Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)
NÉPRAJZ - NAGY Zoltán: TÖRTÉNETI FORRÁSOK FELTÁRÁSÁNAK TANULSÁGAI: BORTÁROLÓ HORDÓK ÉS GABONATÁROLÓ ESZKÖZÖK, DONGÁS EDÉNYEK A SZENTGOTTHÁRDI APÁTSÁG FALVAIBAN A HAGYATÉKI LELTÁRAK TÜKRÉBEN (1786-1846) 1. RÉSZ
NAGY Zoltán A Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltárában folytatott kutatás eredményeként a szentgotthárdi uradalomhoz tartozó tizenhét, - valójában összevontan tizennégy - ma létező falu 7 magyar nyelvű iratait 8 tártuk fel cédulázó adatgyűjtést folytatva, elsősorban a dongás faedények típusainak vizsgálata céljából, valamint a hordók másodlagos (gabona és liszt) tároló szerepkörének meghatározására, 9 amihez a zsák, kas és hombár szerepkörének tisztázása is hozzátartozott. Az 1786-1848 közötti időszakból származó forrás elemek rendszerezésére 1 0 a közlésre kerülő gabonatároló eszközök tekintetében táblázatot, a nyelvi adatok térbeli elhelyezkedésének bemutatására és értelmezésére számos térképlapot szerkesztettünk. Ezek kiértékelése a dolgozat 2. részében forrásadatokat rendszerező táblázatunkban és szövegesen is megtörténik. Figyelembe véve a társadalmi környezet és a fiskális nyelv sajátosságait, az egyes gazdasági egységek megbecsült vagyoni értékével kapcsolatos viszonyukat, tárolási helyük lehetséges megjelölését, az ingó vagyontárgyakhoz kapcsolható arányukat, a különböző nyelvi alakok mögött megbúvó, azonos funkciójú tárgytípusok meghatározását. A gazdasági- és vagyonleltárak egyes elemeit a falvak számsorrendjében, azon belül ismétlődő évrendben, betűhív leírásban, a becsült ár megadásával a következő, II. részben függelékben tesszük közzé. Az 1-17. falu sorszámozásán túl, - amely a leltár készítésének évszámával hivatkozási számkódként 1 1 is szerepel - a leltárfelvétel pontos dátuma, az ingatlan és ingó vagyon tulajdonosának neve, valamint kötetszámmal 1 2 az irat levéltári jelzete is közlésre kerül. Ez a négy adat egységesen kivonatolt, rövidített formában jelenik meg az 1. rész forrásjegyzékében. A LEVÉLTÁRI FORRÁS SZEMLÉJE Az 1985-ben készült, Benda Gyulának készített összefoglaló jelentésem szerint az 1744-1848 közötti időszakot felölelő, egy fasciculusba rendezett, mutatóval ellátott, 31 1 3 hatalmas kötetbe rendezett, ezernél is több magyar és német nyelvű hagyatéki és vagyonleltárt, többségükben becsűt, osztályos egyességet tanulmányozhatunk. A bennük lévő adatok elsősorban a népi építkezés, a jobbágygazdaságok gazdasági eszközei, állatállománya, a vagyon értékéhez viszonyítva felülreprezentált, jelentős számban jelen lévő dongás tárolóedények számbavételére és tipológiai elemzésére teremtenek remek lehetőséget. 1 4 A hagyatéki és vagyonleltárakat kiegészítették osztálylevelekkel is. A becsük lefolytatása több okból történhetett. A legtöbb iraton csak ez áll: „gazdasága 7 Kis Oolincz, Orfalu, Permise [Kétvölgy], Istvánfalva [Apátistvánfalva], Börgölin [Apétistvánfalva], Szakonyfalu, Tótfalu [Rábatótfalu], Zsida, Farkasfa, Kethely [Rábakethely], Kisfalud [Máriaújfalu], Talapataka [Máriaújfalu], Háromhéz [Apátistvánfalva] Börgölin [Apátistvánfalva], Magyarlak, Csörötnek, Gyarmat [Rábagyarmat], Kondorfa. 8 Az uradalomhoz tartozó szlovén nyelvet beszélő Felsőszölnök, a többségében németajkú Alsószölnök, a Rábán inneni területen található Nagyfalfa, Radafalva, Rax, Gyanafalva, Kristán, Hendorf, Horvátfalu és Németlak (BÉL 1740. 455) hivatali ügyintézése következetesen német nyelvű, így azok kijegyzetelésétől most eltekintettünk. 