Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)
NÉPRAJZ - NAGY Zoltán: TÖRTÉNETI FORRÁSOK FELTÁRÁSÁNAK TANULSÁGAI: BORTÁROLÓ HORDÓK ÉS GABONATÁROLÓ ESZKÖZÖK, DONGÁS EDÉNYEK A SZENTGOTTHÁRDI APÁTSÁG FALVAIBAN A HAGYATÉKI LELTÁRAK TÜKRÉBEN (1786-1846) 1. RÉSZ
NAGY Zoltán BITNITZ 1819, KUNITS 1824, 2 0 Kossics 1828, MÓROCZA 1831, KRESZNERICS 1831, LÜLIK 1833, FÉNYES 1836, PLÁNDER 1838, MAGYAR TÁJSZÓTÁR 1838, CZUCZOR - FOGARASI 1862) tapasztalatait, látásmódját és látókörét adataink kiértékeléséhez és értelmezéséhez fel tudjuk használni. Ide kell sorolnunk a régi térképlapok tanulmányozását is, ahol a telken lévő korabeli épületek alaprajzai - a dongás faedényeknek otthont adó lakó- és gazdasági épületek - jól kivehetők. Nem minden részletben helyesek ugyan, mert az 1794. évi felmérés (I. KATONAI FELMÉRÉS 1794) nem alkalmaz az épületekre vonatkozó színezést, a kataszteri térképeken (I. KATASZTERI FELMÉRÉS 1856-1860) pedig az épületeknél alkalmazott sárga színezés nem mindig jelent borona, vagy sövényfalat (NAGY 1995. 238-241), az uradalom falvaiban elterjedőben lévő „mór" falazatot többnyire piros színnel jelölik meg. Az 1769-ben megszülető erdőtörvény után Mária Terézia 1772-ben országos érvénnyel elrendeli, hogy a jobbágyok kötelesek házaikat földből fölépíteni (ZENTAI 1991. 50), amit kemény ellenőrzéssel igyekeznek több-kevesebb sikerrel alkalmazni. Innen kezdődik a mórfalak története. A kataszteri térképeket tanulmányozva kitűnik, hogy a 19. század közepén még zömében faépítkezést találunk, de a „Vendvidék" már egy jól körülhatárolható kis területén, hódít a mór, néhány településen a téglaépület is megjelenik. A hosszú, hajlított „szegletre hajtott" (Kossics 1828.14) és kerített házaik között is találunk piros színnel jelölteket. Ezek a házak Bitnitz leírása szerint „...nagyobbrészt fenyőfából készültek, de az erdők meg kíméléséért már most agyagból építtetnek, csak egyetlen egy füstös szobából és élet es kamrából állanak közönségesen" (BITNITZ 1819. 73). Gyakori eset, hogy csak a „hajlékkal" lakóépülettel egybefoglalt melléképületeket jelölik a térképeken, sokszor a pajta, de más „különös", azaz különálló épületet nem szerepeltetnek, pedig az inventáriumokban becsült árral lajstromba veszik. Előfordul, hogy a térképlapon az épületek közül sem a hidast, sem a terménytároló hatalmas pajtát nem ábrázolják. A térképek használata a kutatás számára mégis nélkülözhetetlen, hiszen madártávlatból láthatjuk a település szerkezetét a szőlőhegyekkel, erdőkkel, szántókkal, rétekkel együtt. Fényes Elek geográfiai szótárában nélkülözhetetlen adatokat kaptunk a falvak lélekszámáról és vallási hovatartozásáról, 2 1 melyekből kitűnt, hogy az akkori kis lélekszámú falvakban a szlovén ajkú lakosság 2 2 összlétszáma 1952 fő, akik hét faluban laktak, a tíz magyar faluban összesen 3216-an éltek 1836-ban, így a vizsgált terület összlakossága a csecsemőket is ideértve mindössze 5168 fő. A lakosság létszáma az 500 főt Csörötneken, Gyarmaton és Kondorfán haladta meg. A Rába-vidék (Porabje) „Vendvidék" szórvány és utcás települései közül 584 lakosával a templomos hely, Istvánfalva emelkedik ki. A kis