Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)

NÉPRAJZ - NAGY Zoltán: TÖRTÉNETI FORRÁSOK FELTÁRÁSÁNAK TANULSÁGAI: BORTÁROLÓ HORDÓK ÉS GABONATÁROLÓ ESZKÖZÖK, DONGÁS EDÉNYEK A SZENTGOTTHÁRDI APÁTSÁG FALVAIBAN A HAGYATÉKI LELTÁRAK TÜKRÉBEN (1786-1846) 1. RÉSZ

savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36 (2013) 279-319 Történeti források feltárásának tanulságai: bortároló hordók és gabonatároló eszközök, dongás edények a szentgotthárdi apátság falvaiban a hagyatéki leltárak tükrében (1786-1846) 1. rész falvak topográfiai elhelyezkedését ábrázolja a 19. századi állapotnak megfelelően. A kutatott falvak közül az első hét a szlovén nyelvhatáron belülre esik, így a Szentgotthárd vonzáskörzetéhez tartozó, jórészt a Rába völgyét megülő, valamint a Történeti Őrség peremvidékéhez sorolható magyar ajkú, de katolikus vallású falvakkal

19 való összehasonlításuk külön figyelmet érdemel. A Magyar Néprajzi Atlasz 491 kutatópontjából mindössze egy, Szalafő van Vas megyében kutatási területünk közelében, így az atlasz 11 kötetét digitálisan feldolgozó hatalmas mű (BORSOS 2011) számunkra csupán tájékozódó adatokkal szolgál. Hiányzik az a hiánypótló kutatás, ami Délnyugat-Dunántúl mikrotájai néven 1985-ben Vas és Zala megye falvainak legalább felére kiterjedt, de az adatgyűjtés befejezését követően a megkezdett program nem folytatódott, mindössze néprajz szakos egyetemi hallgatók tollából származó mutatvány füzet (BARABÁS 1989) látott napvilágot, illetve teljes körű feldolgozással egy kérdésre adott válasz nyomán (NAGY 2007) csupán egy gazdasági eszköz térbeli elterjedése és nyelvi alakváltozatainak felmérése készült el. Mivel az Atlasz feldolgozása e nagyszabású kutatás eredményeit nem tudta felhasználni, így a klaszterezés során minden olyan helyi néprajzi jelenség számbavétele kimaradt, ami szóba jöhetett volna egy árnyaltabb kistáj, illetve mikrotáj megrajzolásához. Most azzal kell szembenéznünk, hogy az Alsó Őrségen kívül Dél-Vas megyében nincs értékelhetően körülhatárolt kistáj, noha a szlovénok lakta „Vendvidék" - figyelembe véve archaikus nyelvüket, szórványtelepüléseiket - erre önmagában is alkalmas lett volna. Mivel az Atlasz készítésénél e területre kutatópont sem jutott, így szó szerint a szlovén kisebbség még térképre sem került (BORSOS 2011. II. 716 t.), helyüket - méltánytalanul - a Nyugat-Dunántúlon a németek foglalják el. A Szentgotthárd környéki, a Rába jobb partján található magyar nyelvű 10 falut sem sorolhatták be önálló kistájként, mert közülük egy sem került fel az atlasz készítés során a tudományos vizsgálatra kijelölt falvak közé. Meg kell azzal elégednünk, hogy elsősorban földrajzi helyzetüket figyelembe véve „Rába-völgye"-ként kezeljük azokat, noha ez Farkasfa, Kondorfa esetében már nem is igaz. A Hegyháttól és az Alsó Őrségtől távolabb lévő területet együttesen a szlovén falvakkal, az egykori szentgotthárdi uradalom jobbágyfalvaiként egységesen vonjuk vizsgálatunk alá. A leltárak mikroelemeinek feltárása majd megmutatja, hogy egységes kulturális területtel számolhatunk-e, vagy legalább néhány elemében önálló karaktert hordozó mikro tájat sikerül-e lokalizálnunk. A szentgotthárdi uradalom egykori falvai a kulturális nyugati nagyrégión belül Borsos Balázs összegzése szerint (BORSOS 2011. II. 