Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 37. – (2015) (Szombathely, 2015)
Régészet - Faragó Norbert & Ilon Gábor: Szeleste-Szentkúti-dűlő pattintott kőleletei
FARAGÓ NORBERT & ILON GÁBOR: SZELESTE-SZENTK Ú T1 -DŰLŐ PATTINTOTT KŐLELETEI Az elemzés három alappillére közül ez mutatja a legnagyobb eltérést a lelőhelyek között. Ha össze akarjuk foglalni, hogy mi az, amiben hasonlítanak egymásra, akkor ehhez azt érdemes megemlíteni, ami egyáltalán nem jellemző egyikre sem: nincsenek sem hegyek, sem vésők. Trapézból és fúróból is kis arányt mutat mind a négy együttes, így elmondható, hogy a görbék lefutása középtájékon viszonylag homogén. Magkő eszközökből sincs egyik lelőhelyen egy darab sem. A különbségek azonban elég markánsak, ezek közül is Búcsú együttesét kell kiemelni, amely a leginkább eltér a másik háromtól, itt a leghangsúlyosabb a vakarok, a csonkított pengék és a laterális retusú pengék együttes aránya, egyéb típus szinte alig van jelen. A többi lelőhelyen is ezek dominálnak, de nagyobb arányban találunk retusált szilánkokat, „splintered” szilánkokat és kombinált eszközöket. Talán még ebből a szempontból Torony jelent kivételt, ugyanis itt az utóbb említett típusok száma valamivel meghaladja a csonkított és a laterális retusú pengékét. A fenti négy lelőhelyen kívül a megyéből még egy feltárásról került közlésre egy rövid előzetes cikk. Szilasi Attila Botond hasonló korú, a Dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájának kottafejes időszakába tartozó objektum kőanyagát közölte Szombathely-Parkerdei lakóparkról (Szilasi 2009). Az együttes nagyon érdekes: egy gödörből 185 db kőlelet került elő, ami önmagában egy műhely közelségét valószínűsíti. Ezt az elgondolást a szerző által elvégzett technológiai szemléletű feldolgozás meg is erősítette, hiszen a készítés minden fázisának nyomát sikerült megfigyelni. Ha százalékokban akarjuk kifejezni az egyes kategóriák adatait, akkor azt láthatjuk, hogy viszonylag kevés a magkő (3,7%), magas a szilánkok aránya (60,6% szilánk, korrekciós szilánk, tab- lette), relatíve kevés a penge/pengetöredék (22,2%) és az eszközök aránya sem túl magas (4,3%). A 8 db eszköz fele vakaró, van 1 darab fúró és három retusált szilánk, kaparó. A felhasznált nyersanyagok szemszögéből sem túl nagy meglepetés ez az együttes, nagyon nagy arányban dunántúli ra- diolaritot tartalmaz és előfordul még teveli kova illetve obszidián is. Kitekintés távolabbi Dunántúli vonaldíszes, illetve Közép-európai vonaldíszes lelőhelyek kőeszközeire Mindezek után érdemes egy távolabbi kitekintést végezni, hiszen a közvetlen közelben előforduló hasonló lelőhelyek alacsony száma miatt szükséges más, Dunántúli vonaldíszes, vagy még inkább Közép-európai vonaldíszes körbe sorolható lelőhelyek pattintott kő iparaival való összehasonlítás. Malgorzata Kaczanowska 1985-ös monográfiájában több alapvető megállapítást is tett. jelen esetben minket a szerző által meghatározott első kronológiai horizont és a Kárpát-medence nyugati területe érdekel. Az általa levont technológiai következtetésekhez nem sok mindent lehet hozzátenni, az itt feldolgozott együttesekre is érvényesek a megállapításai, vagyis a magkövek alapvetően egy leütési felszínnel rendelkeznek, amelyen kevés preparálási nyom érhető tetten (Kaczanowska 1985: 186). A leütési irány megváltozása a csökkenő magkő mérettel párhuzamosan az elemzett anyagokban is megfigyelhető volt, a pengék átlagmérete pedig hasonló értéket mutat, mint az ő elemzésében. Ami a szerző tipológiai elemzését illeti, az általa felvett görbék nem teljesen feleltethetőek meg az itt megjelenőkéhez, mivel a típusok nem teljesen ugyanazok és nem teljesen ugyanabban a sorrendben kerültek fel az „x”-tengelyre (Kaczanowska 1985:188— 189). Annyiban viszont hasonló, hogy az ő elemzésében is a csonkított pengék, laterális retusú pengék és a vakarok elsődleges szerepet játszanak, az összes többi típus sokkal alulreprezentál- tabb, egységesen kiegyenlítettebb. T. Biró Katalin cikkében jelent meg összefoglalóan lszkáz-Rétdomb-dűlő, Szentkirályszabadja, Veszprémpinkóc, Vászoly, Gyulafirátót, Baláca, Dunaalmás-Foktorok, Szentjakabfa-Somos és Szécsény-Ültetés lelőhelyek rövid, összehasonlító közlése, amelyek jelen esetben azért fontosak, mert mindegyikük a Dunántúli vonaldíszes kultúra kései, Zselíz időszakába sorolhatóak (Bíró 1988: 158). Megállapításai összecsengenek az itt tett megállapításokkal, a dunántúli lelőhelyeken sem fordul elő nagy számban sem obszidián, sem limnokvarcit, valamint az előforduló típusok is 104
