Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - CEBULA Anna: A SZOMBATHELYI NEMZETKÖZI MINIATŰRTEXTIL GYŰJTEMÉNY MÚLTJA ÉS JELENE

CEBULA Anna Az organikus anyaghoz való vissza-visszatérés könnyű hozzáférhetősége miatt, valamint a múltunk öröksége iránti vonzódással magyarázható meg. A nyersanyag szépsége, tulajdonságai kimeríthetetlen forrásai a mű­vészi kontemplációnak. Az anyaggal való munka, szép­ségeinek kiemelése - igazi, mesteri megnyilvánulás. A természetes anyagok, mint - a szizál, a gyapjú, a pamut vagy a len megmunkálása - a textilanyagoknak megfelelő technikákkal történik, tehát szövéssel, fonással vagy csomózással. A művészek itt a szövött struktúrák többrétegű értelmezését vélték felfedezni - a plasztikait, a szimbolikust és a művészit. A kifejezésmód eszközei­nek családját az alkotók olyan anyagokkal is kibővítették, amelyek felépítésükben hasonlóak voltak a fent felsorolt textilanyagokéhoz. így vonták be alkotásaikba a papírt, a szőröket és a bőröket, a madártollakat. A különböző textil­alapanyagok összekapcsolása merész megoldásokat kínált készítőinek, akik olyannyira szárnyalni hagyták fantáziá­jukat, hogy a textiltől idegen anyagokat, mint a vasat, az alumíniumot, a cementet, az üveget, a rezet, a követ is belekomponálták minitextiljeikbe. Ezáltal sok expresszív mű született. A kifejezésmód sokrétűsége, az interdisz­ciplinaritás, a megújuló formák állandó mozgása, kifejezik azt a változatosságot, amely, mivel nincsenek határai, csak az alkotói fantázia és a befogadó közönség nézőpontja, rávilágítanak az alkotás minőségének és szenzualitásá­nak fontosságára. A minitextil az új, a modern textil dinamizmusát emel­te ki. Kis méretben új gondolatok, új párosítások váltak egyértelműbbé. Az optikai, a fizikális érintkezés, a me­legség, amely a felhasznált anyagok által kisugároz, be­lőlünk mind-mind elősegítik az alkotó, a mű és a néző közötti hármas kapcsolat megteremtését. Az egymástól idegen anyagok összepárosítása egyrész­ről harmonikus kapcsolatokhoz vezetett (mivel könnyebb volt a mű kis mérete miatt bizonyos anyagoknál legyőzni az ellenállást), másrészt viszont megengedte már a korai stádiumban mellőzni a rossz és téves megoldásokat. Az alkotóanyagokkal való manipulálás vált a művé­szek fő kutatási irányává. A felhasznált nyersanyagok tulajdonságainak kihang­súlyozása, az anyagban rejlő expresszivitás felszínre ho­zása egyszerre szól a nézőhöz anyagszerűségével, alak­jával és színével. Az anyag megértése, a kidolgozás minősége oly fon­tossá vált, mint maga a mű mondanivalója. A minitextil, amint belekerült a „művészetek" nagy világába, úgy szabadult meg az utánzás és a konvencionális dekorati­vitás körétől. Ezek a kis parányi szövött, hímzett, fonott, csomózott, hurkolt kelmékből, csipkéből vagy összevarrt, esetleg ragasztott anyagból készült mesterművek, me­lyeknek formája hol domború, hol pedig falra simuló, egyben könnyűek, de szolidan kivitelezettek, egy részük zárt, másik részük viszont kinyitva tárulkozik a néző elé, mind-mind megmozgatva a szemlélő fantáziáját. A Szombathelyi Képtár minitextil gyűjteménye és an­nak dokumentációja, adattára - vásárlás és legfőképpen ajándékozás útján gyarapítva - vonzerőt gyakorolt a tex­tilművészekre. A szombathelyi nagy kiállítás nélkül ma már nem igen lehet megjelenni ebben a műfajban. A bi­ennálék katalógusai pedig a miniatűrtextil gyűjtemény fontos „kézikönyveinek" számítanak. Az első nagy fellángolás után, ami a textilművészet egyéb területein is megfigyelhető volt, itt is alábbhagyott a lendület. Számokban kifejezve, az első biennálékon a résztvevők száma 150-200 körüli volt, addig mára a 100 körüli résztvevő szám az általános.tód ­Szombathelyet a 70-es évek végétől a nemzetközi tex­tilművészet térképén Lausanne-nal és tódz-zal egyenran­gú központként tartják számon. És ahogyan azt Fitz Péter művészettörténész is megjegyezte: „mind ez nem csak a kiállításoknak köszönhető, hanem annak is, hogy a művé­szet történetében szinte még korábban sem fordult elő, hogy egy múzeum, a műfaj létrejöttének pillanatától kezd­ve, az egész világra kiterjedő, reprezentatív gyűjtést foly­tasson. A minitextil műfaji értékéről lehet vitatkozni, annyi bizonyos, hogy a kortárs művészet része. Ilyet pedig nem­zetközi méretekben, ebben a nagyságban és gyorsaság­gal, Magyarországon a századforduló óta nem gyűjtöttek." A Nemzetközi Miniatűrtextil Gyűjteményt, melynek nagysága meghaladja az 1200 darabot, két részre bont­hatjuk: a magyar alkotóművészek munkáira és a nem­zetközi mezőnyre, amelyet 42 országot képvisel a világ 4 kontinenséről. Gyűjteményünkben megtalálható minden jelentős magyar textilművész alkotása, kezdve Attalai Gábor „Strip-rol"-ától egészen Vigh Krisztináig, aki a fiatal, most már harmadik textiles generáció képviselője. Attalai Gáborról egyébként el kell mondani, hogy ő volt az, akinek a fejében először megszületett a miniatűrtex­til gondolata. Attalai (1. kép) szívesen dolgozott filccel, mert ahogyan vallotta, a filc „azok közé a ritka anyagok közé tartozik, 388

Next

/
Oldalképek
Tartalom