9 A cédulákra a megbecsült lakóépületeket és épületrészeket, gazdasági épületeket, a szőlőbirtokot és a hozzá tartozó épületeket (présházat és pincét), irtásföldet, az igavonó állatokat, teherhordás eszközeit, néhány esetben a teljes állatállományt is, valamint a dongás faedényeket, minden hordót [boros, pálinkás, ecetes, káposztás, répás, uborkás, gabonás, szállító, lisztes] kádat, vödröt, csöbröt, sajtárt [vízhordó, víztartó, mosogató], párló vagy szapu sajtárt, véndölt, gabonaméróket [köbölt, fél köbölt, fertályköbölt, mérőt, félmérőt, fertálymérőt, oktánt, mericskét, [finak] mászlit, valamint más tárolókat: hombárt [szökrönyt], kast, zsákot, vékát, kópicot [kosünta], néhány esetben a teljes gazdasági szerszámkészletet és kézi szerszámokat is felvettük. Minden esetben kijegyzésre kerültek a mesterséggel kapcsolatos adatok: műhelyt, szerszámokat, fazekasok esetében a mázörlő követ, korongot és égetökemencét is ide értve. Ezen kívül kijegyeztünk minden olyan tárgyat, ami az általánosan megismert inventáriumokból valamilyen ok miatt nem volt az adott iratban jelen (bútor, textil, fazekas termék, bőrből készült eszköz [lószerszám], elvetett, vagy készletezett termény, élelmiszer, stb.). Végezetül a leltárok tételszámait és a megbecsült ingó és ingatlan vagyon summáját is helyenként kijegyeztük, tehát nem a teljes leltárt adatoltuk, noha mintavételként és összehasonlító anyagként a 100 feletti nagy tételszámú becsüket teljes egészében kimásoltuk. 10 A mintegy nyolcezer adat rendszerezése és együttes részletes elemzése meghaladja a rendelkezésre álló terjedelmet, ezért jelen publikációm elsősorban az edények egy szűkebb csoportjára, a bor és gabona, valamint liszttároló hordókra és mérőedényekre korlátozódik, aminek vizsgálatát a terménytároló kasok, hombárok, ládák, zsákok tipizálására, tároló helyeinek meghatározására, gazdaságban betöltött szerepük, a vagyonhoz való viszonyuk meghatározására korlátozódik. Az ecetes, káposztás, répás, uborkás hordók, bucska, csobolyó, párló sajtár, csöbör, kád, kármentő, tőtike, vízhordó és víztartó sajtár, egyéb célra használt sajtár, kútvödöt, vaj- és zsírtároló vindöl, köpülő részletes bemutatása, a megyei árszabásokkal való összevetése a dolgozat 2. részének külön fejezetében kerül sor. 11 Pl: [1827. 118] = Magyarlak: Dolgos József gazdaságónak becsüje 1827. 03. 01. MNL VaML A szentgotthárdi apátság gazdasági iratai 1735 - 1850. No.22. 12 MNL VaML A szentgotthárdi szolgabíróság iratai IV. 193/ d. Az 1-30-ig számozott nagyméretű kötetek végében külön iratmutatót szerkesztettek a korabeli tisztviselők, így a név és pontos évszám ismeretében a leltárak könnyen visszakereshetők. 13 A 21. sz. kötet hiányzik. 1.k: 1744-1773, 2.k: 1773-1778, 3.k:1778-1781, 4.k: 1781-1783, 5.k: 1783-1785, 6.k: 1786-1788, 7.k: 1787-1789, 8.k. 1789-92, 9.k: 1792-1795, 10. k: 1795-1798, 11.k: 1798-1802, 12.k: 1802-1805,13.k: 1805-1807, 14.k: 1807-1810, 15.k: 1810-1815,16.k: 1814-1818, 17.k: 1818-1820, 16.k: 1820-1821, 19.k: 1821-1822, 20.k: 1822-1825, 21.k: [-], 22.k: 1826-1828, 23.k: 1828-1831, 24.k: 1831-1835, 25.k: 1835-1837, 26.k: 1837-1838, 27.k: 1838-1839, 28.k: 1838-1840, 29.k: 1840-1843, 30.k: 1843-1845, 31.k: 1845-1848. 14 A keszthelyi Festetics Uradalom gazdaságinak háztartási dongás faedény szükséglete hagyatéki leltárak tükrében cimű tanulmányomban (NAGY 2009. 217-224) már tettem erre kísérletet, de csak az egyfenekű, nem bortároló hordók, egyéb dongás tárolóedények számbavételét és az összes, e tárgykörbe tartozó dongás edények közötti arányt mutattam ki 18 tárgytípussal kapcsolatban. 282