lélekszám következtében a családok, illetve a jobbágygazdaságok száma sem lehetett magas, óvatos becsléssel néhány százra tehető, ami ugyanannyi portát jelent a rajta álló épületekkel, állatokkal, gazdasági felszereléssel, szerszámokkal és nem utolsó sorban a kádárok által készített - többnyire még faabronccsal ellátott dongás faedényekkel és más anyagból készült tárolóeszközökkel. Ezek több mint egyharmada a szlovén nyelvterületen, szűk kétharmada magyar nyelvterületen található. A feltárt leltárak száma 160, így mintegy 16%-kos reprezentatív mintavétellel számolhatunk. Figyelembe vettük a 19. század végén, 20. század elején publikáló kutatók adatait is, akik levéltári adatokból, vagy helyszíni kutatásaikból ismerték meg e vidéket (NAGY 1900, BÁTKY 1906, MALONYAI 1912, GÖNCZI 1914, TAKÁTS 1915). 20 Michael von Kunits 1824-ben Pesten kiadott müvében (KUNITS 1824.188-212, 208, 209) a szentgotthárdi apátság uradalmát szakszerűen leírja, csakúgy, mint körmendit. Kutatási területünkre vonatkozóan ebből a műből tájékozódhatunk az uradalom német, vend, magyar nyelvű falvairól, mert ezt tematikus felsorolásban így közli. „Ungorische Orstschoften: Gyarmat, Kondorfa, Zsidó, haften: Farkasfa, Kethely, Kissfalu, falapotaka, Háromhoz, Magyar-Lak, Csörötnek. Wendische Orstschoften: Tótfalva, Szakonyfalva, Permise, Istvánfalva, Kis-Dolinc, Orfalu, Börgölin." Ezen kívül Csörötnekkel kapcsolatban fontos adatokat közöl. „7814.: Újmalom, 1200 öl malomcsatorna 6 örlökű, 1 fürészmalom, 1 Stumfe" Szalay vármegyei főmérnök tervezte, 1820-ban Csákányi, Körmendi és az összes Pinkán lévő molom nem üzemelt az árvizek miatt, kivéve a Csörötnekit." 21 „A Szent Gotthárdi Urodolomhoz tartozó falvak: Magyarfalva, Radafolva, Rax, Gyanafolva, Kristán, Mendorf. Ezen kívül Horvátfalu, Németlak. Még vannak a Rábán túl is ezen dominiumhoz tartozó falvak. Ezek: Tótfalu, Szakonyfalu, Istvónfalva, Kethely, Magyarlak, Cseretnek a Rábán épített négy kerekes lisztőrló és lécgyártó malommol. Rába-Gyarmaton átkelő hid van a folyón. Ez az uradalom emiitett tartozékaival együtt búzatermelésre nem alkalmas. Néhány hegynyúlványa is van, középszerű minőségű borterméssel. A Rábán túli lakosság részint magyar, részint szlovén ajkú. Kétkezi munkából és inkább szólótermelésből, mint földművelésből élnek." 22 A Schematismus e korszakra vonatkozó adataiból [SCHEMETIZMUS CLERI DIOCCESIS SABARIENSIS pro anno 1818] kitűnik, hogy a katolikus vallású szlovén nyelvet beszélő lakosság a szintén katolikus magyarokkal vegyes házasságot köt, ezért tételezhetjük fel a korén meglévő kétnyelvűséget és a közigazgatás német nyelvéhez való igazodást. Csak így képzelhető el, hogy a szlovén elöljárók előtti becsük magyar nyelven íródtak hét szlovén faluban, a részben ekkor németajkú Alsó- és Felsőszölnökön viszont a hagyatéki leltárak nyelve kizárólag német. Az is igaz lehet, hogy mivel a jegyzőkönyvek tanúsága szerint az írástudatlan, nevét kereszt vonásával hitelesítő - hagyatéki ügyben érintett - lakosság az elöljáróival együtt sem anyanyelvén, sem magyarul, sem németül sem tudott olvasni, így számukra mindegy volt a fiskális nyelv milyensége. 286