831.t.) a nyugati középrégióba (BORSOS 2011. II. 832. t.), azon belül a népi építészet sajátosságait figyelembe véve a Délnyugat-Dunántúli középrégióba keresendők (BORSOS II. 812. t.), földrajzi értelemben pedig a MuraRába dombvidéken helyezkednek (BORSOS II. 805. t.) el. ELŐDEINK LÁTÓHATÁRA Munkánk során törekedtünk az inventárium keletkezési idejében közölt, vagy e korra visszatekintő kortárs szakirodalmat is felkutatni, hogy a korabeli szerzők, szótárszerkesztők (BÉL 1740, COMENIUS 1796, NEMES NÉPI ZAKÁL 1818, 18 „Kis-Nogy Dolinc: 2 vandus falu a hegyek között. 491 kot. lakóval. Orfalu: Fekszik Szt. Gotthórdtól délre 2 ml. 2 órányira a hegyek között. Vandus falu. Permise: 182 kat. lakos, vandus falu. (1920 után [MUKICS 2003. 32-33] Kétvölgy néven egyesült Ritkaháza és Permise.) Istvónlalva: Szt. Gotthórdtól délrel mf. 560 katolikus lakos, Vandus folu. Sovónyocska hatóra, fiatal erdeje van. Börgölin: Vendus falu, 208 katolikus lakos. Sovány, szűk határ. (Börgölin és Istvánfalva Apátistvánfalva néven egyesült). Szakonyfalu: Vendus folu, 221 katolikus lakos. Sovány, köves határ. Tótfalva: Vandus falu 358 kot. lakos. Zsidó magyar folu Szt. Gotthórdtól Vi órára. 118 katolikus. Forkosfo: Magyar falu, Szt. Gotthórdtól 1 órányira. 350 kat. lakos. Sok legelő, erdő. (1983-tól Szentgotthárdhoz csatolták, nevét megtartotta.) Kethely: Magyar falu, Szt. Gotthórdtól Vi mf. 299 kat. lakos. Hatóra róna, s igen termékeny. Kisfalud. Magyar falu, Szt. Gotthórdtól 'ó mf. 147 kat. lakos. Talapatoka: Magyar falu Szt. Gotthórdtól 1 mf. 147 kat. tokos (1934-től Máriaujfaluhoz csatolták.) Háromhoz: Magyar folu a Rába jobb partjón. 91 kat. lakos. Magyarlak: Magyar falu a Rába jobb partján. 394 kat. lakos. Csörötnek: Magyar falu a Rába jobb partján. 511 kat. lakos. Sok búza és dohány. Kövér rétek. Van itt az uraságnak a Rába csatornáján egy igen jövedelmező 6 kerekű liszt és fűrész malma, amit 1814-ben épített, (BÉL 1740. Csereinek a Rábára épített négy kerekes lisztőrlő és lécgyártó malommal.) Gyarmat: Magyar falu a Rába jobb partján. 618 kot. lakos. Búza, kukorica, dohán, (BÉL 1740. Rába-Gyarmaton átívelő híd van a Rábán.) Kondorfa: Magyar folu Szt. Gotthórdtól délre 2 órányira. 430 katolikus, 101 református lakos. Földje középszer ." 19 M. Kozár Mária, a magyarországi szlovének kiváló kutatója több ízben összefoglalta a Vas megyei szlovének történetét, néprajzi sajátosságaikat, földrajzi elhelyezkedésüket (MUKICS 2003. 3, 5). „A magyarországi szlovének többsége a Vas megyei Szentgotthárd (Monoster), a hozzákapcsolt Rábatótfaluban (Slovenska ves), és a hat környező községben: Felsűszölnökön (Gorjni Senik), Alsószölnökön (Doljni Senik), Szakonyfalubon (Sakolovci), Apátistvánfalván (Stefanovci), Orfaluban (Andovci), Kétvölgyön (Verica - Ritkarovci) él. Ezen kívül Szombothelyen, Mosonmagyaróváron, Budapesten és szétszórva Magyarország területén élnek. A 2001-es népszámlálás szerint 3090-en vannak. Becsült számuk 5000. A magyarországi szlovén etnikum a Szlovén Köztársaságban, az Osztrák Karintiában és Stájerországban, az olaszországi hatórmenti régióban él. Kossics József tanulmányának bevezetőjében leirjo, hogy „ Vandalus "-nak hivjók ezt a népet, bár helyes megnevezésük „Vandalus - Tót", illetve ahogy ók mogukat hívják: „Szlovenczi". 285