Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)
NÉPRAJZ - NAGY Zoltán: TÖRTÉNETI FORRÁSOK FELTÁRÁSÁNAK TANULSÁGAI: BORTÁROLÓ HORDÓK ÉS GABONATÁROLÓ ESZKÖZÖK, DONGÁS EDÉNYEK A SZENTGOTTHÁRDI APÁTSÁG FALVAIBAN A HAGYATÉKI LELTÁRAK TÜKRÉBEN (1786-1846) 1. RÉSZ
savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36 (2013) 279-319 Történeti források feltárásának tanulságai: bortároló hordók és gabonatároló eszközök, dongás edények a szentgotthárdi apátság falvaiban a hagyatéki leltárak tükrében (1786-1846) 1. rész KETTEN A SZEMTANÚK KÖZÜL A régmúlt szemtanúi közül Bitnitz Lajos és Kossics József 2 3 személyében - másokkal egyetemben — olyan neves tudós személyiségeket találtunk, aki hitelt érdemlően festettek képet a Tudományos Gyűjtemény 1819. évi I. kötetében ,,A' Vas és Szala Vármegyei Tótokról", valamint az 1828. évi V. kötetében megjelent „Magyar országi Vendus Tótokról" című értekezésseik egyes részleteiben (Bitnitz 1819. 71-73, Kossics 1828. 13-21,) a minket szorosabban érdeklő, kutatási területünkhöz köthető „hegybéli" és a távolabbi, Murán túli „rónai" szlovének gazdálkodásáról, „bor-termesztés"-éről, életmódjukról, lakáskultúrájukról. Dolgozatukból érdemes néhány részletet kiragadni: „Nagyobb részt csak földmíveléssel és bortermeléssel foglalatoskodnak; szántóföldeik a hegyekben átallyában roszak, terméketlenek [...] s' valóban izzadva keresik kenyerüket azt sem tudván, ha kétszeresen-e' vagy csak egyszeresen adja visza a' háladatlan föld bele szortt gabonájokat. [...] A búzát, rozsot el szokták adni, hogy magoknak ruhát vehessenek, 's hogy portziót fizethessenek. [...] Termesztenek a Vandalusok mindenfélét, u. m. búzát, rozsot, tavaszi's őszi árpát, zabot, bükkönt, lencsét, mindenféle babot, kukoriczát, hajdinát, lent, kendert, mohart, krumplit, répát, káposztát, kölest. Ezekből ki többet, ki kevesebbet termeszt, a'mint a' földje vagyon hozzá készítve. [...] A köleskása, répa, 's káposzta nemzeti étkek. [...] A' hegybélieknek, kiknél minden kisebb házhoz vagyon szöllő, legfőbb foglalatosságok a' bor termesztés 2 4; mellyből jó termő esztendőkben legtöbbet is vesznek be. De ha nehéz munkájokat áldás nem követi, akkor ők valóban megérzik; mert nem csak hogy magoknak ruhát, 's más házi eszközöket olly könnyen meg nem szerezhetnek, de leginkább azért, mert a' szőlőtől járandó megállapított terhes hegy-vámmal esztendőről esztendőre adósak maradván, több esztendőkig teher alatt kelletik nyögniek. Az adásban s' vevésben, valamint a hegyvám beszedésében a Vödör (52 itze) vagyon folyamatban. [...] A Tótsági boroknak az a' legfőbb tulajdonsága, hogy söprűn sokáig elállnak, és hogy főfájást nem szereznek [...] az idősebb parasztgazdák mikor megbetegednek, fejek alá egy csutora bort tétetnek magoknak, mellyből gyakorta gyógyúlást isznak. [...] A' szőlőhegyeikben [...] szoktak gyümölcs, kivált szilvafákat ültetni, hogy Szlivoviczát égethessenek, mellynek párja nincsen jó illatjára 's erejére nézve. [...] A hegybeliek mind eddig merő fenyőfából építenek mindenött, csak talpfájok tölgy vagy gesztenye fa. [...] A házakat szélesen faragott gerendákból rakják össze, egyik végét a másikkal keresztbe tévén, és összeeresztvén [...] Az így elkészült házak belől ' s többnyire kívül is [...] a' sárral való tapasztás által megegyenesíttetnek, és agyaggal, némellykor mésszel is kifejéríttetnek [...] A hegybéliek három derékból álló házakat építenek, u.m. pitvar, szoba, és kamrából állókat. A bé menés legelőször a' pitvarba (Preklit) történik meg [...] a' hol a kenyér sütéséhez, faragáshoz való eszközök, és élés szökrények az élés szökrények és hordók alatt gabonatároló ácsolt ládát és egyfenekű dongás edényt kell érteni 2 5 - 's némely helyen egy ágy is találtatnak." Tudni való, hogy Kossics ismerte 2 6 Bitnitz 1819-ben megjelent művét, és saját később publikált írásában a szöveg egy részét némileg módosítva be is építette azt. A két korabeli szerző írását egyesítő rövid részletet érdemes egymásra vetíteni úgy, hogy a korábbi szerző alapgondolatára építjük rá kortársa továbbgondolt, kihagyásokkal „pontosított" változatát. Szobáik hosszú és téresek [...] Ben23 Kossics József (1788 Bagonya-1867 F. Szolnok) a Felső Szolnoki Plébániát csak 1829-től kapta meg, így csak a később, 1833-ban kiadott „Kis Magyar Nyelvtan"ában szerepelhetnek a helyi szlovénokra vonatkozó adatok. Ezért műveiben a „hegybéliek" és „rónaiak" adatait nem lehet feltétlenül mostani kutatási területünkre vonatkoztatni. Ez Bitnitz Lajos 1819-ben megjelent művére is feltétlenül igaz. 24 „Termesztenek jó, 's híres borokot a Vandalusok.[...] A második osztályban állhatnak a' Zsidohegyl, Kosórhózi, Domainci, s' Tivadarczi; a' többi csak nem egyforma'/ Kossics 1828. 38). 25 Az alsóőri születésű Mórocza Dániel német-magyar gazdasági szótárában (KONDICSNÉ-MÓROCZA 1831) a Frucht szót „gabono, élet" jelentéssel fordította le. Az „élet" szónak általa megadott második jelentése megfelel „az élés szökrények és hordók" kifejezésben megjelenő gabonatároló funkciónak. Közel száz év távlatából rárímel Kardos László az Őrség népi táplálkozása című dolgozatában fellelt mondat.- „A gabonaélet tárolására szolgáló készségek közül a legelső a hombár" (KARDOS 1943. 225). 26 A többször idézett művet - a Tudományos Gyűjtemény 1828. V. évfolyama 3 - 50. oldalán - noha azt Csaplovits János írta alá (M. KOZÁR 1996. 217) irodalomjegyzékében pontos bibliográf adatokkal közli Kossics 1824-ben megjelent anonim dolgozatának adatait ismertetve, ami megegyezik az 1828-as Tudományos Gyűjteményben megjelenttel. M. Kozár Mária megjegyzéséből az derül ki, Csaplovics János csupán e mű közlője, de akkor viszont azon állítása, hogy a Tudományos Gyűjtemény „immár szerző nevével közölte", nem állja meg a helyét. Az a kutató, aki az előzményeket nem ismeri, ezt a művet minden bizonnyal Csaplovics János művének tulajdonítja. E kettősséget más kutatók is érzékelték, legutóbb Bíró Friderika úgy oldotta meg a bibliográf adat helyes közlését, hogy jegyzékében (BÍRÓ 2003.136) kettős név alatt közölte. 287
