Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)

NÉPRAJZ - NAGY Zoltán: TÖRTÉNETI FORRÁSOK FELTÁRÁSÁNAK TANULSÁGAI: BORTÁROLÓ HORDÓK ÉS GABONATÁROLÓ ESZKÖZÖK, DONGÁS EDÉNYEK A SZENTGOTTHÁRDI APÁTSÁG FALVAIBAN A HAGYATÉKI LELTÁRAK TÜKRÉBEN (1786-1846) 1. RÉSZ

savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36 (2013) 279-319 Történeti források feltárásénak tanulságai: bortároló hordók és gabonatároló eszközök, dongás edények a szentgotthárdi apátság falvaiban a hagyatéki leltárak tükrében (1786-1846) 1. rész megbecsültetett". Az ok ismeretlen marad. Nyilvánvaló azonban, hogy egy későbbi időpontban bekövetkező örökül hagyás, vagy osztály előkészítése állt a szándék mögött. A gazdasági becsük, kezdő formulájának típusa­it egy-egy példán keresztül ismertetjük. Gazdasági becsű: [1823. 5] „Anno 1823 die 16a április meg becsűItetett Orfaluban lakozó Holecz János Gazdaságo alább meg írt Uraság Bírája ugy falubeli Fsküttek 1 5 által a következő­képpen." Hagyatéki becsű: „Anno 1826. 27 július Zsidón lakozó [1833. 73] néhai Lukáts János hetes jobbágy gaz­daságának becsűje" Özvegy javai: „Annó 1833 12. aug. Kondorfán lakozó Horváth István megmaradt özvegyé­nek javai". Együtt gazdálkodó testvérek: „Anno 1835. 30. jún. Kondorfán [1835. 154] lakozó néhai Józsa Ferenc és János két egytestvérek gazdaságának becsűje". A teljes gazdaság becsűjére utalás: „Anno 1835 17. dec. Permisén lakozó néhai Mesits József minden ingó és ingatlan javai­nak megbecsülése." Átadott javak: „Anno 1846. 28. máj. Permisén [1846. 18] lakozó özv. Bedits Jutka vagyona, melyet Pintér Ferenc vejének átadott, megbecsültetett." Együtt szerzett vagyon Feleség által örökölt vagyon át­adása második férjének: „Anno1840. 20. febr. Kethelyen lakozó [1840. 91] Köntz Istvántul Mária Kornerinn fele­ségére ennek férjhezmenetele után Texlerhover János Fazekas Mester Ember zsellér jobbágyra maradott gaz­dasága megbecsülése." Osztálybecslés: „Anno 1833. 5. márc. Csörötneken néhai Halász János és Hegyi János két részre osztandó gazdaságának becsűje."„Anno 1777. 2. ápr. Zsidón lakozó Kaar Ferencz Varga Katalin feleségé­vel együtt szerzett javak becsűje". Árverés: „Anno 1844. 14. Aug. Kondorfa [1844. 160] néhai Farkas Ferencz gazdaságának licitációja." Az együtt gazdálkodó nagy­család felbomlása időszakának osztálya: „Anno 1836 18. okt. Gyarmaton lakozó [1836. 142] néhai Nagy Mihály és Péter négy fertálheles gazdáknak maradékai Ferenc és György együtt gazdálkodók ingó ingatlan javainak becsűje". A „vendvidéki" 69 inventáriumban mindössze kettőben találkoztunk vele [Orfalu 1827. 25, Istvánfalva 1826. 31], Háromház, Magyarlak, esetei mutatják a gya­korlat régiségét, hiszen az 1786. évi becsük között talál­juk őket. Az együtt gazdálkodók száma a vizsgált becsük körében számottevő. A 19 eset az inventáriumok 12%-át jelentik. Elsősorban a magyarok lakta vidéken fordul elő. Közülük is Csörötnekre, Gyarmatra és Kondorfára jellem­zők. Az iratok 33%-ban fordulnak elő. Az idézett tisztség­viselők közül az esküdtekre felelősség hárult a becslés eljá­rásában. Nem ők öntötték írásos formába a becsük doku­mentumát, mert írástudatlanok voltak mindahányan, de a becsült tárgyak megnevezése, minden bizonnyal felada­tuk volt. Permisén [1831. 13] f Krávetz János 1830. évi gazdasági becsűjekor nyilvánvalóan Marits Ferenc „Föl­jegyző" Donczetz János Úr Bírája, Házos József Bíró szolgá­ja, Oravecz György esküdt, Merkli János esküdt köz és táj­nyelvi ismeretei kerültek a becsű szövegébe. Mint „három derékból álló mór ház, egy igen ovit istálló, Gerentser Sajba, kis butska, köböl mérő, óvit Bükfa szökrény 1 más Tőtelékes Kas, szapuló sajtár, káposztás hordó. Répás hordó"-hogy túlnyomó részt csak dongás edények meg­nevezésére hivatkozzunk. Meglepő, hogy a 399 lelket számláló szlovén nyelvet beszélő közösség négy helyben lakó elöljárója csupán a fazekas korongot nevezte meg anyanyelvén, minden más tárgy és eszköz papírra vetése magyar nyelven történt. Ez a jelenség nem csak erre a falura volt jellemző, hanem egységesen a „Vendvidék" szentgotthárdi uradalomhoz tartozó falvaira egyaránt, igaz Alsó Szölnökön pedig egységesen német nyelvű volt a lel­tárak, becsük nyelve. A mintegy ezer kutatási területünkre is vonatkozó levéltári egy fasciculusba szerkesztett forrás gyűjtemény nyelve becslésünk szerint 40-45%-ban ma­gyar, 50%-ban német, kis mértékben, főleg az 1-5. kötet­ben latin. A teljes anyagot áttekintve úgy válogattuk ki a közlésre szánt iratokat, - melyeket elsősorban a dongás és egyéb tárolóedényekre koncentrálva jegyzeteltük ki, ­hogy a gazdasági és hagyatéki becsük aránya lehetőleg egyensúlyban legyen. A második szempont az volt, hogy a lehető legkorábbi és legkésőbbi iratok közül is válogas­sunk, - ha azt az egyébként kis lélekszámú falvakban idők során képződött iratanyag megengedte. Harmadik szem­pontunk pedig az volt, hogy a lehetséges 17 település anyagából a „Vendvidék" [1-7] és a „rába-völgyi" telepü­lések [8-17] arányosan legyenek képviselve a dolgozat­ban. A szlovénok által lakott falvakból 1 6 (Kisdolinc, 15 Az esküdt a községi elöljáróság választott tagja. A hites ember igazi megbízható személy. Valamely különleges hivatali feladat ellátására felesküdött (MÉKSZ1972. 550). 1 6 Fényes Elek: „Magyar Országnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állopotja Statisztikai és Geogróphiai tekintetben" címmel 1836-ban megjelent műve néhány szóval jellemzi e falvakat, megadja a településen beszélt nyelvet, vallásukat, lélekszámukat is. A szlovén „Vandalus Tót" falvak: Kis-és Nagy Dolincz, Permise, Orfalva, Istvánfalva, Börgölin, Szakonyfalva, Tótfalva. Az általa megnevezett települések azonos módon jelennek meg forrásainkban is, így az 1. számú térképen is e faluneveket használjuk attól függetlenül, hogy azok később más településekbe olvadtak, vagy sem. 283

Next

/
Oldalképek
Tartalom