Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - CEBULA Anna: A SZOMBATHELYI NEMZETKÖZI MINIATŰRTEXTIL GYŰJTEMÉNY MÚLTJA ÉS JELENE

savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36 (2013) 387-397 Szombathely, 2013 CEBULA Anna A SZOMBATHELYI NEMZETKÖZI MINIATŰRTEXTIL GYŰJTEMÉNY MÚLTJA ÉS JELENE A 60-as évek második felében a nagy mamut kiállításokat maga mögött hagyva a kultúrpolitika megengedte, hogy a művészeti ágak, külön-külön mutatkozzanak be egy-egy kiállítással. így került sor 1968-ban az Ernst Múzeumban a „Textil - Falikép '68" című kiállításra. Ez bizonyult - Frank János művészettörténészt idézve - minden elindítójának. Ma már nyugodtan nevezhetjük a textilművészet forradalmának. A tárlatot nagy siker övezte, nem csak a látogatók voltak elragadtatva, aminek tanúja a vendégkönyv, hanem nagyon jó volt a sajtó visszhangja is. Felbuzdulva ezen, egy évvel később Szombathelyen is bemutatták ezt a tárlatot a Savaria Múzeumban, ahol szintén nagy sikernek örvendett. Ennek következményeképpen megszületett az az elhatározás, hogy távol a főváros zajától, Vas megyében teremtik meg ennek a művészeti ágnak a bemutatkozási lehetőségét. 1970-től megkezdődtek kétévenként a textilbiennálék, amelyeknek a helyszíne 1990-ig a Savaria Múzeum volt, 1990-től pedig napjainkig a Szombathelyi Képtár. Ott folyt a szervező és gyűjtő munka, majd a későbbiekben a feldolgozás és publikálás. Szombathely szerepe a textilművészet újjászületésében egyedülálló, az évek során a biennálék anyagából létesített textilgyűjtemény pedig monopolhelyzetet teremtett a városnak, mert szinte képtelenség úgy textilkiállítást rendezni Magyarországon, vagy pedig publikálni, hogy ne kelljen igénybe venni a textilgyűjtemény anyagát vagy a textilgyűjtemény adattárát. Az 1970-ben útjára bocsátott Fal- és Tértextil Biennále mellé, 1973-ban felsorakozott az Iparitextil Biennále Vas megyében akkor kiemelkedő volt a textilipar, majd 1975-től a miniatűrtextil kiállítás, amelyet már a kezdettől nemzetközi rendezvényként szerettek volna indítani, ám a szükséges engedélykérelmek elutasítása miatt abban az évben csak országos tárlat nyílhatott, de 1976-ban már nemzetközi mezőnnyel bővült, és így Szombathely, London után másodikként adott helyet ennek a műfajnak. A három „T" időszakában ezeknek a miniknek a fontosságát, üzeneteinek mélységét a kultúrpolitika elbagatellizálta, és pontosan ezért tudott ennyire népszerűsödni, egy csapásra a világ legnagyobb és legfontosabb ilyen rendezvényévé válni. A kicsiny méretben: 20 x 20 x 20 cm szinte csak textilplasztikák születtek, nem kellett feltétlenül, hogy textilből készüljenek, de technikájukban vagy anyagukban utalniuk kellett a textil tulajdonságaira, mindaz, amiből összetevődik a mini- így hát az anyaga, az alakja, a színe és a témája - mind-mind megköveteli a pontos, precíz munkát, a részletek összehangolását. A minitextil ugyanis formája és mérete miatt nagyfokú koncentrációt követel meg készítőjétől. Ebben a kis méretben, ahhoz hogy értelmes, szép műveket kapjunk az eszközök megválogatásával, a maximalitás felé törekedve a mesterség fogásainak virtuóz összehangolását kell nyújtani. Dióhéjban közölnek olyan információkat, üzeneteket, amelyekkel bizonyos témákat érintenek, vagy csak utalnak rájuk. Jellegzetes - m/'n/ofűz-alakja miatt egy intim klímát épít ki a mű és a néző között, mivel közeli megtekintésre tervezték. Kifinomulttá teszi kifejezésmódját az a tény, hogy az emberi figyelmet egy konkrét, vagy egy részleges problémára irányítja. A nagyméretű textileknél megszokott, néha ránk nehezedő terjedelmet és a zabolátlan dinamikát, valamint az összesűrített expresszív érzéseket és az intenzív lényegre törést itt felváltja az elmélkedést, az egy bizonyos jelre, üzenetre való összpontosítás. Többnyire erős dekorativitás kíséri. A maximális koncentrációt megkövetelő, tartalmas és pontos kidolgozású művek tudatosan, vagy tudat alatt is, de az alkotó művész kézjegyévé, szignójává válnak. Ezek a kis kamerális méretű alkotások individualizmussal vannak átitatva. Stilisztikai sokrétűsége, a felhasznált anyagok gazdagsága, a formai változatosság, a tartalom sokfélesége az alkotók különbözőségét, érdeklődési köreinek másságát, soksíkúságát mutatja bejelezve azok művészi kutatási területeit. 387