábban tapasztaltak szerint alakul, vagyis igencsak különbözik minden eddig bemutatott együttesétől, a fúrók képezik a legszámosabb csoportot, a második helyen a vakarok állnak, ezeken kívül előfordul még csonkított penge és tördelt „splintered” darab is. Visszatérve Magyarországra, de ugyanebben a kronológiai horizontban mozogva T. Biró Katalin jelentetett meg egy részletes közlést az egyik legidősebb Dunántúli vonaldíszes együttesről, Szentgyörgyvölgy-Pityerdombról (Bíró 2005). Az itt megjelenő adatsorok szintén a már az előzőekben megismertek szerint alakulnak, magkőből 106
